Múlt szombat délelőtt épp nem esett az eső (OK, most pár napja jó idő van, de ez múlt hétvégén még eseményszámba ment), így fogtuk is magunkat, és felfedeztük az egyik környékbeli eperföldet. Még most is a hatása alatt vagyok. Van ugyan pár tő eper a kertben, de a mennyiség és a minőség elvarázsolt. Két kiskorúval nehezített pályán egy félóra alatt közel 10 kg epret szedtünk láblógatva. Édes is volt, piros is volt, eperízű is volt, szinte sajnáltam lekvárt főzni belőlük, de így legalább megúsztam az epermérgezést.
A lekvárfőzés pont akkora kaland, mint a piskótasütés, tehát nagyjából elronthatatlan, cserébe a lekvár sokkal finomabb, mint a piskóta, úgyhogy ne keressetek kifogásokat, főzzetek lekvárt. Ha jót akartok, nem dőltök be a divatnak, és a Tesco-polcon hagyjátok a dzsemfixet is. Idén kipróbáltam több verziót, soha többet zselírozós cukor, vagy más bűvészkedés.
A legmacerásabb része a lekvárfőzésnek az alkalmas üvegek felkutatása és sterilizálása. Én idén bébiételes üvegeket címkétlenítettem, majd mostam el forró mosószeres vízben. Alapos öblítés után az üvegeket tepsibe sorakoztattam, és hideg sütőbe téve 110-120 fokra melegítettem. Legalább félórát töltött minden üveg a forró sütőben, és miután kikerültek a sütőből, egyből került is beléjük a lekvár.
A legsikerültebb alaprecept:
1,5 kg eper
30 dkg cukor
Az epreket alaposan tisztítom, csumázom, lecsepegtetem. Nagy fazékba teszem őket, a nagyobb darabokat menet közben felezem, negyedelem. A cukrot ráöntöm az eperre, egy fakanállal jól összekeverem, majd egy textilpelenkával letakarom, 12-24 óráig pihentetem.
Másnap lassú tűzön, gyakran kevergetve besűrítem a lekvárt. Ez jó sokáig eltart, cserébe kiváló relaxációs tevékenység, 30-40 percet szánjunk rá. Az első egy-két forralásnál még képződik kis hab, akkor lesz jó, ha már bordó, hab nélküli, sűrű lesz a masszánk.
Ha elérte a megfelelő állagot (hideg kistányérra cseppentve ellenőrizhetjük), azon forrón az üvegekbe töltjük, és száraz dunsztba helyezzünk (hűtőtáska, IKEA-polárpléd rulez).
És a 2 legjobb tuning:
Rumos-vaníliás eperlekvár
A fenti kész massza harmadához fél dl rumot és egy rúd vanília magjait adtam. Igazi téli ínyencség, pl. macaron-töltelékbe is simán el tudom képzelni.
Gyömbéres-citromos eperlekvár
A fenti mennyiség harmadát 2 kockacukornyi, fokhagymanyomón áttört gyömbérgyökérrel teszem fel főni, belecsavarom fél citrom levét, és hozzáadok kiskanálnyi citromhéjat. Ez az előző ellentéte, vidám, nyáriasan fűszeres íz, nálunk vitte a pálmát. Palacsintára nehezen tudok jobbat elképzelni.
