A tavalyi nagy sikerű akció után idén már nem mehettem az évi rendes családi kirándulásra sütinyalóka nélkül. Pepi már egy héttel előtte keményen kampányolt mellette, ráadásul az Ég is úgy akarta, ahogy ő. Így kedden este, ahelyett, hogy a rénszarvasgombócokat pakoltam volna az arcom mögé a bécsi IKEÁ-ban, úszott minden az étcsokiban és színes cukorkákban. És még csak azt sem mondhatom, hogy bántam.
A sütinyalókát tényleg receptre kellene felírni minden olyan embernek, aki hullámvölgyben érzi magát, vagy csak szeretne egy kis gondtalan gyerekkort csempészni napjaiba. Persze, nem álltatok én itt senkit, ingyen nincs semmi, ide elsősorban időt kell áldozni, s nem keveset. Csapatban ez is könnyebb s jobb.
Hozzávalók (21 darabhoz):
1 db 6 tojásos piskótából készült tortaalap fele
2 ek kakópor
4 ek mogyoróvaj
1 tk vaníliaesszencia (elhagyható)
2-3 ek porcukor
annyi habtejszín, hogy formázható, de kemény masszát kapjunk (kb. 1-2 ek)
7 db hurkapálcika- harmadolva :)
180 g étcsoki
1. (ha van bevált piskótarecepted, ezt a részt átugorhatod)
A piskótalaphoz a következő receptet használom:
6 tojás
4 ek mandulaliszt
3 ek liszt
6 ek barnacukor
1 tk vanília-esszencia
1 púpos tk sütőpor
A sütőt előmelegítem 180 fokra, egy 23-26 cm-s tortaformát sütőpapírral bélelek.
A tojássárgáját a vaníliával és a cukorral habosra keverem, beleszitálom a kétféle lisztet és a sütőport, elkeverem, majd óvatos mozdulatokkal a külön felvert tojásfehérjével is összedolgozom. A masszát tortaformába simítom, és kb. 35 percig sütöm. Akkor jó, ha a piskóta visszarúg, mikor megnyomom. Ez esetben inkább kicsit száraz, mint sületlen legyen a tortaalap.
E lépés után akár 1-2 nap szünet is következhet, de minimum annyi, míg a tészta szobahőmérsékletre hűl.
2.
A kihűlt piskótát reszelőn vagy két darabkát egymásnak dörgölve gyakorlatilag morzsákra reszelem. Hozzáadom a porcukrot, mogyoróvajat, kakaóport, vaníliát, majd annyi tejszínt adagolok bele, hogy egy jó feszes, de még alakítható masszát kapjak. Semmiképp ne legyen túl lágy, mert akkor lemászik a pálcikáról.
3.
Vízgőz felett megolvasztom a csokit.
4.
A hurkapálcikákat kb. 3 cm mélyen belemártom az olvasztott csokiba, majd egy pohárba állítva hagyom megszáradni a csokit rajta. Hogy haladjunk, ajánlott hűtőbe tenni, kb. 5-10 percre. Ekkor ajánlott egy alkalmas eszközt keríteni a kész nyalókák tárolására. Nálunk most egy kiszuperált hungarocell-darabra esett a választás, de jó lehet pár alacsony peremű, ám stabil csésze, vagy egyéb spéci eszköz.
5.
Ha már megszilárdult a csoki a pálcikákon, jöhet a gombócolás. A kész masszából Kojak-nyalóka méretű labdákat formázok, és ráhúzom a hurkapálca csokival borított részére. Ha nincs segítségünk, gombócoljuk le az összes pálcikát, és csak ezután ugorjunk tovább.
6.
Győződjünk meg róla, hogy a csoki még megfelelő hőmérsékletű-e? Ha kell, melegítsük folyékonyra. Fogjunk meg egy félkész nyalókát, fejjel lefele mártsuk meg a csokiban. Egy teáskanállal korrigálhatjuk a bevonatot, erre főleg a vége fele lesz szükség, mikor már kevés massza van az edényben.
Állítsuk a kikészített tárolóba a pálcikákat.
7.
Jön a legélvezetesebb rész: díszítsük a sütinyalókánkat. Itt tényleg csak a fantáziánk/pénztárcánk/lehetőségünk szab határt, nagyjából bármivel és bármivé alakíthatjuk a művünket. A legegyszerűbb a kis színes cukorkák használata erre a célra, de jöhet a díszítőfilc, a transzferfólia, vagy bármi, tényleg bármi. Én azért az aszalt paradicsomot kihagynám, de a chiliport vagy őrölt rózsaborsot már nem biztos :)
8.
Dőlj hátra, és élvezd.
Egy csésze kávé vagy tea mellé fogyaszd el az egyik remekművedet :) Zene is jár hozzá, ilyen kis emlékezős.
