2013. december 31.

Szilveszter 2013




A szilveszterek sokáig egészen közömbösek voltak számomra, egyrészt nem szeretem a petárdadurrogást, másrészt nem vagyok az a kifejezett buliimádó sem, akinek az év vége is csak egy újabb lehetőség a partizásra. Gyerekkoromban az egyedüli nagy szám az volt benne, hogy fennmaradhattam éjfélig. Egy jó ideje ez mindennapi rutin, hát még eggyel kevesebb jó pont az év utolsó napjának. 
Néhány évvel ezelőtt bevezettük a szilveszteri kirándulások hagyományát, ami igencsak kedvemre való. Valahogy mégis más hangulata van a napnak, és segítségével a muszáj-bulis-kényszeresnevetős-pezsgőbontós-himnuszalattidétlenröhögős-virslizabálós-inkábbráidókabarét-csaksassjózsitne régi érzésből az egyik leginkább várt napja az évnek. 
A menetrend rendes esetben egy kiadós reggeli, aztán sétálós-túrázós rövid kirándulás úgy négyig. Hazafele lehet gyönyörködni a távoli rakéták fényében, este pedig közös főzőcsékézés itthon, akár barátokkal, akár családdal.
Idén praktikus okokból egy nappal előbbre hoztuk a (nappali) kirándulást, ma pedig nyugis csülöksütő-maraton után éjszakai túrára megyünk a szomszédokkal. Együtt ünnepelünk anyukámmal is, melyre talán 15 éve volt utoljára példa. Idén először tudtuk rávenni, hogy ne a lakótelepen hallgassa a petárda-durrogtatást egyedül. És még egyszer sem kaptunk össze, csodás :))) Jó lesz együtt társasozni, visszaidézni együtt is az elmúlt évet.

Ez a 2013 igencsak eseménydús év volt. Rengeteget dolgoztunk mindketten, el is fáradtunk rendesen az év végére. A munka mellett P. is végzett egy tanfolyamot, én németre jártam, plusz szeptembertől visszaültem az iskolapadba. Ugyan az első félév kipipálva, de még másfél évi kötelezettség előttem. Időnként nehéz összeegyeztetni a család-munka-tanulás hármasát, plusz időt szakítani mindezek mellett hobbira, egymásra, mégis örülök, hogy így alakult. Biztos vagyok benne, a befektetett energia meg fog térülni.
Az évben történt sok-sok esemény közül a februári Pepi-szülinapi kirándulás, a cseh túránk, a nyári egynapos tihanyi látogatás, a tengerparti eső, az első veszprémi nap és a nyugis karácsonyi hét marad meg legszívesebben az emlékezetemben. 
Amiben szeretném másként alakítani a következő évet, az a mozgás visszahozása az életünkbe. A blog mellett a kirándulások, túrák, spinning-órák szorultak háttérbe, és igencsak érzem hiányukat. Aztán jó volna kevesebb időt fordítani az ingázásra, de erre egyelőre nem látok lehetőséget, mivel nincs repülőgépen (sem). Nem ártana egy jobb fényképezőgép, bár ez elsősorban P. kívánságlistáján van, én beérném azzal is, ha több időm lenne világosban fotózni :)
A blog idei éve sem volt egyszerű, pont a fent felsorolt rengeteg feladat miatt szorult hátrébb és hátrébb, de szerencsére idén is történtek nagyon jó dolgok a bloggal kapcsolatos életemben.
Mindenekelőtt nagyon büszke vagyok rá, hogy részt vehettem a tavaszi Segítsüti-akcióban. A licitálókkal, nyertesekkel és más bloggerekkel együtt segíthettünk a Gyermekmentő Alapítványnak, összesen 1.320.000 forinttal. Köszönöm szépen ezúton is, hogy csapattag lehettem!
A céges újságban is rendszeresen publikálhatok recepteket, és igyekszünk a vállalatnál is részt venni különféle segélyakciókban főztjeink, süteményeink segítségével is. Ilyen volt például az adventi éjszakai főzés, ahol a szombathelyi Aranyhíd intézmény javára gyűjtöttek. Kollégáim főztek, mi lányok pedig, akik a hideget kevésbé bírjuk, süteményeket küldtünk a nemes ügyet segítendő.
Készüli idén pár olyan recept, melyre évek óta ácsingóztam, nekiállni eddig viszont nem mertem. Már nem is értem, miért, igaz a panettonéval megküzdöttem. Jövőre innen folytatom, remélem, kicsivel aktívabban, de nem lankadó lelkesedéssel.
Köszönöm Nektek az egész éves figyelmet, külön köszönöm a kommenteket, és az egyre bővülő Facebook-os csapat kedves visszajelzéseit! Kívánom, hogy a következő éveteket kísérje szerencse, boldogság és jó egészség!

Zene is van, örülök, hogy ezt is szeretitek a bejegyzésekben. A mai az egyik leg-leglegkedvencebbjeim egyik új dala, a tegnapi zalai dombok közti cikázó kísérőzenénk, nem tudom megunni azóta sem:

2013. december 23.

Panettone, a karácsonyi kalács



Az idei slow-food minimozgalmam megkoronázásaként készült régi gyerekkori kedvencem, a panettone. Először talán húsz évvel ezelőtt kóstoltam, egy ajándékcsomagban volt egy kisebb doboznyi különlegesség. A szerelem töretlen, és mivel igazán jót az általam elérhető helyeken nem egyszerű kifogni, már ezer éve szemezek a különféle receptekkel. A Stahl Magazin verziója lett a nyerő, talán azért is, hogy igazoljam a család fele, nem hiábavaló teljesen a magazin-gyűjtögetési mániám.

A panettone régi, milánói eredetű, fehér lisztből, kovásszal készített ünnepi kalács. Tésztájában rengeteg vaj, aszalt gyümölcsök (tradicionálisan mazsola és kandírozott citrushéj) van. Alakja hengeres, magas (12-15 cm), tetején általában kereszt alakú vágás is van, az átlagos súlya 1 kg. A tészta levegős, mégis tartalmas, ezt a hosszú ideig tartó, szakaszos kelesztéssel érhető el.

Egy hosszú délutánt, vagy akár egész napot rá kell szánni, de nem igényel intenzív jelenlétet a folyamat, akár egy mozimaratonnal vagy otthoni szépítkezős nappal is össze lehet kötni a készítését. És nagyon megéri, mert nem egy bonyolult recept, csak be kell tartani a leírást, és a siker nem marad el. Frissítve.

Egy nagy tálban 1 dl langyos tejet, 2 dkg friss élesztőt és 8 dkg lisztet elkeverek, majd meleg helyen 30 percig érlelem. Ez fogja helyettesíteni a kovászt.

Ha eltelt fél óra, fogom a tálat, és a masszához adok:
fél dl langyos tejet
2 dkg friss élesztőt
10 dkg puha vajat
20 dkg lisztet
5 dkg cukrot
2 tojást
1 vaníliarúd kikapart magját.
Kézzel vagy géppel egyneművé dagasztom, majd másfél óra alatt meleg helyen duplájára kelesztem a tésztát.

Másfél óra elteltével az alábbi hozzávalókat adagolom a kelesztőtálba:
2 tojás
2 tojássárgája
15 dkg cukor
50 dkg finomliszt
2 dkg búzasikér
20 dkg puha vaj
2 tk só
1 narancs reszelt héja

A tál tartalmát kézzel vagy géppel jól kidagasztom (kb. 10 perc), és a már bevált meleg helyen két óra alatt duplájára kelesztem a tésztát.

Előkészítek egy 18-20 cm-es kapcsos tortaformát, aljába sütőpapírt szorítok, majd vágok 2 db 42 cm hosszú sütőpapír-darabot, és félbehajtom, hogy két 21 cm magas, kb 37-38 cm hosszú téglalapot kapjak. Ezek kerülnek a tortaforma belsejébe. Az egymást fedő részeknél tűzőgéppel összekapcsolom őket, hogy biztosabban tartsák a tésztát.

A megkelt tésztába kézzel belegyúrok
15 dkg mazsolát és
10-15 dkg kandírozott citrushéjat (vagy más, tetszőleges aszalmányt: datolyát, fügét, barackot, szilvát),
bucira gyúrom, majd beleillesztem az előre elkészített magasított tortaformámba, és még kb. 2 órán keresztül kelesztem.

A két óra elteltével a tészta tetejét kereszt alakban megvágom, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem.
10 perc után leveszem 180 fokra a hőmérsékletet, és még 70 percig sütöm. Kb. 50 perc múlva érdemes ránézni, ha a teteje gyorsabban pirulna, érdemes takarni egy réteg sütőpapírral vagy alufóliával.
A kész kalácsot rácson, a formában hagyjuk kihűlni. Tetejét porcukorral díszítjük. Kihűlve akár szeletelhetjük is, de híres a sütemény hosszú eltarthatóságáról: akár két hétig is finom, sőt állítólag jól fagyasztható. Erről esetleg a későbbiekben tudok beszámolni, jelenleg a pákosztosokat hessegetem a kamra környékéről, ha már a 9 rúd bejgliből már csak 2 van, legalább ez maradjon Karácsony reggelére.
Kakaó vagy kávé mellé fantasztikus reggeli, már nagyon várom, hogy megszeghessük. Legalább annyira, mint azt, hogy újra láthassam a gyönyörű Milánót, a várost, melyet először szerettem meg Olaszországban.

Frissítve: az első verzió nem bűvölt el, száraz élesztővel nem jött fel túl szépen, de az íze jó volt. Második nekifutásra friss élesztővel, és evőkanálnyi búzasikérrel javítottam, és így lett szuper a végeredmény.

Ezzel a recepttel és zenével kívánok Nektek boldog, békés Karácsonyt! Kívánom, hogy mindegyikőtök találjon valami meglepit a fa alatt, és legalább egy vágya teljesüljön az elkövetkező két napban! :)


2013. december 7.

Cottage pie light



Csak a kezemet figyeljétek :) A cottage inkább csak kunyhó most, és a light is csak arra utal a címben, hogy próbáltam egyszerűsíteni az eredeti recepten.