Minden jónak vége szakad egyszer, most ennek a kis sorozatnak is.
Remélem, pár kedvenc összeállítást találtatok, illetve látjátok, egészséges reggeli is van, ráadásul szinte megunhatatlan a variációk számossága miatt :)
Most jöhet a bejgli-és töltött káposzta-szaloncukor kúra, no és a pihenés. Én az utóbbira mindennél jobban vágytam/vágyom idén, most kicsit visszavonulok újra a napi posztoktól, hogy majd jövőre újult erővel vágjak neki az előttünk álló, sok izgalmat és változást hozó évnek.
Itt az utolsó recept, tulajdonképp bejglitöltelék-zabkása nevet is kaphatná, mert pont olyan. Finom.
Mára igazán sok energia kell, ebbe a kb. 16 ébren töltendő órába minimum 20 órányi tevékenységnek kell beleférnie :)
Bejglisütés, mézeskalácsozás, kacsasütés, sok miegyéb, de most még csak a reggeli kihívások, nyitva tartani a szememet.
Kell tehát egy színes, finom, energiát adó, mégsem túlzottan telítő reggeli:
Karácsony hetébe léptünk, ráadásul túl vagyunk az év leghosszabb éjszakáján, jöhetnek az igazán extra verziók. Ez ugyan macerásabb, de ezzel együtt is felfér a dobogóra :)
Nagyobb vacsorák utáni reggelekre tökéletes a következő zabkása. Igazi téli-nyári reggeli, télen melegen kis fahéjjal, egyéb fűszerekkel, nyáron hidegen kis citromlével tuningolva.
Azt mondja kollegina, jó ez a sós sorozat. No hát szerintem is, úgyhogy itt van mindjárt az örök klasszikus. Már ha pizzáról van szó, ugye...
De kásának sem utolsó, még ha nem is az a pikk-pakk összedobós reggeli, cserébe akár vacsora is lehet. Annak viszont kifejezetten gyors és kiadós. Minden csak nézőpont kérdése :)
Van ez a jó kis kekszrecept, ami tegnap előkerült, hisz lassan fel kell tölteni az aprósütis dobozokat. Ugyan nem telt meg a kis dobozom, illetve lassan ki is ürül mire ezt olvashatjátok, de a recept remekül megihletett.
Az év legsötétebb napjára stílszerűen egy izgalmas, sötétbe hajló összeállítás.
Tudtátok egyébként, hogy régen itt a Dunántúlon e napon volt hagyománya a tökfaragásnak, és a töklámpással való ijesztgetésnek? Bizony, ez a régi magyarok Halloweenje, s egyben a világosság, a fény ünnepe.
Dologtiltó nap, tilos sütni, fonni, varrni, de még kölcsönadni is. Szinglik, figyelem, kiváló férjjósló nap is, hajrá :)
No de most zabkása. Sok fekete apró mag között a ragyogó gránátalma-magok, azt hiszem, csak ez dobhatja fel ezt a munka-szombatot.
Magvas hét lesz, szerencsére jó mókus is vagyok, a Miku rengeteg rágcsálnivalót hozott, így a héten szép lassan ezeket építem be a reggelimbe.
Kezdjük egy nagy klasszikussal, amerikások nosztalgiázhatnak, felettébb hasonló az ízvilág, mint a bizonyos, az USÁ-ban igencsak kedvelt banános-mogyoróvajas szendvicsé. Pötyikét könnyebb, de azért nem ez a sorozat alacsony kalóriás sztárja :)
A hétfő reggeleket a vidám, élénk színű dolgok mindig könnyebbé teszik. Ugyan viccet mesélni egyelőre még nem tud, igencsak remek kis dolog következik:
No, kinek volt szép tiszta a csizmácskája? Kaptatok ugye sok finomságot? Biztosan, mert ide csak jó gyerekek járnak (vagy ha néha kicsit rosszak is, jól titkolják :))
Én az egyik kedvencemet hoztam Nektek, klasszikus ízvilág, adventi hangulat garantált:
A fényhiány miatt egyre népszerűbbek nálunk a színes, főleg narancsszínű ételek. A mandarinmajszolás rendszeres esti program, és talán ez lehet az oka annak, hogy gyakrabban kívánjuk meg a tojást is, amit leginkább tükörtojás formájában szeretünk.
Ha a tojásevészet nem reggel kap el, akkor vacsorára készítem el ezt a 10 perces villámételt:
Szándékosan nem írom, hogy Halloween-torta, ugyan nálunk először akkor készült, de szerintem nincs az a kiskorú, aki ne örülne egy hasonló poénnak. Bármely napján az évnek.
OK, azt sem írom le, hogy gilisztás torta, de bocsi, fiaim vannak, ilyesmire buknak :)
Alap, hogy négyéves rózsaszín-mámorban úszó hercegnők nem ilyet fognak kapni a Pötykétől udvarlós süti gyanánt, de olykor-olykor ilyeneket sütünk a saját örömünkre.
Túl a sóson, túl az édesen... túl a nyáron, ezen a kicsit furcsa, változékony nyáron újra itt. Pihentebb épp nem lettem, tapasztaltabb annál inkább :)
Ha lehet, még elfoglaltabb leszek a következő hónapokban, mint eddig bármikor, de főzni, enni, etetni ugyanúgy kell majd, receptek tehát -változó intenzitással- várhatóak.
Ez nem is recept igazán, de ha már a Good Food is tele van hasonlókkal, jöjjön a mai ötlet.
Bármelyik nyűgös, hideg hétköznap estére kiváló, az alapanyagok hozzáférhetőek, nettó 20 perc alatt kész. És még csak nem is varázslat :)
Szegény harmadik gyerekem...nem elég, hogy kevesebbet fotózzák, már a szülinapját is elfelejtik...ez van, ha nem hús-vér gyerek, hanem ilyen kis virtuális kripli :)
A két tesó, a munkám meg a vizsgák és egyebek miatt szegény blogocska jó hátul kullog a sorban, de lesz ez még másképp, ígérem. Nem is olyan sokára.
Köszönöm az elmúlt három évet, azt, hogy együtt sütünk, főzünk (na jó, inkább sütünk :)). Köszönet a segítsüti-bandának és a céges újság szerkesztőségének, és persze a törzsközönségnek!
Akik még a nagy szünetek ellenére is itt vagytok, olvastok, nézelődtök, Nektek küldök egyet-egyet az új kedvencemből:
Rendhagyó névválasztás, formabontó tálalás, de a hangzatos név és a látszat ellenére a mi húsvéti sonkánk utolsó szeleteinek rejteke.
Pont ilyen szép példányt sikerült idén is szereznünk:
Ezt a gyönyörűséget meg kellett tisztelnünk egy szép búcsúval. A maradék, bocs, plusz egy sonkát ezerféleképp lehet hasznosítani, akár a hagyományos kalács-torma-tojás trió ölelésében. Mert bevallom, nekem így együtt ízlenek különösen.
A harmadik napon azért könnyítettünk kicsit a szokványos ételsoron, és a Cézár-saláta fricskájaként elkészítettük ezt a kis remek salátát. Nem utoljára, az biztos. Az egyik legjobb 10 perces ebédötlet evör.
Hozzávalók személyenként:
1 növendék jégsaláta
1 szelet sonka
1 főtt tojás
1 szelet kalács pirítva
1 adag öntet
Öntet (2 adag):
0,5 dl semleges ízű olaj
1 tojás
1 gerezd fokhagyma
só
bors
1 tk torma
Az öntet alapanyagait botmixerrel elkeverem, félreteszem.
A salátát megmosom, alaposan leszárítom, és negyedbe vágva egy tányérra rakom.
A sonkát kockázom, 1-2 percig pirítom, majd mehet a salátára, csakúgy, mint a negyedelt főtt tojás.
A kalácsszeletet megpirítom, apró kockákra vágom, mehet ez is a tányérra.
Végül a szósszal nyakon öntöm, és egy jó kis hűvös juhfark mellett elfalatozom. Ideális esetben a teraszon, ahol ilyen csodákat lehet felfedezni:
A nyuszi nekem időt hozott. Nem kicsit örültem neki, így végre egy kiadós alvás mellett tudtam kényeztetni a bandát, illetve a gyomrukat.
A gyerekek számára a húsvéti asztal abszolút kedvence következik, úgyis mint a legjobb példája annak, hogy a legutáltabb zöldséget is befalják, ha a körítés tetszetős :)
A tészta receptje a rendkívül hasonló répatorta kistesója.
Hozzávalók:
300 greszelt sárgarépa
2 tojás
140 ml olaj
200 g cukor
1 narancs reszelt héja
100 g vörösáfonya vagy mazsola
175 g liszt
50 g mandulaliszt
25 g puffasztott amaránt
1,5 kk sütőpor
1 csipet só
0,5 kk szódabikarbóna
A répát tisztítjuk, lereszeljük A tojásokat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a sót, olajat, répát, vörösáfonyát, narancshéjat. Egy másik tálban alaposan összeszitáljuk a liszteket a többi száraz hozzávalóval, majd a répás masszához keverjük. A puffasztott amaránt pótolható liszttel vagy mandulaliszttel, én csak kísérletképp tettem bele, nom meg mert nagyon egészséges. A homogénre kevert elegyet kapszlival bélelt muffin-formába kanalazzuk. A megszokott adagnak úgy a felét tegyük a kis formákba, mert nem kell szép magasra feljönnie. Még a végén nem férne rá elég krém :) 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és kb. 25 percig (tűpróba rulez) sütjük. 24 db muffin, vagy 12 db muffin és egy 18 cm-es torta lesz a masszából. A cupcake lényegét adó krém Pepi deák szemfülességét dicséri. Ugyanis nem volt rest, és az első jól sikerült arányosítást lejegyezte a minap, így az ő segítségével vonul be az erősen ajánlott desszertkrémek közé az alábbi:
24 süteményre való adag:
10 dkg puha vaj 250 g mascarpone-sajt 250 g porcukor 1 tk vanília-esszencia, vagy 1 vanília kikapart magjai A puha vajat egy nagy tálban kézi vagy gépi habverővel habosítom. Kis idő elteltével jöhet a mascarpone, a vanília, majd kb 5 dkg-onként a porcukor. Jó habosra keverjük az elegyet, majd habzsákba töltjük, és a már kihűlt muffinokra adagoljuk. Így is tökéletes, de ha van otthon néhány kiskorú, gyakorlatilag a végtelenségig lehet csicsázni, pardon, díszíteni az alkotást. Nálunk a fiúk kedvenc zöld szórócukra, és a saját kezűleg, kalákában készített marcipánrépa került rá.
Ajándékba, vagy akár szülinapi zsúrra is tökéletes, például egy-egy gyertyával és némi színes cukorral a tetején. A "maradékból" ez a torta készült az éj leple alatt, hogy a húsvéti terített asztalra vigyek már valami rendes desszertet is , ha már nem nekem kellett prezentálni az ünnepi ebédet:
Itt pedig a répasereg:
Ha nem akartok macerázni, akkor lehet készen kis répácskákat venni marcipánból, de igazán nem nehéz elkészíteni őket. Én most natúr macipánt vettem (200 g, kb. 400 Ft, Lidl), és ételszínezékkel színeztem egynegyedét zöldre, a maradékot pedig sárga és piros ételfesték keverékével narancsszínűre. Ez volt egyébként a legmelósabb, ha nem lett volna méregdrága nálunk a színezett marcipán, akkor tuti vettem volna készen. Mindenesetre ha nekiálltok, legyen kéznél egy jó adag porcukor, ezzel tudjátok kompenzálni az ételszínezék nedvességét. Nem mértem, de 5-6 dkg biztos belecsusszant a színezés közepette.
Ha megvannak a színes gömbik, akkor egy-egy kisebb diónyi darabot szakítunk, hengergetjük, majd répaszerű alakot formázunk, késsel irdaljuk. A levélhez kb. harmad akkora göböt szakítunk, golyóbist formázunk belőle, azt lapítjuk, végül egy porcukorba mártott villa segítségével harmadánál kezdve szétválasztjuk, majd az alsó, egyben maradt részénél megsodorva a répák tetejére helyezzük.
Nem ez volt az utolsó cupcake-recept a blogon, teljesen a rabja lettem a műfajnak. S hogy miért? Nagyban segített idáig eljutni a 2 Broke Girls tévésorozat. Egy-egy fárasztó nap után rendkívül szórakoztató a két lökött csaj. Viccesek, amcsik, és egyikük még süt is, kell ennél több? Nekem nem, bevallom, függő lettem.
Idén jubilál a Segítsüti, immár tizedik alkalommal licitáltattok 30 gasztroblogger szülő finomságaira, köztük az enyémre is.
Tavaszi támogatottunk a 2010 óta működő Suhanj!Alapítvány, melynek fő profilja sérült gyermekek sportoláshoz jutásának segítése.
Az alapítvány tevékenységével lehetőséget teremt a sérültek egészségesebb, élménydúsabb, minőségibb életéhez. A sport segítségével építenek kapcsolatot ép segítők, önkéntesek és fogyatékkal élők között, ezzel segítve a társadalmi integrációt, esélyegyenlőséget.
A Segítsüti a Suhanj! eszközparkjának bővítéséhez kéri a segítségedet, hogy mind több gyerkőc részesülhessen a sport és a lelkes társasághoz tartozás örömeiben. A liciten befolyt összegből futóbabakocsit, tandemkerékpárokat és más sporteszközöket vásárol a licitet koordináló SoSe Közhasznú Alapítvány.
Következzenek a legfontosabb tudnivalók (ennél részletesebb információkat a Segítsüti honlapján találtok):
A licit 2014. 03.30- 04.02. (szerda) 16:00-ig tart.
Itt lehet tallózni a felajánlások között és rövid regisztráció után megtenni a tétet a kiszemelt finomságra.
A licit nyertese a legmagasabb összeget felajánló adományozó, neki fogja a blogger egy közösen kialkudott időpontban frissen elkészíteni a finomságot. Ha a sütemény felajánlója ehhez hozzájárul, lehetőség van arra is, hogy vigaszágon a második (vagy akár többedik) legtöbbet licitáló is sütihez jusson.
Örömmel jelentem, én szívesen sütök, ha lesz rá ajánlkozó! :)
Őérte lehet harcba (avagy licitbe) szállni:
Teljes, anyakönyvezett nevén Blondie Tiramisu Cheesecake, magyarul étcsokis-kávés sajttorta, de röviden csak "A süti". Gyermekeim így nevezik, mióta az első próbálkozást megkóstolták.
Saját agyszülemény, ihletője természetesen a tiramisu, és a Ben&Jerry duó receptes könyve. Mindkettő túlzás nélkül a legnagyobb kedvencem a maga kategóriájában. A könyv színes, vicces, no és nyálcsorgatós recepteket rejt, a tiramisut meg azt hiszem, magyaráznom sem kell. Ugye, nektek sem? :)
Tehát a torta: alul blondie, azaz a brownie fehércsokis tesókája, középen étcsokis-kávés sajtkrém, végül vaníliás sajtkrém házi vaníliaesszenciával.
Fincsi példája az amerikai-olasz barátságnak, vagy sportnyelven szólva mondhatjuk így is: USA-Olaszország 1:1, mindkét csapat győztesen távozhat a pályáról.
Gyertek, álljunk össze egy csapattá, és segítsünk mosolyt, lelkes tekinteteket varázsolni a Suhanj! és a sütik segítségével az arcokra!
Praktikus információk licitálóknak: jelen nyeremény Kőszegen készül. Helyben, illetve a Sopron-Veszprém-Keszthely háromszögben személyesen átvehető. A postázást nem javaslom, de ha messzebbről szeretnéd megszerezni, megpróbálunk megoldást találni a logisztikai problémára :)
Köszönöm, ha hírét viszed a kezdeményezésnek, illetve lehetőségedhez mértem magad is támogatod a jótékonysági akciót!
Mostanság sűrűsödtek a programjaink, tizedelődött a konyhában eltöltött idő. Több oka is van, mutatom az egyiket, azt, amelyik legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. Íme a világ harmadik legjobb helye, szerintem:
Ha egy kilencéves meglát egy Toffifee-s műanyag csomagolót, és nem engedi kidobni, mondván: pont jó lesz bonbonozáshoz, sokszorosan örül a család.
Először is apa szeme csillan fel, mert úgy látszik, lassan beérik a nevelőmunka, hogy amit nem muszáj, ne dobjunk szemétbe, főleg ne a konyhai vegyesbe. Aztán anya gyereke lesz egyből, mert a ded érdeklődő, kreatív és örömmel kísérletezik a konyhában. És persze a kicsi meg jól megszavazza, a legjobb fej tesója neki van a világon, mert "csokit csinál" :)
A kivitelezéshez azért kellett minimális támogatás, főleg a harmadik percnél, amikor a lelkesedés alábbhagyott, szerencsére, csak átmenetileg.
Semmi extra tudás és felszerelés nem kell hozzá, idézem a mestert: "Ez a bonbonozás tulajdonképpen vicces könnyű, csak elég türelmesnek kell lenni." És tényleg.
Hozzávalók:
10 dkg étcsoki (nálunk most Lidl-ös, 50%-os)
15 kávéskanál mogyorókrém
15 db pörkölt, hántolt törökmogyoró
Toffifee műanyag-kapszlija
10-es ecset
kiskanál
A csokit kockázom, és vízgőz felett megolvasztom a kétharmadát. Ha már folyékony, a maradék egyharmadát is hozzákeverem, ezzel temperálom a csokit (így lesz fényesebb).
A műanyagpapszliba mokkáskanálnyi csokit adagolok, és középről a szélei felé haladva ecsettel elterítem a masszát a formában.
5-10 percre hűtőbe teszem, és ha biztosra akarok menni, egy kevés csokival ismétlem a műveletet. Újabb 10 percre a hűtőbe helyezem a formámat, és jöhet a következő lépés.
A szobahőmérsékletű mogyorókrémből csapott mokkáskanálnyit teszek a félgömbökbe, majd belenyomom a mogyorószemeket a krém közepébe.
A maradék étcsokival (ha szükséges, vízgőz felett kissé melegítem) feltöltöm a formát, ez lesz a bonbon talpa. A mogyorókrémet szűkösen adagoljuk, hogy a félgömbök szélén még maradjon kis csokicsík-ez biztosítja, hogy a bonbonjaink egyben maradjanak.
Kb. 30 perc hűtés szükséges, majd óvatosan kifordíthatjuk a formából a bonbonokat, hogy aztán 5 perc után már csak a nyomait keressük a desszertnek. Még szerencse, hogy volt türelme kivárni a fotót, mert ellenkező esetben már 2 perc után annyi lett volna 45 percnyi türelemjátéknak.
A hétfő is lehet szép, ugye? :)
Bár remélem, még lesz pár hasonló, végül ez is korrekt, kerek nap lett. Itt is egy aktuális kedvenc, a "Szörnyikés filmes", derüljetek Ti is egy jót velünk:
Ha Ti is sokat torkoskodtatok a farsangban (vagy akár ma), jól jöhet ez a vastag húsokhoz, csokis fánkokhoz képest elenyésző kalóriatartalmú eledel.
Pofonegyszerű, szép és jó, sőt, még húsok mellé köretként is ideális.
Hozzávalók személyenként:
kétmaréknyi vegyes zöldsaláta (itt most jégsaláta, vörös-és fehérkáposzta, sárgarépa)
2 ek tökmag
1 ek tökmagolaj
pár vékonyra szelt vöröshagyma-karika
csipet só
bors ízlés szerint
néhány csepp citromlé
A tökmagot serpenyőben ropogósra pirítom. A tökmagolajat langyosítom (épp csak egy picit, az aromák így jobban kijönnek) elkeverem a sóval, borssal, kevés citromlével, majd egy tálban összeforgatom a hozzávalókat. Böjtben pirítóssal, máskor grillezett csirkemellfilével fogyasztom.
Ha szeretitek, hozok még tökmagolajos recepteket, és egy kis tökmagolaj-sztorit is, jó?
Lehet, hogy olvasnak olyanok itt is, akik tudnak a bio-vega-kattanásomról, de valószínűbb, hogy nem. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem is létezett ilyen szakasza az életemnek. Csak már rég volt, na.
Mostanában azonban gyakrabban nyúlok egészségesebb, kalóriamentesebb, vagy egyszerűen csak újabb alapanyagokhoz. Amellett, hogy szeretném, ha a gyerekek is megismernék őket, színt visznek a konyhába, és jó újra felfedezőnek lenni a saját konyhámban/kamrámban.
A lenti recept tulajdonképp tesztverzióban van még, azonban teljesen működőképes, egyszerű és finom, bátran ajánlom hát kezdő kísérletezésre.
Hozzávalók:
egy marék (10-12 szem) fagyasztott eper kiolvasztva, leve nélkül
1 tojás
1+1 ek nyírfacukor
2 ek mandulaliszt
1 ek amarántliszt
1 ek étolaj vagy olvasztott kókuszolaj
1 dl kókusztej
fél citrom reszelt héja
1 tk vaníliaesszencia v fél vaníliarúd kikapart magja
A sütőt 200 fokra előmelegítem.
A tojást az 1 kanál cukorral, vaníliaesszenciával habosra keverem, ha már jó habos, hozzáadom a kókusztejet, olajat, végül a kétféle lisztet és a citromhéjat is.
A 10x10-es sütőformát (vagy mondjuk 4 muffinformát) kivajazom, az alját kirakom eperrel, ráöntöm a tésztát, végül tetejére szórom a maradék cukrot és kb. 20 perc alatt megsütöm.
Természetesen működik eper helyett más gyümölccsel is, sőt sima liszttel is, de itt most a liszthelyettesítők tesztelése volt a cél. Készült egy kakaós-málnás verzió is, de azon még sokat kell finomítani, viszont az epres pikkpakk elfogyott (nem is sikerült rendesen lefotózni :))
Szeretném az amarántlisztet többet használni, de még a legzöldebb natúr-hívőknek sem ajánlott ennél nagyobb arányban vegyíteni az ételbe, mert jellegzetes íze elnyomja a többi összetevő aromáját.
Kinek ajánlom különösképp? Annak, aki szeretne gyorsan, kb. nulla melóval a Milka csokinál sokkal egészségesebb délutáni nasihoz jutni. Aztán annak is, aki valamilyen diétán van: tej-glutén-cukormentes a cucc, talán még paleonak is nevezhető. No és a kalandoroknak. Meg azoknak, akik a közelítő telet csak üzemelő sütő mellett bírják átvészelni.
Szombaton teljesen véletlenül jutottunk el a város határában húzódó Pogány-völgybe. Nagy szerencse, hogy nem sokkal korábban keveredtünk ide, mert akkor most nem a jelenlegi házunkban laknánk, hanem valamelyik ottani-eredeti funkciója szerint- borospince egyikében.
Túlzás nélkül állíthatom, teljesen elvarázsolt a hely.
A klasszikus Mirinda-szeletet (vagy Fanta, vagy esetleg Jaffa néven) szerintem mindenki ismeri, aki a '90-es években volt kollégista. Mert ha épp valakinél nem volt szokás sütni, valamelyik szobatárs négyből egyszer tuti egy doboz ilyennel jelent meg vasárnap este.
Én is a kollégista években ismertem meg, és akkoriban úgy emlékszem, szerettem ezt a mostani ízlésemmel már-már jellegtelen, se túl csokis, se túl narancsos cuccot. Pont ezért volt kihívás újragondolni a régi receptet, vajon tudom-e jobban csinálni, mint ahogy az a kockás füzetben meg vagyon írva? Ugye, ez a PC megfogalmazás? :)
De az van, hogy sütnöm kellett, és gondoltam, ebből nem lehet baj, ha nagyon jól is sikerül, egy szeletnél többet tuti nem eszem meg belőle. Aha, persze. Szép elmélet volt, mondanom se kell, de laktózérzékenység ide vagy oda, nem álltam meg egy szeletnél. Terv tehát túlteljesítve, csokis is, narancsos is, kalóriadús és eszméletlen jól csúszik is :)
Hozzávalók a tésztához:
4 tojás
12,5 dkg cukor
12,5 dkg liszt
3 dkg kakaópor (cukrozatlan)
2 kk sütőpor
1 tk vaníliaesszencia (vagy egy csomag vaníliás cukor)
csipet só
3 ek olaj
3 ek narancslé
Hozzávalók a krémhez:
fél kg túró
25 dkg mascarpone-sajt
2 dl hideg habtejszín
1 narancs reszelt héja
12,5 dkg porcukor
1,5 cs zselatinfix
100g étcsoki (lehet akár narancsos is)
1 narancs pucolva, félbe, majd kb. fél cm-s szeletekre vágva
Hozzávalók a bevonóhoz:
1 cs vaníliás pudingpor
3,5 dl Mirinda
Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Egy kb. 25x35-as tepsit kibélelek sütőpapírral.
A tojásokat habosra verem a sóval és cukorral, s mikor már kellően habos, keverés közben hozzáadom az olajat, narancslét, vaníliát. Kb. 10 perc elteltével leállítom a habverőt, és a masszába szitálom a lisztet, kakaót, sütőport.Óvatosan elkeverem, majd az előkészített tepsibe töltöm az elegyet, és kb. 20 perc alatt készre sütöm.
Ha elkészült, félreteszem hűlni, majd kb. 2/3-1/3 arányban két részre vágom.
Az étcsokit gőz felett megolvasztom.
A krémhez a túrót áttöröm, majd alaposan elkeverem a narancshéjjal, mascarponéval és a cukorral. A tejszínt kemény habbá verem, és összeforgatom a két tál tartalmát, végül jól elkeverem benne a zselatinfixet.
Fogok egy tálcát, vagy szerencsés esetben a keretes tepsimet, és a tészta 2/3-át teszem alulra. erre kerül a túrós krém jó fele, majd az olvasztott étcsoki. Utána jön a vékonyabb csík tészta, rá a maradék túrós krém.
A vékony narancsszeleteket ízlésesen (oder legjobb tudásom szerint) a túróra halmozom.
Elkészítem a bevonót: a 3, 5 dl Mirindát egy kisebb edénybe felteszem főni, forrás után sűrűn kevergetve hozzáadom a vaníliás pudingport, sűrűsödésig keverem, majd félrehúzom a tűzről, s ha langyosra hűlt, óvatosan a narancsszeletekre öntöm.
A kész kompozíciót hideg helyre teszem minimum 1-2 órára, majd éles késsel felvágom a narancsszeletek mentén, hogy egy-egy narancs jusson mindegyik kockára. Nálam 24 kiadós kocka lett belőle.
Zene is jár hozzá, ráadásul olyan, amiből legalább egy sikeres feldolgozás már készült, ez itt egy sajátos, és a miénk:
.gif)
