2018. december 31.

Goodbye 2018, hello 2019!

Ismét egy új évforduló, újra egy várt pontja az évnek. Kis visszatekintés, összegzés, és az új célok kijelölése- nekem ezért az egyik kedvenc napom a Szilveszter.
OK, kiválaszthatnám mondjuk március ötödikét is, de mivel nem vagyok az a bulizós típus, tehát pont ráérek ilyenkor, és adja is magát a dolog, nálam hagyományosan ezzel telik az év utolsó napja. 
Egy jó nagy bögre tea mellett először az Éviránytű kitöltése, majd ez a kis hagyományos bejegyzés a blogon.

A 2018-as évre a kívánságom így szólt:

"A jövő évvel kapcsolatos legnagyobb vágyam talán, hogy legyen mindig partner, legyen őszinte szó, nyitottság, építkezés, erő és kitartás is."

A hagyományosan összeállított képkollázsom pedig ez volt:


A 2018-as év sokáig emlékezetes marad. Nem volt egyszerű, sőt, egy kifejezetten nehéz, küszködős év volt. Sajnos a vágyak sorában a legelső, az alapvető, az egészség rakoncátlankodott, mind nálam, mind a családban, de szerencsére mind erő, mind kitartás, és legtöbbször partner is akadt a nehézségek leküzdésére. Az őszinte szavakból, visszajelzésekből, baráti találkozásokból lehetett volna több is, de legalább vannak konkrét tervek a jövőre nézve.

Panaszra nincs ok, lássuk sorban hónapról hónapra ezt az elmúlt, mozgalmas évet:
A január az Írottkőn kezdődött, immár hagyományosan. Volt egy szuper beszélgetés Sopronban D. Tóth Krisztával, ráadásul nagyon jó társaságom volt, egyik volt osztálytársam. Sokáig emlékezetes este marad, csakúgy, mint a hagyományos januári, holtszezonos Balaton-part látogatásunk is, természetesen némi Kistücsökkel gazdagítva Balatonszemesen.
Február Budapestről szólt, minden hétvégémet ott töltöttem. Két alkalommal tanfolyamon, aminek eredményeként sporttáplálkozási tanácsadó lettem, kétszer pedig a fiaimmal. Külön-külön szerettek volna velem kirándulni. A nagyobbal  kiállításra mentünk, és ettünk egy jót a Panificio il Basilico-ban, a kisebbel pedig belvárosi sétát tettünk, és meglátogattuk közös kedvencünket, a Chouchou cukrászdát Újlipótvárosban.
Márciusban megvettem a régóta vágyott országúti bringámat, használtan, de nagyon jó vételt sikerült kötnöm, jó pár kilométert tettünk meg együtt a környéken.
Április egyik legemlékezetesebb eseménye egy SzBB koncert volt Sopronban. Volt még néhány csuda bringatúra Alsó-Ausztriában és az Őrségben, illetve egy szuper hétvége második otthonomban, Cesky Krumlovban.
Május elsősorban az UltraBalaton hónapja volt, a bakancslistámról egy fontos tétel mellé került ezzel a pipa. Szuper csapattal, sok nevetéssel, élménnyel teljesítettük a Kört, remélem, valahogy még lehet részem hasonló élményben. A következő évben futóként biztosan nem leszek ott, de visszavágyom.
E hónapban újabb bakancslista-tételt kipipálva életemben először egyedül repültem, barátnőmhöz mentem ki Franciaországba, egy igazi csajos hétre, ez is az év egyik fontos hete volt.
A hónapot Tihanyban egy páros félmaratonnal, illetve a grazi Ukulele-fesztivállal zártuk, ami életre szóló élményt adott.
Június az egyik kedvenc hónapom, kitör a vakáció, amit már a húsvéti szünet óta annyira vár mindig az egész család. Már-már hagyomány, hogy a szünet kezdetét egy tengerparti mininyaralással ünnepeljük Krk szigetén, szerencsére idén is részünk lehetett benne, de még előtte (magamhoz képest) gyorsan lefutottam életem leghosszabb távját Keszthelyen, 14 kilométert. Az egyik legjobb hangulatú futóverseny volt, amin valaha részt vettem, ez bekerült a '19-es vágyak közé.
Július, szülihónap. Egy tökéletes hétvége Alsó-Ausztria délnyugati csücskében,az Ybbstal környékén. Volt hosszú bringatúra, igazi alpesi ételek, Hochkar-és Ötscher-mászás. Hagyományosan e hónapban kapok a családtól egy hét (vagy pár nap) gyerekmentességet, ami gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy itthon is dolgozhatok nyugiban :) De mindig feltölt ez a pár nap, jó kis hagyomány a nagyszünet közepén.
Augusztusban veszem ki a nyári "nagy szabadságot", idén egy része ügyintézéssel, nagyobb része pedig egy szuper családi nyaralással telt. Régi vágyam teljesült, sikerült a gyerekekkel Olaszország egy olyan vidékét megmutatni, amely talán érintetlen a (külföldi) turistaáradattól. Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Orta San Giulioban, az Orta-tó partján, majd továbbutaztunk barátnőmékhez Franciaországba. Szuper hét volt, azóta is sokszor kerülnek szóba azok a napok.
Szeptember a munka hónapja volt, kicsinek-nagynak egyaránt, illetve őszintén az egész őszünk erről szólt.
A nagyobb nyolcadikos, úgy igazán most állt neki tanulni, szokatlan is volt egy jó darabig, de szerencsére hozta az eredményt a befektetett munka. Remélhetőleg marad a lendület, és bekerül a vágyott gimnáziumba.
Az október parádés volt, egy váratlan utazás Nápolyba és környékére kis szusszanást adott a dolgos napok sorában. Megkóstoltuk a világ legjobb pizzáját (Da Michéle, Nápoly), a világ egyik legjobb, de mindenképp a legdrágább citromfagyiját Amalfiban, sétáltunk a csodaszép Sorrentoban, és ámultunk Pompeji romjain.
Régi vágyamat megélve voltam egy workshopon a szomszédos Nemezgyárban, ami szintén maradandó élményeket adott. Szuper társaságban, igazi gyapjúval alkottunk egy napon keresztül tökéletes flowban.
A koktélcseresznye október tortáján a Frida Kahlo kiállítás volt Anita barátnőmmel.
Novemberben szintén munka, kis csendesedés, pihenősebb napok jöttek, hogy felkészítsen a második kedvenc hónapomra.
December egyrészt az Advent és Karácsony miatt csodás mindig. Idén ez egy régi fogadalmam beváltásával egészült ki, elkezdtem úszóleckéket venni. Ugyan tudok és szeretek úszni, de ritka rondán és nem hatékonyan teszem mindezt. Nem lesz egyszerű, de szeretnék szabályosan és könnyedén úszni, már csak azért is, mert kipróbálnám magam egy triatlonversenyen jövőre.
Karácsonyra megkaptam életem első hangszerét, így a karácsonyi pihenés-főzés-kirándulás hármasa ukulele-zajjal lett gazdagítva.Szintén nagy kihívás, sose tanultam korábban zenélni, de a májusi grazi élmény teljesen beszippantott, és magával ragadott. Így a két gyerekem mellett én is hangszert ragadhatok, ha zenélni való kedvünk lesz.
Közel fél év kihagyás után néhányszor eljutottam futni is, egy makacs sérüléssel bajlódtam, remélem, menni fog a fokozatos terhelés, és vissza tudom hozni a tavaszi formámat a következő tavaszra is.

Így telt hát ez az év, gazdagon, sokoldalúan. Ezt szeretném átmenteni jövőre is, jó kis mozgalmas, felfedezős, ugyanakkor könnyebb, kevesebb küzdéssel és keserű kompromisszummal teli évet kívánok magunknak. Mindezek előtt pedig egészséget, mert idén a legkomolyabb leckém az volt, míg egészség van, minden van. A többi csak ráadás.

Végezetül jöjjön a 2019-es képkollázs, nem véletlenül nagyon hasonlít a tavalyira:


A reményeitek váljanak valóra, teljes, egészséges, szeretetben gazdag, dalos, színes évetek legyen!

2018. július 23.

Zotter Csokoládégyár- egy nap a Paradicsomban


Zotter Élményvilág, bejárat
Nagyfiúnak nemrég névnapja volt, élmény-ajándéknak a Zotter-csokigyárat választotta. Mi, többiek sem bántuk túlságosan, édesszájú banda vagyunk, plusz sok-sok egyéb attrakció is várt ránk, nagyon örültem, hogy egy egész napot tölthetnek offline módban a fiúk.

Joseph Zotter egy kicsit flúgos zseni.
Joseph Zotter
 Zsenialitása nemcsak a csokijaiban, de a köré épített élményvilágon is megmutatkozik. Változatos szobrok, természetbarát gazdálkodás, paraszti kultúra, modern koncepció, kis extravaganciával és polgárpukkasztással fűszerezve- ez mind a Zotter világa.

A Zotter csokoládék Bergl-ben, egy kis stájer faluban készülnek, Szentgotthárdtól kb. 30 km-re.
A látogatásra minimum 3-4 órát, de akár egy napot is rászánhatunk, főleg, ha gyerektársaságban megyünk, vagy a csokikészítés apró lépéseit alaposan megismernénk.
A látogatás "szakmai" része, a kis film, a csoki útja az ültetvényektől a boltokig -rengeteg kóstoló állomással, betekintéssel a csokigyár világába nagyjából másfél órát vesz igénybe.
30 percenként fogadják a látogatókat, nyáron és hétvégi napokon erősen ajánlott az interneten jegyet foglalni vagy vásárolni- utóbbi esetben kis kedvezményt is kapunk, cserébe adott időben kell érkezni.
Mi már másodjára voltunk, még nem próbáltunk "vakon" menni, de tegnap már neten is alig volt szabad időpont, nem biztos, hogy kockáztatnék.
Ha van jegyünk vagy foglalásunk, elegendő kb 10 perccel a jegyen szereplő időpont előtt érkezni. Gyors becsekkolás után valami kis kóstoló mindig volt a látogatóközpontban, ma ízesített popcorn szórakoztatta a gyerekeket a várakozás gyötrelmes 3 percében :)
Majd mehettünk a moziba, amit a mieink mérsékelt lelkesedéssel vártak, hiszen tavaly is voltunk, gondolták, ugyanaz lesz műsoron.
Kellemes meglepetés volt, hogy tévedtek, egy új, a tavalyinál pörgősebb cca 20 perces vetítést kaptunk Peruról és a fair kakaóbab beszerzésről. Mindezt a klímás, kakaóbab-zsák párnás teremben.
A Zotter család nemcsak vásárolni, hanem a jó ügyet támogatni is utazik azokra a helyekre, ahonnan kakaóbabot szereznek be, legyen az Madagaszkár, Peru vagy Kolumbia.
A "Cacao instead of cocaine" nem egy új partidrog-kultúra mozgalom, hanem a helyiek megnyerése arra, hogy a kokacserje helyett kakaóültetvényeket hozzanak létre, és egy biztonságos, jövő-orientált világ megteremtésében vegyenek részt. A videoban Joseph Zotter bemutatja, hogyan tud működni ez a modell. Mi pedig alig vártuk, hogy megkóstolhassuk a filmben látott csodákat.
A mozi után felvettük az audioguide-ot, és a legfontosabbat, a kerámia kanalat, amellyel kóstolhatjuk a finomságokat. Környezettudatos vállalat lévén nem műanyag-hulladékot szaporít, hanem újrafelhasználható, egyedi kanalak alkalmazásával egy más szintre emeli a kóstolást. Nagyságrendekkel jobb érzés a kerámiakanalakból falatozni, mint sorjás műanyagkanalakat nyalogatni, ráadásul minimalizálja a környezetterhelést.


Kakaóbab kóstoló, háttérben a raktár
Az első állomás a kakaóbab-kóstolás volt, háttérben a filmben megismert magasra tornyozott zsákokkal, telis-tele kakaóbabbal. Azért is különleges az élményprogram, mert a kóstolás, valamint ismeretszerzés mellett betekinthetünk a gyár működésébe is a hatalmas üvegtáblákon keresztül. Javaslom ezért a hétköznapi időpontokat, akkor a géppark mellett néhány munkafolyamatba is betekinthetünk.

A kakaóbab után a folyékony, adalékanyagoktól mentes 100%-os csokoládé vár ránk. Bár elsőre valószínűleg sokkolóan keserű lesz, biztatok mindenkit, tegyen egy próbát, kóstolja meg, honnan indul a csokoládé.
A következő állomás a kedvencem, itt a fehér, gyümölcsös, tej-és étcsokoládék mellett különleges, terület-szelektált csokoládékat kóstolhatunk folyékony állapotban.


Ezt a "nyers" masszát porciózzák 6 kg-os tömbökre, szilárdítják, csomagolják, így könnyebben tárolják a direkt felhasználásig.
Az alapanyagok után nugátokat, majd a Labooko sorozat csokoládéit kóstolhatjuk, aztán sorra az összes csemegét, a Mitzi Blue-tól a pralinékig.
Labooko-világ
Az egyik leglátványosabb állomás a forró csokizó, de bevallom, itt már mindkét alkalommal csak nézelődtem, kóstolni még sosem sikerült.

Előtérben a forró csoki alapanyag, háttérben az élménypark
Ezek után várt még ránk a töltött csokoládék és drazsék hada, de itt akár kis pihenőt is közbeejthetünk. A belépőjegy napijegy, az ismertető alatt el is mondták, hogy a kóstolást bármikor félbeszakíthatjuk, élvezhetjük a park és az étterem élményeit, majd visszamehetünk csokoládézni, ha fér még belénk.
Nyilván gyerekekkel ez kicsit komplikáltabb mutatvány, de van az a pont, ahol ők is eltelnek :)

A park legalább olyan érdekes, mint a csokigyár, hatalmas területen játszóterek, vízvevő helyek, árnyas fák, mini vadaspark és az étterem ad egy egész napos programra lehetőséget.
Játszótér
A Zotter-birtok
Igazi különlegesség a kijárat előtti utolsó attrakció, az ún. Ötlettemető, ahol a már kifutott termékeknek állít emléket az alapító. Sok kreációnál nem csodálom, hogy nem volt rá kereslet, de néhány népszerű ízt is kiszorított a folyamatos innováció. Nektek melyik lesz a kedvencetek?

Sírkert a már nem kapható ízeknek
Ha már eltelítődtünk a csokival, a hintával és kecskékkel, kengurukkal, valamint nem sötétedett ránk a nap, a körnék is megér egy kis felfedezést. A szomszédban magasodik Riegersburg vára, amely nemcsak messziről, közelről is csodaszép. Vár-és fegyvermúzeuma mellett boszorkánymúzeum is található benne, és több mint 80 szobája látogatható.
Riegersburgban emellett tófürdő és egy igazi kulináris különlegesség, sajtspecialitásokra szakosodott Fromagerie is található, ahol 9 EUR induló ártól igazi kézműves sajtkülönlegességeket kóstolhatunk.

Riegersburg vára

2018. április 16.

Segítsüti 2018 tavasz- Black Rose cupcake


A Segítsüti évről évre a tavasz fő eseménye nálam. Nagy örömmel tölt el, hogy ez alkalommal is részese lehetek, és süteményemmel segíthetek egy ügyet, idén a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatot.

A jó felajánlás szerintem az, amelyet az ember szívvel ad, s amiben (sütis hasonlattal szólva) ott van egy szelet belőle is. Egy szelet a lelkéből, az ízléséből, mindabból, ami az adott időszakban fontos neki.
Tavaly tavasszal nagyon magamba fordultam, így esett a választásom az engem annyira jellemző tiramisura. Az azóta eltelt időszak némiképp kinyitott a világra, új erővel fedezem fel a közösség erejét, munkában, sportban, hobbiban egyaránt.
Lett a munkahelyen egy kis kezdeményezésem, az úgynevezett Elsőpéntek. Lassan egy éve minden hónap első péntekén összejövünk páran, hogy egy-egy korsó sör mellett kötetlenebb formában is találkozzuk. Így jött az ötlet, hogy valamiképp a sört kellene sütemény alakba öltenem, az egyik legtermészetesebb italunkat, melynek az élvezeti értékén felül a közösségünk építésében is fontos szerepe van.

Kézenfekvő választás lehetett volna a Guiness-torta, de ugyan minden tiszteletem az íreké, a sörük nem jön be sajnos. Van viszont egy jó kis malátás-karamellás kedvencem, a békésszentandrási Black Rose, mely a próbasütés során igencsak jól működött a sütiben is. A lelkes tesztcsapat pillanatok alatt eltüntette az első adagot, alább a "Játék a maradékokkal" című kép látható :)


A fantasztikus fotók is az összefogás erejét dicsérik. Kollégám, Hódos Tamás kameráján keresztül láthatjátok a felajánlást. Tamás fő profilja a természetfotózás, de a jó ügyért és szakmai kalandvágyból ez alkalommal az ételfotózás világába is kirándult egyet.
Köszönet érte!

Tudnivalók (nem is olyan) röviden:
Mi az a Segítsüti? 

Minden tavasszal összefog 30 gasztroblogger, hogy valamely jó ügyet támogatva felajánljon egy tepsi sütit. A süteményeket árverésre bocsátjuk, licittel lehet elnyerni őket. Az árverés koordinálója a Segítsüti Közhasznú Alapítvány, hozzájuk folyik be a támogatásra szánt összeg, és ők vásárolnak eszközöket a támogatott szervezet számára.

Minden sütemény 1000 Ft-os kezdő árral indul. A licitet a licitzáráskor legmagasabb összeget felajánló adományozó nyeri, ő kifizeti a felajánlást az alapítványnak, és viszi a nyereményt.

Ha a sütemény felajánlója és a nyertes is hozzájárul, lehetőség van arra, hogy vigaszágon a második (vagy akár többedik) legtöbbet licitáló is sütihez jusson.Itt lehet tallózni a felajánlások között és rövid regisztráció után megtenni a tétet a kiszemelt finomságra, idén is szebbnél szebb finomságok várják az édesszájú adományozókat.

Kiket támogatunk?

Idei támogatottunk a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat. Az életveszélyes állapotú csecsemők és kisgyermekek helyszíni ellátása és szállítása különleges szakmai, gyakorlati és műszeres felkészültséget igényel. Átlagosan évente 2100 - elsősorban súlyos, életveszélyes állapotú - gyermekhez riasztják őket. 

A Gyermekrohamkocsi bármilyen helyszínen percek alatt képes egy mobil intenzív osztályt "felépíteni", ennek köszönhetően szakmai eredményeik európai szinten is kiemelkedőek.
A sütiliciten befolyó pénzből olyan - általában egyszer használatos - eszközöket szeretnénk beszerezni, amiket a Gyermekrohamkocsiban használnak a lélegeztetésre szoruló kisgyermekek kórházak közötti szállítása során.

Mit kapsz, ha nyertél a liciten?

Felajánlásom 12 db cupcake, melyekhez a gondosan válogattam a legjobb alapanyagokat. Békésszentandrási Black Rose sör, olasz süteményliszt, házi vaníliaesszencia igazi vaníliarúdból, háztáji tojás- hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki.


A desszert tartalmaz glutént, tojást, tejterméket,cukrot, alkoholt, vaníliát. Alkoholtartalmát a hőkezelés lebontja, akár gyerekeknek is bátran kínálnám.

Hogy juthatsz hozzá a sütimhez?

Nagyon egyszerűen: a legmagasabb összeget ajánlod fel jótékony célra :)
Vagy a második, vagy a harmadik legmagasabb összeget- hisz ha a nyertes jó fej lesz, akkor én szívesen elkészítem a vigaszágas versenyzőknek is a a desszertet.
Ne feledjétek:

A licit 2018. 04.17. 08:00 - 2016.04.20. (péntek) 16:00-ig tart.

A tiramisu Kőszegen készül, postázni nem tudom, de átvehető Kőszegen kívül Szombathelyen, illetve a határhoz közeli osztrák településeken is.

Hogyan segíthetsz még?

Ha esetleg nem tudsz/akarsz licitálni, akkor két további lehetőséged van segíteni nekünk: az alapítvány ajándékboltjában nézz körül, hátha találsz kedvedre való portékát.
Ha viszed a kezdeményezés hírét barátaidnak, kollégáidnak, ismerőseidnek, esetleg közösségi oldalon népszerűsíted a sütiárverést, azért is jár a köszönet!