Reformkor a konyhában: epres-mandulás pite

Lehet, hogy olvasnak olyanok itt is, akik tudnak a bio-vega-kattanásomról, de valószínűbb, hogy nem. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem is létezett ilyen szakasza az életemnek. Csak már rég volt, na.
Mostanában azonban gyakrabban nyúlok egészségesebb, kalóriamentesebb, vagy egyszerűen csak újabb alapanyagokhoz. Amellett, hogy szeretném, ha a gyerekek is megismernék őket, színt visznek a konyhába, és jó újra felfedezőnek lenni a saját konyhámban/kamrámban.
A lenti recept tulajdonképp tesztverzióban van még, azonban teljesen működőképes, egyszerű és finom, bátran ajánlom hát kezdő kísérletezésre.

Hozzávalók:
egy marék (10-12 szem) fagyasztott eper kiolvasztva, leve nélkül
1 tojás
1+1 ek nyírfacukor
2 ek mandulaliszt
1 ek amarántliszt
1 ek étolaj vagy olvasztott kókuszolaj
1 dl kókusztej
fél citrom reszelt héja
1 tk vaníliaesszencia v fél vaníliarúd kikapart magja

A sütőt 200 fokra előmelegítem.
A tojást az 1 kanál cukorral, vaníliaesszenciával habosra keverem, ha már jó habos, hozzáadom a kókusztejet, olajat, végül a kétféle lisztet és a citromhéjat is.
A 10x10-es sütőformát (vagy mondjuk 4 muffinformát) kivajazom, az alját kirakom eperrel, ráöntöm a tésztát, végül tetejére szórom a maradék cukrot és kb. 20 perc alatt megsütöm.
Természetesen működik eper helyett más gyümölccsel is, sőt sima liszttel is, de itt most a liszthelyettesítők tesztelése volt a cél. Készült egy kakaós-málnás verzió is, de azon még sokat kell finomítani, viszont az epres pikkpakk elfogyott (nem is sikerült rendesen lefotózni :))

Szeretném az amarántlisztet többet használni, de még a legzöldebb natúr-hívőknek sem ajánlott ennél nagyobb arányban vegyíteni az ételbe, mert jellegzetes íze elnyomja a többi összetevő aromáját.
Kinek ajánlom különösképp? Annak, aki szeretne gyorsan, kb. nulla melóval a Milka csokinál sokkal egészségesebb délutáni nasihoz jutni. Aztán annak is, aki valamilyen diétán van: tej-glutén-cukormentes a cucc, talán még paleonak is nevezhető. No és a kalandoroknak. Meg azoknak, akik a közelítő telet csak üzemelő sütő mellett bírják átvészelni.

Sült alma és a Pogány-völgyi pincesor Kőszegen

Szombaton teljesen véletlenül jutottunk el a város határában húzódó Pogány-völgybe. Nagy szerencse, hogy nem sokkal korábban keveredtünk ide, mert akkor most nem a jelenlegi házunkban laknánk, hanem valamelyik ottani-eredeti funkciója szerint- borospince egyikében.
Túlzás nélkül állíthatom, teljesen elvarázsolt a hely.

Mirinda szelet tuning-verzió (aka csokis-narancsos-túrós süti)

A klasszikus Mirinda-szeletet (vagy Fanta, vagy esetleg Jaffa néven) szerintem mindenki ismeri, aki a '90-es években volt kollégista. Mert ha épp valakinél nem volt szokás sütni, valamelyik szobatárs négyből egyszer tuti egy doboz ilyennel jelent meg vasárnap este.
Én is a kollégista években ismertem meg, és akkoriban úgy emlékszem, szerettem ezt a mostani ízlésemmel már-már jellegtelen, se túl csokis, se túl narancsos cuccot. Pont ezért volt kihívás újragondolni a régi receptet, vajon tudom-e jobban csinálni, mint ahogy az a kockás füzetben meg vagyon írva? Ugye, ez a PC megfogalmazás? :)
De az van, hogy sütnöm kellett, és gondoltam, ebből nem lehet baj, ha nagyon jól is sikerül, egy szeletnél többet tuti nem eszem meg belőle. Aha, persze. Szép elmélet volt, mondanom se kell, de laktózérzékenység ide vagy oda, nem álltam meg egy szeletnél. Terv tehát túlteljesítve, csokis is, narancsos is, kalóriadús és eszméletlen jól csúszik is :)

Hozzávalók a tésztához:
4 tojás
12,5 dkg cukor
12,5 dkg liszt
3 dkg kakaópor (cukrozatlan)
2 kk sütőpor
1 tk vaníliaesszencia (vagy egy csomag vaníliás cukor)
csipet só
3 ek olaj
3 ek narancslé

Hozzávalók a krémhez:
fél kg túró
25 dkg mascarpone-sajt
2 dl hideg habtejszín
1 narancs reszelt héja
12,5 dkg porcukor
1,5 cs zselatinfix

100g étcsoki (lehet akár narancsos is)
1 narancs pucolva, félbe, majd kb. fél cm-s szeletekre vágva

Hozzávalók a bevonóhoz:
1 cs vaníliás pudingpor
3,5 dl Mirinda

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Egy kb. 25x35-as tepsit kibélelek sütőpapírral.
A tojásokat habosra verem a sóval és cukorral, s mikor már kellően habos, keverés közben hozzáadom az olajat, narancslét, vaníliát. Kb. 10 perc elteltével leállítom a habverőt, és a masszába szitálom a lisztet, kakaót, sütőport.Óvatosan elkeverem, majd az előkészített tepsibe töltöm az elegyet, és kb. 20 perc alatt készre sütöm.
Ha elkészült, félreteszem hűlni, majd kb. 2/3-1/3 arányban két részre vágom.

Az étcsokit gőz felett megolvasztom.

A krémhez a túrót áttöröm, majd alaposan elkeverem a narancshéjjal, mascarponéval és a cukorral. A tejszínt kemény habbá verem, és összeforgatom a két tál tartalmát, végül jól elkeverem benne a zselatinfixet.

Fogok egy tálcát, vagy szerencsés esetben a keretes tepsimet, és a tészta 2/3-át teszem alulra. erre kerül a túrós krém jó fele, majd az olvasztott étcsoki. Utána jön a vékonyabb csík tészta, rá a maradék túrós krém.
A vékony narancsszeleteket ízlésesen (oder legjobb tudásom szerint) a túróra halmozom.

Elkészítem a bevonót: a 3, 5 dl Mirindát egy kisebb edénybe felteszem főni, forrás után sűrűn kevergetve hozzáadom a vaníliás pudingport, sűrűsödésig keverem, majd félrehúzom a tűzről, s ha langyosra hűlt, óvatosan a narancsszeletekre öntöm.

A kész kompozíciót hideg helyre teszem minimum 1-2 órára, majd éles késsel felvágom a narancsszeletek mentén, hogy egy-egy narancs jusson mindegyik kockára. Nálam 24 kiadós kocka lett belőle.

Zene is jár hozzá, ráadásul olyan, amiből legalább egy sikeres feldolgozás már készült, ez itt egy sajátos, és a miénk:

Kicsi Csen vacsorája

Ismeritek az Apám kakasa című remek verseskötetet? Nekem az egyik kedvencem, dacára annak, hogy mikor ez kerül le a polcról, garantáltan elhúzódik az altatás, mert versenyt kacagunk rajta. Kortárs költők gondolták újra a nagy klasszikusokat, és az eredmény meglepően jó. Csakúgy, mint az alábbi recept, bár mikor először készítettem, a méznél erősen megremegett a kezem. Azóta hetente egyszer biztosan asztalra kerül, még annak ellenére is, hogy egy kínai háziasszony valószínűleg szívlapáttal vágna tarkón, hogy ezt kínai kajának merem nevezni. Még akkor is, ha csak szűk családi körben :)

Csülök pékné módra

A tavalyi évet búcsúztattuk ezzel a szintén régóta tervezett étellel. Lévén nem vagyok nagy húsevő, disznóhúst meg végképp nem szoktam sem enni, sem készíteni, elég nagy vállalkozásnak tűnt, de a csülökről pont jó élményeim vannak, és a család felnőtt tagjai nagyon is szeretik, nekifutottam a feladatnak.
Bár egy délelőtt és egy római tál kell hozzá, egyáltalán nem ördöngösség. A viszonylag kevés befektetett energiával elismerés-cunamit generálhatunk, ajánlom hát kipróbálásra.

Vegán vöröslencse-krémleves (deluxe verzió)

Kíváncsi vagyok, hány gasztroblogon fog felbukkanni hasonló leves az új év elején? :)

Ez itt egy elég úttörő verzió, áldozat az improvizáció oltárán. De jó kegyetlenül, csak kell kis bátorság az elkészítéséhez és megkóstolásához.

Narancsos-fűszeres forró csoki

..hogy édesen induljon az új év :)

Hozzávalók (3 adag):
17 dkg étcsoki
1 dl tej
egy narancs leve és reszelt héja
fél kk kardamom
1 kk fahéj
1 ek vaníliaszirup

A narancs héját lereszelem, levét kifacsarom. A csokit a tejjel gőz felett összeolvasztom. Ha már egynemű az anyag, hozzáadom a narancs levét és héját, valamint a vaníliaszirupot.
Forrón, vastag falú csészében kínálom.

Nagyon tömény, szinte pudingos állagú cucc, a nagyjából 1-1,2 dl-es fejenkénti adagnál nem is lehet többet elfogyasztani belőle. Már ez is az illetlenség határát súrolja.
Aki a hígabb verziót szereti, forró tejjel-botmixerrel a végtelenségig lazítható, csak szerintem nem érdemes. Így egyedi, és kerek, akárcsak ez itt: