Nyolc napon túl gyógyuló

Hihetetlen nyolc nap van mögöttem. A napi rohanás közepette legalább háromszor fordult meg körülöttem a világ, most nem bírok recept mögé bújni.

Kezdődött a Pepi bizonyítványával, ami után családilag akkora sokkot kaptunk, hogy még igazán most sem tértünk ki belőle. Nem azért, mert olyan lökött a gyerekünk (na jó, lökött, de csak egy picit), hanem mert túl hamar kapja a kiadós pofonokat az élet nevű játékban. Cserébe vigasztalhat, hogy apró termete ellenére roppant erős lesz, mert hiszünk az "Ami nem öl meg, az megerősít" igében. Meg az is, hogy ezek az iskolai pofonok hogy' átértékelődnek, mikor utána a nagyobbak sorozzák az embert.

Épp ébredeztünk az első döbbenetből, mikor jött az első majd a második halálhír az ismeretségi körben. Az elsővel még elbírtam (idős néni), a második már padlóra küldött.

Lassan nyolc éve, hogy a leendő iskolám előtt, még a parkolóban megismerkedtem a csoporttársammal, aki aztán a képzés alatt az egyik legjobb cimborám lett. Rengeteg közös tulajdonságunk, célunk volt, s bár máshonnan indultunk, nagyjából pont ugyanoda igyekeztünk. Neki is nagyon fontos volt a munkája, a magánéletünket is egész hasonlóan képzeltük el. Amikor a Pötyi készülőben volt a világra, neki is megszületett a várva várt első gyermeke. A GYED-es nyugis időkben beszéltünk utoljára, épp valószínűtlenül kerek volt a világunk, ez addig egyikünkre sem volt igazán jellemző. Tán pont ezt az illúziót akartuk fenntartani? Ki tudja? 

Mindenesetre a tegnapi telefon óta nem térek magamhoz: régi-kedves csoporttárs hív, szintén ezer éve nem beszéltünk. Mikor kérdezi, hogy ismerem-e a gyertyalang.hu-t, lefagytam. S azóta is úgy vagyok. Azt hiszem, elkezdem írni a bakancslistámat. Mert könnyen lehet, hogy ma még a menüt és a hétvégét tervezem, de holnap én nem érek haza a fiaimhoz.

Nyugodj békében, Anita! Köszönöm, hogy ismerhettelek, hogy tanulhattam veled és tőled! 

ByeSuli 2013: aszalt paradicsomos, padlizsánkrémes tészta

Itt van, ezt is megértük, halleluja. Az első nap kötelezettségek nélkül hónapok óta.
Ki is használtuk, az ebéd is pizsamában érte a kiskorúakat, de egyszer egy évben (na jó, kétszer, Karácsony körül is szokott lenni egy ilyen) miért ne?

Mandulás-epres torta

Míg van eper, kis túlzással mindenhez eszem egy kicsit. Főleg, mióta terem a konyhakertünkben is az a pár bokor. A legjobb desszert. Főleg némi tuninggal. Kövezzetek meg, de a csoki-eper párosítás nem barátom, jobban szeretem bodzával, mentával, mandulával. Vagy akár vodkával. Igen, eperlikőr is készült, de ne szaladjunk ennyire előre.
Most torta van, Illetve sajnos csak volt, mert az eltüntetéséhez "kisebbminthuszonnégy" óra kellett csak. Jóval kisebb, alig pár.

Hozzávalók:
5 tojás
5 ek nádcukor
3 ek liszt
3 ek őrölt mandula (bátrabbak e kettő helyett 6 ek mandulával is próbálkozhatnak)
1 tk vaníliaesszencia
1 tk sütőpor
4-5 szem mandula durvára törve (vagy akár kis cukron karamellizálva)

1 dl eperlekvár

250 g mascarpone
200 ml tejszín
1 púpos ek porcukor
1 tk vaníliaesszencia

450 g eper
1 marék mandulalap vagy -forgács díszítéshez

A sütőt 180 fokra melegítem.
A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vaníliával habosra keverem. A fehérjét kemény habbá verem, a tojásos masszát elegyítem. A lisztet, mandulaőrleményt, sütőport összeszitálom, a két tál tartalmát óvatosan összeforgatom, s a manduladarabokat is belekeverem.
Két kapcsos tortaformát sütőpapírral bélelek, és a következőképp osztom el a masszát bennük: a kicsi, 18 cm-esbe kerül a massza kétharmada, a nagyobba, nálam most 26 cm-esbe pedig egyharmada.
Forró sütőben kb 15 perc alatt sül készre a nagyobb, 20 perc alatt a kisebb formában lévő (tűpróba dönt, mostanában vacakol a sütőm, úgyhogy alkalmazom én is gyakran).
Ha a tortalapok kihűltek, a kisebbet kettévágom, a nagyobból pedig kanyarítok egy 18 cm átmérőjű kört. A fennmaradó tésztagyűrűt 18 cm-esre alakítom, s félreteszem.

Az epreket tisztítom, a szebb darabokat félbevágom, a kevésbé formásakat pedig kis kockákra aprítom, s félreteszem.

A krémhez a mascarponét kb. 20-30 perc alatt lecsepegtetem egy gézdarab vagy textilpelenka segítségével, hogy jó sűrű legyen.
A tejszínt kissé felverem, hozzáadom a cukrot és kemény habbá verem. Óvatosan összeforgatom a lecsepegtetett mascarponéval, és már kezdődhet is a kézműveskedés.

A kettévágott tortalap egyik fele lesz az alsó réteg. Erre kerül az eperlekvár, és a darabolt eper kb. harmada.

Utána jön a vékonyka lap, egy réteg mascarponés krém, és a többi darabolt eper.

A harmadik teljes lapra újabb réteg krém és  a körgyűrű kerül, melyet a torta szélével egyetemben szintén bevonok a krémmel.

A torta középső, mélyebb részébe és a külső karimára kerülnek a félbevágott eperszemek, szépen elrendezve: belül a ducibbak, vagy akár a kisebb, egész eperszemek, a gyűrűre pedig a közepes, egyforma fél eprecskék.
A torta oldalát mandulalappal díszítem. Illetve dehogy én, valamely türelmesebb családtagom.
Epergyűlölők is jegyezzék fel, kiválóan lepiszkálható róla minden darab a lekvár kivételével :) És igen, a Pepi kartárs miatt, én ha tehetném, a tésztájába is csempésznék kis epret...

Ne maradjon itt sem titokban: jubilálós játék van.
Ha 06.22-éig küldesz egy képet a kedvenc, saját sütésű sütiddel a liv4blog@gmail.com címre, vagy feltöltöd a FB-s mappába, kőszeghegyaljai kóstoló csomagot nyerhetsz.


Végül egy filmajánló, mert van ez is olyan jó, mint a torta. Depp és DiCaprio, ahogy én szeretem:

Eperlekvár- a klasszikus és variációi

Múlt szombat délelőtt épp nem esett az eső (OK, most pár napja jó idő van, de ez múlt hétvégén még eseményszámba ment), így fogtuk is magunkat, és felfedeztük az egyik környékbeli eperföldet. Még most is a hatása alatt vagyok. Van ugyan pár tő eper a kertben, de a mennyiség és a minőség elvarázsolt. Két kiskorúval nehezített pályán egy félóra alatt közel 10 kg epret szedtünk láblógatva. Édes is volt, piros is volt, eperízű is volt, szinte sajnáltam lekvárt főzni belőlük, de így legalább megúsztam az epermérgezést.

A lekvárfőzés pont akkora kaland, mint a piskótasütés, tehát nagyjából elronthatatlan, cserébe a lekvár sokkal finomabb, mint a piskóta, úgyhogy ne keressetek kifogásokat, főzzetek lekvárt. Ha jót akartok, nem dőltök be a divatnak, és a Tesco-polcon hagyjátok a dzsemfixet is. Idén kipróbáltam több verziót, soha többet zselírozós cukor, vagy más bűvészkedés.

A legmacerásabb része a lekvárfőzésnek az alkalmas üvegek felkutatása és sterilizálása. Én idén bébiételes üvegeket címkétlenítettem, majd mostam el forró mosószeres vízben. Alapos öblítés után az üvegeket tepsibe sorakoztattam, és hideg sütőbe téve 110-120 fokra melegítettem. Legalább félórát töltött minden üveg a forró sütőben, és miután kikerültek a sütőből, egyből került is beléjük a lekvár.

A legsikerültebb alaprecept:

1,5 kg eper
30 dkg cukor

Az epreket alaposan tisztítom, csumázom, lecsepegtetem. Nagy fazékba teszem őket, a nagyobb darabokat menet közben felezem, negyedelem. A cukrot ráöntöm az eperre, egy fakanállal jól összekeverem, majd egy textilpelenkával letakarom, 12-24 óráig pihentetem.
Másnap lassú tűzön, gyakran kevergetve besűrítem a lekvárt. Ez jó sokáig eltart, cserébe kiváló relaxációs tevékenység, 30-40 percet szánjunk rá. Az első egy-két forralásnál még képződik kis hab, akkor lesz jó, ha már bordó, hab nélküli, sűrű lesz a masszánk.
Ha elérte a megfelelő állagot (hideg kistányérra cseppentve ellenőrizhetjük), azon forrón az üvegekbe töltjük, és száraz dunsztba helyezzünk (hűtőtáska, IKEA-polárpléd rulez).

És a 2 legjobb tuning:

Rumos-vaníliás eperlekvár
A fenti kész massza harmadához fél dl rumot és egy rúd vanília magjait adtam. Igazi téli ínyencség, pl. macaron-töltelékbe is simán el tudom képzelni.

Gyömbéres-citromos eperlekvár
A fenti mennyiség harmadát 2 kockacukornyi, fokhagymanyomón áttört gyömbérgyökérrel teszem fel főni, belecsavarom fél citrom levét, és hozzáadok kiskanálnyi citromhéjat. Ez az előző ellentéte, vidám, nyáriasan fűszeres íz, nálunk vitte a pálmát. Palacsintára nehezen tudok jobbat elképzelni.