Szilveszter 2013

A szilveszterek sokáig egészen közömbösek voltak számomra, egyrészt nem szeretem a petárdadurrogást, másrészt nem vagyok az a kifejezett buliimádó sem, akinek az év vége is csak egy újabb lehetőség a partizásra. Gyerekkoromban az egyedüli nagy szám az volt benne, hogy fennmaradhattam éjfélig. Egy jó ideje ez mindennapi rutin, hát még eggyel kevesebb jó pont az év utolsó napjának. 

Néhány évvel ezelőtt bevezettük a szilveszteri kirándulások hagyományát, ami igencsak kedvemre való. Valahogy mégis más hangulata van a napnak, és segítségével a muszáj-bulis-kényszeresnevetős-pezsgőbontós-himnuszalattidétlenröhögős-virslizabálós-inkábbráidókabarét-csaksassjózsitne régi érzésből az egyik leginkább várt napja az évnek. 

A menetrend rendes esetben egy kiadós reggeli, aztán sétálós-túrázós rövid kirándulás úgy négyig. Hazafele lehet gyönyörködni a távoli rakéták fényében, este pedig közös főzőcsékézés itthon, akár barátokkal, akár családdal.

Idén praktikus okokból egy nappal előbbre hoztuk a (nappali) kirándulást, ma pedig nyugis csülöksütő-maraton után éjszakai túrára megyünk a szomszédokkal. Együtt ünnepelünk anyukámmal is, melyre talán 15 éve volt utoljára példa. Idén először tudtuk rávenni, hogy ne a lakótelepen hallgassa a petárda-durrogtatást egyedül. És még egyszer sem kaptunk össze, csodás :))) Jó lesz együtt társasozni, visszaidézni együtt is az elmúlt évet.

Ez a 2013 igencsak eseménydús év volt. Rengeteget dolgoztunk mindketten, el is fáradtunk rendesen az év végére. A munka mellett P. is végzett egy tanfolyamot, én németre jártam, plusz szeptembertől visszaültem az iskolapadba. Ugyan az első félév kipipálva, de még másfél évi kötelezettség előttem. Időnként nehéz összeegyeztetni a család-munka-tanulás hármasát, plusz időt szakítani mindezek mellett hobbira, egymásra, mégis örülök, hogy így alakult. Biztos vagyok benne, a befektetett energia meg fog térülni.

Az évben történt sok-sok esemény közül a februári Pepi-szülinapi kirándulás, a cseh túránk, a nyári egynapos tihanyi látogatás, a tengerparti eső, az első veszprémi nap és a nyugis karácsonyi hét marad meg legszívesebben az emlékezetemben. 

Amiben szeretném másként alakítani a következő évet, az a mozgás visszahozása az életünkbe. A blog mellett a kirándulások, túrák, spinning-órák szorultak háttérbe, és igencsak érzem hiányukat. Aztán jó volna kevesebb időt fordítani az ingázásra, de erre egyelőre nem látok lehetőséget, mivel nincs repülőgépen (sem). Nem ártana egy jobb fényképezőgép, bár ez elsősorban P. kívánságlistáján van, én beérném azzal is, ha több időm lenne világosban fotózni :)

A blog idei éve sem volt egyszerű, pont a fent felsorolt rengeteg feladat miatt szorult hátrébb és hátrébb, de szerencsére idén is történtek nagyon jó dolgok a bloggal kapcsolatos életemben.

Mindenekelőtt nagyon büszke vagyok rá, hogy részt vehettem a tavaszi Segítsüti-akcióban. A licitálókkal, nyertesekkel és más bloggerekkel együtt segíthettünk a Gyermekmentő Alapítványnak, összesen 1.320.000 forinttal. Köszönöm szépen ezúton is, hogy csapattag lehettem!

A céges újságban is rendszeresen publikálhatok recepteket, és igyekszünk a vállalatnál is részt venni különféle segélyakciókban főztjeink, süteményeink segítségével is. Ilyen volt például az adventi éjszakai főzés, ahol a szombathelyi Aranyhíd intézmény javára gyűjtöttek. Kollégáim főztek, mi lányok pedig, akik a hideget kevésbé bírjuk, süteményeket küldtünk a nemes ügyet segítendő.

Készüli idén pár olyan recept, melyre évek óta ácsingóztam, nekiállni eddig viszont nem mertem. Már nem is értem, miért, igaz a panettonéval megküzdöttem. Jövőre innen folytatom, remélem, kicsivel aktívabban, de nem lankadó lelkesedéssel.

Köszönöm Nektek az egész éves figyelmet, külön köszönöm a kommenteket, és az egyre bővülő Facebook-os csapat kedves visszajelzéseit! Kívánom, hogy a következő éveteket kísérje szerencse, boldogság és jó egészség!

Zene is van, örülök, hogy ezt is szeretitek a bejegyzésekben. A mai az egyik leg-leglegkedvencebbjeim egyik új dala, a tegnapi zalai dombok közti cikázó kísérőzenénk, nem tudom megunni azóta sem:

Panettone, a karácsonyi kalács

Az idei slow-food minimozgalmam megkoronázásaként készült régi gyerekkori kedvencem, a panettone. Először talán húsz évvel ezelőtt kóstoltam, egy ajándékcsomagban volt egy kisebb doboznyi különlegesség. A szerelem töretlen, és mivel igazán jót az általam elérhető helyeken nem egyszerű kifogni, már ezer éve szemezek a különféle receptekkel. A Stahl Magazin verziója lett a nyerő, talán azért is, hogy igazoljam a család fele, nem hiábavaló teljesen a magazin-gyűjtögetési mániám.

A panettone régi, milánói eredetű, fehér lisztből, kovásszal készített ünnepi kalács. Tésztájában rengeteg vaj, aszalt gyümölcsök (tradicionálisan mazsola és kandírozott citrushéj) van. Alakja hengeres, magas (12-15 cm), tetején általában kereszt alakú vágás is van, az átlagos súlya 1 kg. A tészta levegős, mégis tartalmas, ezt a hosszú ideig tartó, szakaszos kelesztéssel érhető el.

Egy hosszú délutánt, vagy akár egész napot rá kell szánni, de nem igényel intenzív jelenlétet a folyamat, akár egy mozimaratonnal vagy otthoni szépítkezős nappal is össze lehet kötni a készítését. És nagyon megéri, mert nem egy bonyolult recept, csak be kell tartani a leírást, és a siker nem marad el. Frissítve.

Egy nagy tálban 1 dl langyos tejet, 2 dkg friss élesztőt és 8 dkg lisztet elkeverek, majd meleg helyen 30 percig érlelem. Ez fogja helyettesíteni a kovászt.

Ha eltelt fél óra, fogom a tálat, és a masszához adok:
fél dl langyos tejet
2 dkg friss élesztőt
10 dkg puha vajat
20 dkg lisztet
5 dkg cukrot
2 tojást
1 vaníliarúd kikapart magját.
Kézzel vagy géppel egyneművé dagasztom, majd másfél óra alatt meleg helyen duplájára kelesztem a tésztát.

Másfél óra elteltével az alábbi hozzávalókat adagolom a kelesztőtálba:
2 tojás
2 tojássárgája
15 dkg cukor
50 dkg finomliszt
2 dkg búzasikér
20 dkg puha vaj
2 tk só
1 narancs reszelt héja

A tál tartalmát kézzel vagy géppel jól kidagasztom (kb. 10 perc), és a már bevált meleg helyen két óra alatt duplájára kelesztem a tésztát.

Előkészítek egy 18-20 cm-es kapcsos tortaformát, aljába sütőpapírt szorítok, majd vágok 2 db 42 cm hosszú sütőpapír-darabot, és félbehajtom, hogy két 21 cm magas, kb 37-38 cm hosszú téglalapot kapjak. Ezek kerülnek a tortaforma belsejébe. Az egymást fedő részeknél tűzőgéppel összekapcsolom őket, hogy biztosabban tartsák a tésztát.

A megkelt tésztába kézzel belegyúrok
15 dkg mazsolát és
10-15 dkg kandírozott citrushéjat (vagy más, tetszőleges aszalmányt: datolyát, fügét, barackot, szilvát),
bucira gyúrom, majd beleillesztem az előre elkészített magasított tortaformámba, és még kb. 2 órán keresztül kelesztem.

A két óra elteltével a tészta tetejét kereszt alakban megvágom, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem.
10 perc után leveszem 180 fokra a hőmérsékletet, és még 70 percig sütöm. Kb. 50 perc múlva érdemes ránézni, ha a teteje gyorsabban pirulna, érdemes takarni egy réteg sütőpapírral vagy alufóliával.
A kész kalácsot rácson, a formában hagyjuk kihűlni. Tetejét porcukorral díszítjük. Kihűlve akár szeletelhetjük is, de híres a sütemény hosszú eltarthatóságáról: akár két hétig is finom, sőt állítólag jól fagyasztható. Erről esetleg a későbbiekben tudok beszámolni, jelenleg a pákosztosokat hessegetem a kamra környékéről, ha már a 9 rúd bejgliből már csak 2 van, legalább ez maradjon Karácsony reggelére.
Kakaó vagy kávé mellé fantasztikus reggeli, már nagyon várom, hogy megszeghessük. Legalább annyira, mint azt, hogy újra láthassam a gyönyörű Milánót, a várost, melyet először szerettem meg Olaszországban.

Frissítve: az első verzió nem bűvölt el, száraz élesztővel nem jött fel túl szépen, de az íze jó volt. Második nekifutásra friss élesztővel, és evőkanálnyi búzasikérrel javítottam, és így lett szuper a végeredmény.

Ezzel a recepttel és zenével kívánok Nektek boldog, békés Karácsonyt! Kívánom, hogy mindegyikőtök találjon valami meglepit a fa alatt, és legalább egy vágya teljesüljön az elkövetkező két napban! :)

Cottage pie light

Csak a kezemet figyeljétek :) A cottage inkább csak kunyhó most, és a light is csak arra utal a címben, hogy próbáltam egyszerűsíteni az eredeti recepten.

Sütipecsétes keksz

Borzalmas hétvégére kényeztetős hétfő, mert jár.
Pötyke beteg, volt tűz, van árvíz, ez a helyzetjelentés röviden. Volt már nyugisabb hétvégém, mégis szerencse, hogy most alakult így, és nem 120 km távolságból izgulom össze magam a fejleményeken.
Viszont tegnap este már annyira teli volt a bakancsom a dolgok alakulásával, hogy vasalás helyett vaníliás-vajas kekszet sütöttem. Ilyen szépet. Illetve ilyen cuki pecséttel.
Szombat délelőtt szembe jött velem, ráadásul nagyon kedvező áron, így nem volt kérdés, hogy KELL. Így is rekord, hogy több mint 24 órát csúszott az éles bevetés, de okokat lásd fent.
A recept a pilótakeksz butított verziója, a pecsétes cuccok ugyanis nem bírják a térfogatnövelő szereket (sütőpor, szódabikarbóna), cserébe macerásabb velük bánni. A technikán még finomítanom kell, de elsőre nem is rossz. Ugye?

Hozzávalók:
125 g vaj
1 tojás sárgája
100 g porcukor
1 vaníliarúd kikapart magja
250 g liszt

A vajat szobahőmérsékletűre melegítem, és a tojással, cukorral habosra keverem. Hozzáadom a vanília kikapart magját, és a szitált lisztet, majd alaposan összegyúrom. 2-3 adagra választom a kész tésztát és folpackba csomagolva legalább félórára hűtőbe teszem pihenni.

Ezalatt lefőzök magamnak egy teát, és rákészülök a továbbiakra.
Előkészítem a gyúródeszkát, pogácsaszaggatót, sütipecsétet. Egy nagy tepsit sütőpapírral bélelek, végül előmelegítem a sütőt 180 fokra.
A tésztából mindig csak egy-egy csomagot veszek elő a sütőből, melyet gyors mozdulatokkal kinyújtok (kb. 4-5- mm-re), aztán előbb pogácsaszaggatóval köröket formázok, majd a körökbe nyomom a pecsétet. A kekszeket a sütőlapra helyezem és a forró sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm. Ha puhább kekszeket szeretnénk, 8 percnél ki is vehetjük a tepsit. Nálunk mostanában a ropogós a menő, így 10-11 percig voltak benn a fenti darabok.
A legjobb egy kis mézes tejjel, de ma reggel egy jó erős tejeskávéval sem volt utolsó.

Ez itt meg így csak majdnem igaz, de az orkánerejű szél az megvan most is:

Pilóta-kekszes muffin Halloweenre hangolva

Úgy kezdődött, hogy a rohonci kisboltban múlt héten hiába integetett szinte utánam a leárazott Oreo, inkább az új Lindt csokik közül jött velem az epres cheesecake-es. Jó volt, nagyon is,de persze, azóta is oreo-karikák kúsznak be a szemem elé, ha nagyon lecsökken a vércukorszintem. Én voltam a soros a céges sütinapon, így kigondoltam, valami jó kis Oreós sütit sütök.
Az ötlet csodás, de szerda este (vagy bármikor) Kőszegen Oreóhoz jutni pont annyi esélyem volt, mint megtanulni szinkronúszni. Így lett hát helyi lehetőségekhez igazítva Pilóta-kekszes muffinom, felturbózva kis díszítéssel. Tesztelők szerint igazán jó lett, és a díszítés is nagyon bejött mindenkinek. Gyakorlok az Esterházy-tortára, így kapóra jött egy ötlet a pókhálós díszítésre, ezúttal csokipók nélkül, ahhoz még van hová fejlődni :)

Hozzávalók:
12 db Pilóta-keksz

150 g liszt
50 g összetört pilótakeksz (nálam a fehér fele)
100 g vaj
4 tojás (3 egész+1 sárgája)
100 g porcukor
1 tk sütőpor
csipet só

cukormáz
50 g étcsoki olvasztva

A sütőt előmelegítem 180 fokra.
A muffinformát előkészítem. Célszerű szilikonformát, vagy hagyományosat ÉS papírt használni, a kivajazás ezúttal szerintem nem elég.
A Pilóta-kekszeket kettéveszem, amelyiken a krémes rész marad, azt pofával felfelé a kis formák aljába helyezem.
A krémtelen kekszekből 50 g-nyit mozsárban összetörök. Egy tálban hozzákeverem a liszthez, sütőporhoz a kekszmorzsákat és csipet sóval gazdagítom a keveréket.
A tojásokat a cukorral és a puha vajjal habosra keverem.
A habos masszába néhány mozdulattal belekeverem a száraz hozzávalókat. Nem szabad agyonkeverni, akkor nem lesz levegős a tészta.
A kész masszát evőkanállal a kapszlikba halmozom, majd kb. 15 percig sütöm.
Ha megsült, rácson hagyom kihűlni.


Cukormáz
1 tojás fehérje
100 g porcukor
1 ek citromlé
1 tk vanília-esszencia


A tésztából kihagyott tojásfehérjét kb. 2 percig habosítom, majd hozzáadom a porcukrot, és kemény habbá verem. Menet közben apránként keverem bele a citromlevet és vaníliaaromát.

A kihűlt muffinokra evőkanálnyi cukormázat terítek.

Csokoládét olvasztok,majd egy alkalmas eszköz (habnyomó, fecskendő, stb.) segítségével vékony sugárban csigavonalat rajzolok a cukormázra. Éles eszköz segítségével (ecsetvég, evőpálcika, hurkapálca) a közepétől a széléig húzgálok pár vonalat.

Ha jó ütemben dolgozom, mosogatással együtt egy óra alatt kész a látványos, izgalmas és nem utolsó sorban finom desszert.

Végül egy nagyon régmúltból előtúrt dala csak ma éjjelre:

Étcsokis mogyorókrém

Kitört az őszi szünet, s mint rendesen, ezúttal is hó végén van, nehogy már én is szabadságon tudjak lenni.
Meggyőződéses hétfő-szeretetem sem volt elég a reggeli őszinte mosolyhoz, mert én voltam az egyetlen, aki elindult itthonról kis családunkból. A többieket meg egyedül hagytam a kis doboznyi házi mogyorókrémmel, amit tegnap éjszakába nyúlóan alkottunk. Meghagytam nekik, ha marad legalább egy kicsi, kapnak jutalomfalatot.
Rendesek voltak hozzám, hát járt a csemege. Gyerek-és ego-kényeztetés munka után egyenlő kelt tészta-sütéssel. Türelem híján kalács helyett briós került a mogyikrém alá. Mondtam már, hogy péknek egész tűrhető vagyok? :)

No de mogyorókrém. Nutella szónak nincs helye, ez itt most nem az, nem is nagyon hasonlít. Viszont finom, és addiktív. Ha lehet, még inkább, mint amaz.

Hozzávalók:

160 g hántolt mogyoró
160 g étcsoki
40 g porcukor
40 g vaj
2 ek tej
2 ek kakópor
csipet só
1 tk vaníliaesszencia

Múlt héten kaptunk egy adag mogyorót, így csak törni, pirítani és tisztítani kellett a vékony héjtól. Nettó egy óra alatt megvan :). Én a külső héjtól megszabadított szemeket serpenyőben pirítottam, kb 5-6 precig, míg szépen kipattogtak a vékonyabb burokból is. Ekkor egy jól zárható tálba tettem, és jó pár erőteljes mozdulattal rázni kezdtem, mert ugyan sok recept konyharuhás dörzsölést javasol, én ennél jobban féltem a házi textíliát, egyet már hajítottam ki hasonló akció miatt. Újabb 5 perc rázás után a héj nagy részétől megszabadultam.
Aki nem akar ezzel a résszel macerázni, nem kell lemondania az élvezetről, már lehet teljesen tisztított, zacskózott mogyorót venni a nagyobb áruházakban, igaz, aranyáron. No de ha az idő pénz, akkor nem jár sokkal rosszabbul. A bolti verziót is megpirítanám egy-két perc alatt forró serpenyőben, és innen megegyezik az ügymenet: kb 10 perc alatt kész is az isteni csemege.
A mogyorót késes aprítóban (extrém sportként botmixerrel) több menetben krémesre dolgozom.
A vajat és a csokit vízgőz felett összeolvasztom, majd összeöntöm a mogyorópasztával, porcukorral, és a többi hozzávalóval, és egy-két perc alatt homogén masszává dolgozom.
Ezeréves botmixeremnek köszönhetően nálunk egy darabosabb, divatosan rusztikus jelzővel illetett mogyorókrém lett a végeredmény.
A pörkölésnek és az étcsokinak köszönhetően intenzív ízvilágú, cseppet sem gejl krémet kaptam végeredményként.
Magában túl tömény, kívánja a kekszet, pékárut, de tuti bonbontöltelék is lesz belőle. Ha marad a következőből... Addig meg haladok a kortárs olasz zene megismerésével, meg a térkép nézegetésével és álmodozással :)

Sütinyalóka újratötve

A tavalyi nagy sikerű akció után idén már nem mehettem az évi rendes családi kirándulásra sütinyalóka nélkül. Pepi már egy héttel előtte keményen kampányolt mellette, ráadásul az Ég is úgy akarta, ahogy ő. Így kedden este, ahelyett, hogy a rénszarvasgombócokat pakoltam volna az arcom mögé a bécsi IKEÁ-ban, úszott minden az étcsokiban és színes cukorkákban. És még csak azt sem mondhatom, hogy bántam.

Blog Action Day 2013-Emberi Jogok

A BAD egy világ minden vállalkozó bloggerét tömörítő kezdeményezés, mely minden évben más és más nemes ügyet karol fel. A cél, hogy ezek a fontos témák mind közelebb kerüljenek a világ olvasóihoz, mind többen beszéljünk róla, és tudatosítsuk, akár csak magunkban is, mennyire fontosak. 

Tavaly a közösség ereje volt a téma, idén az emberi jogok. A tavalyi téma közelebb állt a gasztrotémához, az idei viszont olyannyira szívügyem, hogy muszáj róla írnom.
Rengeteget gondolkoztam, hogy az ENSZ által lassan 65 éve elfogadott nyilatkozatból mely cikkét emeljem ki. Köteteket tudnék mesélni a szociális biztonság szükségességéről, de az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jog csorbulásáról is. Aztán szívesen mutatnám be Biegot, a helyi ikont, aki 16 év magyarországi lét után sem érdemelte ki hazánktól az állampolgárságot, szemben a magyarul talán köszönni sem tudó, alig féléve itt élő sztárfocistákkal (sic!).
Mind nagyon érdekes témák, azonban mostanában engem a munkahelyi légkör kérdése foglalkoztat, naná, hogy személyes tapasztalatok miatt. Így találkoztam a mobbing fogalmával, mely egy nem túl régóta néven nevezett jelenség, bár valószínűleg évezredek óta létezik.

Jelentése fúrás, kiközösítés, piszkálás. Jelenlétéért elsősorban kollégák, vagy kollégák egy csoportja a felelős.
Mivel szerencsés esetben életünk nagyjából felét munkahelyünkön töltjük, rendkívül fontos, azt milyen légkörben tölthetjük el. A napi 6-8-10 óra hangulata meghatározza az utána következő pár órát, kihatással van egész életünkre.
Szerencsére én magam közvetlenül nem vagyok érintett a jelenségben, de sajnos, közelről látom, hogy egy-két ember (vagy időszakosan kis csoport) viselkedése mennyire mélyen befolyásolja egy nagyobb mindennapi működését. Egy-egy szó, vagy be nem fejezett mondat, egy-egy összenézés vagy kiszámíthatatlan viselkedés teheti tönkre sokak perceit, óráit.

A Maxima cikke jól leírja a leggyakrabban előforduló helyzeteket, még ha nem is pszichológia szakcikk, ajánlom figyelmetekbe, csakúgy, mint a többi, ennél sok esetben fontosabb emberi jogot szemléletesen bemutató lapot is. A kis szemléltető ábrának helye lenne minden iskolában, közintézményben, munkahelyen.
Tudatosítsuk magunkban jogainkat, és tegyünk is azért, hogy emberek közt felelős emberként éljünk.

Sütőtökös- sárgabarackos zabkása

Sokan kérdezik, milyen elem van bennem, hogy immáron három lovat ülök meg egy hátsóval? Egyszavas válasz az nincs, viszont az biztos, hogy a hétvégék (néha csak vasárnapok) nyugalma nagyon kell, hogy a többi 5-6 napot emberként toljam le.
Most, hogy a szombatokat általában iskolában töltöm, és eggyel kevesebb nap jut a regenerálódásra, vasárnap általában sokáig alszom. Utána általában közösen és ráérősen reggelizik a kis család. Néha mindenkit rá tudok venni egy-egy tál kására, néha csak magam eszegetem, de az egyik kedvencem a családi reggeliken a műfaj. Ha nem akarnék kihasználni minden alvással tölthető percet, még hétköznaponként is beleférhetne a reggelekbe, de nem tagadom, a rohanós hétköznapokon marad a zabkeksz, kávé duó, cserébe hétvégenként kompenzálom az egészséges reggelizést is. Ez itt különösen jó kombináció, próbáljátok ki bátran:

1 dl zabpehely
2 dl víz
4 szem aszalt sárgabarack apróra vágva
10 dkg sült sütőtök kis kockákra vágva
fél mokkáskanál kínai ötfűszer (vagy fahéj, csillagánizs, kardamom ízlés szerint)
1 tk méz vagy sárgabarack-lekvár

A zabpelyhet a vízzel, barackdarabkákkal és a fűszerrel pár perc alatt kis lángon összefőzöm.Ha elfőtte a vizet, hozzáadom a mézet vagy lekvárt és a sütőtökdarabokat, és pár keverés után tálalható is.
Tápláló, ízletesen egészséges reggeli, mely jó pár órára ellát elegendő energiával.

Ha már sütőtök, akkor Halloween, ha Halloween, akkor USA, ha USA, akkor Memphis, és egyik kedvenc sportolós zeném, hogy kedvezzek a futást nemrégiben megszerető sorstársaknak:

Ősz minálunk

Az év bármely szakában szeretek itt élni, a legjobban mégis ősszel fáj, hogy ennyire kevés szabadidőnk van. Karnyújtásnyira az erdők, dombok, roskadásig gombával, gesztenyével, ezerszín falevelekkel, és alig-alig jutunk el rövid kalandozásokra.
A mai napsütéses gyönyörű időért nem tudok elég hálás lenni, épp tegnap lett elegem abból, hogy hetek óta nem jutottam ki félóránál többet a szabad ég alá, és úgy általában robotpilóta üzemmódban éljük a mindennapokat.
Gyerekekkel indultunk neki Bozsokról Cák fele, egy már sokszor megjárt erdei úton, mely Velemen keresztül halad.

Dalmát sonkás fusilli

Tenger sok tennivalóm közepette gyakran csak egy félóra jut a vacsorakészítésre. Ezekre az időhiányos hetekre kincs egy-egy véletlenül kikísérletezett, szükség hozta, bot-egyszerű recept. Ilyen jön most, még a nyaralásról hoztam, s ha véletlenül otthon/kollégiumban/kempingben nincs épp dalmát sonka, el ne keseredjetek, a Lidl-es zsugorfóliás is majdnem ilyen jó hozzá.

Pasik a konyhámban- Pizza és madártej update

Pedig nem Norbi egyik reformer se :) Norbi a szomszéd, de egyelőre ő csak enni jött, alkotni, javasolni nem mert. És nem  is Réka a felesége. Szerencsére.
Van viszont a Jani. A kollégám, aki nem e jogán került a konyhámba, hanem mert a fiaink cimborák. Mekkora szerencse, hogy ezen a vonalon kiderült mekkora szakács,mert a cégben nem receptekről szoktunk diskurálni.
Olyan, de olyan pizzát süt, hogy... hű. El is kértem a receptet, s kaptam hozzá tippet: ő mindig tesz a liszthez búzasikért. Bölcsis vagyok még a gasztro-vonalon, nem csoda, ha ne ismerek efféle praktikákat. Pedig nem rakétatudomány.
A búza annál jobb minőségűnek számít, minél nagyobb a sikértartalma, azonban nem meglepő módon egyre silányabb minőségű lisztek miatt nem árt pótolni kicsit.
Egy evőkanállal javasolnak fél kiló liszthez, én a kis pizzareceptembe a következőképp illesztettem be:

340 g liszt
10 g búzasikér
1 cs szárított élesztő (7g)
2 dl meleg víz
1 ek olivaolaj
1 tk méz
1 tk konyhasó
1 tk szárított zöldfűszer

A tészta levegősebb, puhább lesz, a széle viszont jó ropogós marad. Azt hiszem, ezt nem kell tovább tökéletesítenem, már csak árulni kellene.

A másik pasi újítása még átütőbb volt. Egyrészt azért, mert a ház uráról beszélünk. Nos, ő az, aki ha nagyon muszáj, azért a kenyeret megvajazza :), de ennél többet nem várok tőle a konyhában. Maximum a konyhai kütyük terén tanúsított türelmét, meg hogy engedje lefotózni a kész tányért néha.
De hogy recept, meg hogy ő hallotta hogy kell? Na persze. Már azt hittem, a csoki helyett a vodkára járt rá uzsonnaidőben :)
Azt mondja, a profik is mikróban "főzik" a habgaluskát a madártejhez. Mondom, akkor én azt kipróbálom, mert ha valamit utálok, akkor a tejet szétfröcskölni a gázégők közt. Márpedig ez gyakorta sikerül a gombócolás és az átszűrés közepette, arról nem beszélve, hogy a meleg tejet ugye vissza kell hűteni kicsit, ami szintén időveszteség, tehát nem szeretjük.
Így nettó két órából egy jó erős félórává szelídült a madártej-készítés folyamata, ami teljesen vállalható, főleg jó zenék közepette.

A recept itt, a technológia pedig a következő:
A sodós rész ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy nem kell hűteni semmiféle tejet, mert jöhet akár a hűtőből is.
A 3 tojásfehérjét a 3 kanál porcukorral kemény habbá verjük. Egy evő-vagy fagyiskanállal szép halmokat formázunk belőle, és 5-6 darabot egy lapostányérra rakunk, úgy, hogy kényelmesen elférjenek.
A mikróba betéve addig forgatjuk, míg duplájukra nem nőnek. Ez az én 700W-os készülékemben pontosan 75 másodperc volt.
És ennyi. Félelmetes, de tényleg. Működik, ilyen egyszerűen. Ráadásul nagyságrendekkel jobb állagú gombóckákat kaptam, mint a régi szottyasztásos módszerrel.
A nyakába ugrottam a drágának, bár korai volt az öröm: nem adta ingyen a jó tippet. A havi egy madártej-adagját duplázni szeretné cserébe. Én meg egy ellipszis-trénert szeretnék sürgősen. Stop.

Addig is zene, arra legalább lehet ugrabugrálva főzni. Is.

Nyaralós ételek: szeder-szilva krémleves

Ha lenne csendkirály-verseny, na azt most tuti nyertem volna. De nincs, volt viszont kánikula, meg rengeteg munka, s ha már túl vagyunk egy időre mindkettőn, kaptok receptet hálából. Tökéletes apartmanos-nyaralós étel, feltéve, ha egy botmixer befér a pakkba.

Lili-szelet (aka csokis-málnás-tejszínes süti)

A szülinapi hét abszolút favoritja: csokis, málnás, tejszínes. Még nem volt olyan kóstolója, aki ne lett volna oda érte. Komolyan.

Kábé tíz éve nem dolgoztam a szülinapomon, idén viszont úgy alakult, hogy ezt is kipróbáltam. Mit mondjak, van jó oldala is :) Például a sok hálás kóstoló, a köznek szánt sütemények méltatói. Remek közösségépítő a közös sütizés, meg önbizalom-növelő is. Már ha nem Te eszed, hehe :)

Viccen túl, ez itt tényleg remek. Nem is melós, nem is nehéz, kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. Én éjjel fél egykor dobáltam össze, randa lett, mint a pokol, de mindenki imádta. Inspiráció itt.

Tészta:

25 dkg liszt

9 dkg holland kakaópor

1 tk sütőpor

2 tk szódabikarbóna

nagy csipet só

3 tojás 

30 dkg cukor

20 dkg tejföl

1 tk vaníliaesszencia

120 ml étolaj

1 csésze kávé (dupla presszókávé, nálam most kb 1 dl)

A sütőt előmelegítem 180 fokra.

Egy 30x35-ös tepsit sütőpapírral kibélelek.

Az első öt hozzávalót kimérem, alaposan összeszitálom.

A tojást a cukorral habosra keverem, hozzáadom a tejfölt, esszenciát, olajat, kávét, jól elkeverem. Elegyítem a lisztes cuccal, majd a tepsibe öntöm, és a forró sütőbe teszem.

Kb. 30 percig sütöm, majd a formában hagyom kihűlni. Hűlés után óvatosan kiborítom, és lapjában kettévágom.

Krém:

4 dl tejszín (30%, nem növényi)

3 dl tejföl

10 dkg porcukor

1 tk vaníliaesszencia

2 csomag zselatinfix

1 citrom reszelt héja, fél citrom leve

60 dkg friss málna

Az előzőleg alaposan lehűtött tejszínt a zselatinfixszel kemény habbá verem. A tejfölt a cukorral, citrommal, citromhéjjal és vaníliaesszenciával jól kikeverem, óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert tejszínt, végül a megmosott, alaposan lecsepegtetett málnát. Néhányat keverek rajta (én most szerettem volna, ha egyben maradnak a szemek), majd azonnal betöltöm a süteményt.

A tészta alsó lapjára halmozom a krémet, nagyon óvatosan ráhelyezem a felső lapot, majd a hűtőbe teszem. Ízlés szerint csokimázzal borítom. Éles késsel szépen szeletelhető.

A mázazás, díszítés nálam a hajnali időpontra való tekintettel elmaradt, tálalás előtt simán porcukorral szórtam csak meg, ami ugyan nem barátom, de ez sem tudta elrontani az összhatást.

S hogy miért Lili? Mert ma van a napja, és a kisebbik egész este azt énekelgette, hogy "Lilililililili". Na, ő a második fiam, aki nem Lili lett :)

A nagyobbnak mégis ma ünnepeljük a névnapját, mert ugyan megúszta, hogy fiú létére lánynevet kapjon, keresztelőjén derült ki számunkra, hogy az igazi Benedek július 11-én van. Kapóra is jött, mert hideg ráz a "Benedek, zsákban hozza a meleget" rigmustól túl közel lenne a szülinapjához  a tavaszi névnap, így aztán lehet nyáron is közös "szülinévnap" :)

Apropó, Lili. Erre emlékeztek még? 

Nyolc napon túl gyógyuló

Hihetetlen nyolc nap van mögöttem. A napi rohanás közepette legalább háromszor fordult meg körülöttem a világ, most nem bírok recept mögé bújni.

Kezdődött a Pepi bizonyítványával, ami után családilag akkora sokkot kaptunk, hogy még igazán most sem tértünk ki belőle. Nem azért, mert olyan lökött a gyerekünk (na jó, lökött, de csak egy picit), hanem mert túl hamar kapja a kiadós pofonokat az élet nevű játékban. Cserébe vigasztalhat, hogy apró termete ellenére roppant erős lesz, mert hiszünk az "Ami nem öl meg, az megerősít" igében. Meg az is, hogy ezek az iskolai pofonok hogy' átértékelődnek, mikor utána a nagyobbak sorozzák az embert.

Épp ébredeztünk az első döbbenetből, mikor jött az első majd a második halálhír az ismeretségi körben. Az elsővel még elbírtam (idős néni), a második már padlóra küldött.

Lassan nyolc éve, hogy a leendő iskolám előtt, még a parkolóban megismerkedtem a csoporttársammal, aki aztán a képzés alatt az egyik legjobb cimborám lett. Rengeteg közös tulajdonságunk, célunk volt, s bár máshonnan indultunk, nagyjából pont ugyanoda igyekeztünk. Neki is nagyon fontos volt a munkája, a magánéletünket is egész hasonlóan képzeltük el. Amikor a Pötyi készülőben volt a világra, neki is megszületett a várva várt első gyermeke. A GYED-es nyugis időkben beszéltünk utoljára, épp valószínűtlenül kerek volt a világunk, ez addig egyikünkre sem volt igazán jellemző. Tán pont ezt az illúziót akartuk fenntartani? Ki tudja? 

Mindenesetre a tegnapi telefon óta nem térek magamhoz: régi-kedves csoporttárs hív, szintén ezer éve nem beszéltünk. Mikor kérdezi, hogy ismerem-e a gyertyalang.hu-t, lefagytam. S azóta is úgy vagyok. Azt hiszem, elkezdem írni a bakancslistámat. Mert könnyen lehet, hogy ma még a menüt és a hétvégét tervezem, de holnap én nem érek haza a fiaimhoz.

Nyugodj békében, Anita! Köszönöm, hogy ismerhettelek, hogy tanulhattam veled és tőled! 

ByeSuli 2013: aszalt paradicsomos, padlizsánkrémes tészta

Itt van, ezt is megértük, halleluja. Az első nap kötelezettségek nélkül hónapok óta.
Ki is használtuk, az ebéd is pizsamában érte a kiskorúakat, de egyszer egy évben (na jó, kétszer, Karácsony körül is szokott lenni egy ilyen) miért ne?

Mandulás-epres torta

Míg van eper, kis túlzással mindenhez eszem egy kicsit. Főleg, mióta terem a konyhakertünkben is az a pár bokor. A legjobb desszert. Főleg némi tuninggal. Kövezzetek meg, de a csoki-eper párosítás nem barátom, jobban szeretem bodzával, mentával, mandulával. Vagy akár vodkával. Igen, eperlikőr is készült, de ne szaladjunk ennyire előre.
Most torta van, Illetve sajnos csak volt, mert az eltüntetéséhez "kisebbminthuszonnégy" óra kellett csak. Jóval kisebb, alig pár.

Hozzávalók:
5 tojás
5 ek nádcukor
3 ek liszt
3 ek őrölt mandula (bátrabbak e kettő helyett 6 ek mandulával is próbálkozhatnak)
1 tk vaníliaesszencia
1 tk sütőpor
4-5 szem mandula durvára törve (vagy akár kis cukron karamellizálva)

1 dl eperlekvár

250 g mascarpone
200 ml tejszín
1 púpos ek porcukor
1 tk vaníliaesszencia

450 g eper
1 marék mandulalap vagy -forgács díszítéshez

A sütőt 180 fokra melegítem.
A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vaníliával habosra keverem. A fehérjét kemény habbá verem, a tojásos masszát elegyítem. A lisztet, mandulaőrleményt, sütőport összeszitálom, a két tál tartalmát óvatosan összeforgatom, s a manduladarabokat is belekeverem.
Két kapcsos tortaformát sütőpapírral bélelek, és a következőképp osztom el a masszát bennük: a kicsi, 18 cm-esbe kerül a massza kétharmada, a nagyobba, nálam most 26 cm-esbe pedig egyharmada.
Forró sütőben kb 15 perc alatt sül készre a nagyobb, 20 perc alatt a kisebb formában lévő (tűpróba dönt, mostanában vacakol a sütőm, úgyhogy alkalmazom én is gyakran).
Ha a tortalapok kihűltek, a kisebbet kettévágom, a nagyobból pedig kanyarítok egy 18 cm átmérőjű kört. A fennmaradó tésztagyűrűt 18 cm-esre alakítom, s félreteszem.

Az epreket tisztítom, a szebb darabokat félbevágom, a kevésbé formásakat pedig kis kockákra aprítom, s félreteszem.

A krémhez a mascarponét kb. 20-30 perc alatt lecsepegtetem egy gézdarab vagy textilpelenka segítségével, hogy jó sűrű legyen.
A tejszínt kissé felverem, hozzáadom a cukrot és kemény habbá verem. Óvatosan összeforgatom a lecsepegtetett mascarponéval, és már kezdődhet is a kézműveskedés.

A kettévágott tortalap egyik fele lesz az alsó réteg. Erre kerül az eperlekvár, és a darabolt eper kb. harmada.

Utána jön a vékonyka lap, egy réteg mascarponés krém, és a többi darabolt eper.

A harmadik teljes lapra újabb réteg krém és  a körgyűrű kerül, melyet a torta szélével egyetemben szintén bevonok a krémmel.

A torta középső, mélyebb részébe és a külső karimára kerülnek a félbevágott eperszemek, szépen elrendezve: belül a ducibbak, vagy akár a kisebb, egész eperszemek, a gyűrűre pedig a közepes, egyforma fél eprecskék.
A torta oldalát mandulalappal díszítem. Illetve dehogy én, valamely türelmesebb családtagom.
Epergyűlölők is jegyezzék fel, kiválóan lepiszkálható róla minden darab a lekvár kivételével :) És igen, a Pepi kartárs miatt, én ha tehetném, a tésztájába is csempésznék kis epret...

Ne maradjon itt sem titokban: jubilálós játék van.
Ha 06.22-éig küldesz egy képet a kedvenc, saját sütésű sütiddel a liv4blog@gmail.com címre, vagy feltöltöd a FB-s mappába, kőszeghegyaljai kóstoló csomagot nyerhetsz.


Végül egy filmajánló, mert van ez is olyan jó, mint a torta. Depp és DiCaprio, ahogy én szeretem:

Eperlekvár- a klasszikus és variációi

Múlt szombat délelőtt épp nem esett az eső (OK, most pár napja jó idő van, de ez múlt hétvégén még eseményszámba ment), így fogtuk is magunkat, és felfedeztük az egyik környékbeli eperföldet. Még most is a hatása alatt vagyok. Van ugyan pár tő eper a kertben, de a mennyiség és a minőség elvarázsolt. Két kiskorúval nehezített pályán egy félóra alatt közel 10 kg epret szedtünk láblógatva. Édes is volt, piros is volt, eperízű is volt, szinte sajnáltam lekvárt főzni belőlük, de így legalább megúsztam az epermérgezést.

A lekvárfőzés pont akkora kaland, mint a piskótasütés, tehát nagyjából elronthatatlan, cserébe a lekvár sokkal finomabb, mint a piskóta, úgyhogy ne keressetek kifogásokat, főzzetek lekvárt. Ha jót akartok, nem dőltök be a divatnak, és a Tesco-polcon hagyjátok a dzsemfixet is. Idén kipróbáltam több verziót, soha többet zselírozós cukor, vagy más bűvészkedés.

A legmacerásabb része a lekvárfőzésnek az alkalmas üvegek felkutatása és sterilizálása. Én idén bébiételes üvegeket címkétlenítettem, majd mostam el forró mosószeres vízben. Alapos öblítés után az üvegeket tepsibe sorakoztattam, és hideg sütőbe téve 110-120 fokra melegítettem. Legalább félórát töltött minden üveg a forró sütőben, és miután kikerültek a sütőből, egyből került is beléjük a lekvár.

A legsikerültebb alaprecept:

1,5 kg eper
30 dkg cukor

Az epreket alaposan tisztítom, csumázom, lecsepegtetem. Nagy fazékba teszem őket, a nagyobb darabokat menet közben felezem, negyedelem. A cukrot ráöntöm az eperre, egy fakanállal jól összekeverem, majd egy textilpelenkával letakarom, 12-24 óráig pihentetem.
Másnap lassú tűzön, gyakran kevergetve besűrítem a lekvárt. Ez jó sokáig eltart, cserébe kiváló relaxációs tevékenység, 30-40 percet szánjunk rá. Az első egy-két forralásnál még képződik kis hab, akkor lesz jó, ha már bordó, hab nélküli, sűrű lesz a masszánk.
Ha elérte a megfelelő állagot (hideg kistányérra cseppentve ellenőrizhetjük), azon forrón az üvegekbe töltjük, és száraz dunsztba helyezzünk (hűtőtáska, IKEA-polárpléd rulez).

És a 2 legjobb tuning:

Rumos-vaníliás eperlekvár
A fenti kész massza harmadához fél dl rumot és egy rúd vanília magjait adtam. Igazi téli ínyencség, pl. macaron-töltelékbe is simán el tudom képzelni.

Gyömbéres-citromos eperlekvár
A fenti mennyiség harmadát 2 kockacukornyi, fokhagymanyomón áttört gyömbérgyökérrel teszem fel főni, belecsavarom fél citrom levét, és hozzáadok kiskanálnyi citromhéjat. Ez az előző ellentéte, vidám, nyáriasan fűszeres íz, nálunk vitte a pálmát. Palacsintára nehezen tudok jobbat elképzelni.

Grillezett zöldséges penne

Avagy penne gazdag olasz, bocs magyar módra.

Nem hiszem, hogy az olaszokat földhöz vágná kis sült paradicsom, vagy grillezett padlizsán-cukkini duó, viszont ahogy az uram megjegyezte, még a hús sem hiányzik belőle, annyira jó :)

Bodzaszörp és almás bodzazselé

Érik a bodza, büdös az iskola.
Ismeritek? Nagymamám szokta mondogatni, s milyen igaza volt! Épphogy elkezdtek bimbózni a bodzabokrok, eljött idén is a pont, amikortól az egyébként lelkes és iskolát nagyon szerető Pepim sóhajtozva indul reggelente a műszakba, és vágja a centit a nagyszünetig.
Már én is nagyon várom, nagyjából összeállt a "melyik héten melyik tábor" excel és a szabadságtervek is. Már csak valami jó nyaralós célpontot kellene választanunk, ha van ötletetek, ne kíméljetek!
No és itt a kirándulások, grillpartik szezonja is, pont jól jött tehát a kamrapolcra életem második bodzakísérlete. Az elsőt hagyjuk, viszont ez csúcsszuper lett.

Hozzávalók:
30 nagy fej bodzavirág
2 l víz (ha van, tisztított)
78 g citrompótló (3 csomag, de aki nem szereti savanykásan, 60 g körül megállhat)
2 kg cukor

A bodzákat átnézem, finoman lemosom. Szeretik a tetvek a növényt, azok lehetőleg ne kerüljenek a szörpbe :)
Egy nagy tálba rakom a tiszta virágokat, a citrompótló felét, és felöntöm a vízzel. 24 órát állni hagyom, lehetőleg lefedve, néha meg-megkeverve, majd leszűröm. Egy nagy fazékban felteszem főni a cukorral, és gyakran kevergetve kb fél óráig főzöm. Félidőben adom hozzá a maradék citrompótlót.
Ha elkészült, még forrón sterilizált üvegekbe töltöm, és száraz dunsztban hagyom kihűlni.
Sterilizálásra én a maradék sterilizáló folyadékot használom, de forró domestosos víz is tökéletes, mindkettő után alapos öblítés is jár, plusz kb. félórára betolom az üvegeket a sütőbe. Természetesen a még hidegbe, majd 100-110 fokra állítom a hőfokszabályozót, így kevesebb eséllyel pattannak el, mikor beléjük kerül a forró lé.
Dunsztolásra pedig még nem találtam jobb módszert, mint a konyharuha-polártakaró-hűtőtáska hármas. Kis lakásokba, kis mennyiségnél különösen jól szuperál.
Apropó mennyiség: a fenti adagból három liternyi szörp készült.

Az üvegbe töltögetés után fennmaradó kb 2-2,5 dl-hez hozzáöntöttem egy deci Almdudlert (jól van na, épp az volt kéznél, simán lehet víz is, vagy akár hígabb gyümölcstea), és beleaprítottam egy almát héjastul, majd újabb 20 percig főztem. Botmixerrel pürésítettem, és 15 g zselésítővel (Quittin 3:1) felforraltam. Ment szép üvegbe, majd szárazdunsztba, és annyira jó lett, hogy a maradék bodzából csak zselét fogok gyártani. Almás pitéhez, crumble-höz zseniális lesz.

Csokis-málnás pohárkrém

Ha akarsz egy gyors és olcsó receptet, akkor nem ezt kerested. Megvan 5 perc alatt, de nem az a tipikus hó végi desszert. De mit számít, ha végre a rég látott barátnőd jön vacsorára? Na ugye!
Ha diétás receptet keresel, akkor is ugord át. Mert lehet ugyan nyírfacukorral ügyeskedni, de amennyi más kalóriadús cucc van ebben, már majdnem mindegy az a két kiskanál cukor.
Viszont ha villantani akarsz mondjuk egy grillpartin, vagy a pasidat akarod levenni a lábáról, akkor megcsinálod. Az tuti. Kivéve, ha az én pasimat akarod levenni a lábáról, mert őt még mindig nem bírtam ránevelni arra, hogy a málna és a csoki jó páros. Hiába, a csoki viszonylag kevés benne. Szerinte.

Hozzávalók (6 emberes vagy 8 szerényebb adag):
100 g étcsoki
2x200 ml tejszín
250 g mascarpone-sajt
250 g málna
3 ek porcukor
12 db babapiskóta
opcionális: 1 kk reszelt citromhéj, 1 tk vaníliaesszencia

Előkészítek 6 (oder 8) tálkét/poharat/kelyhet.
A csokit gőz fölött megolvasztom, hozzáadok 100 ml tejszínt, egyneművé keverem a cuccot.
Mindegyik kis tálkába csorgatok egy evőkanálnyit a csokis szószból.
A maradékhoz hozzáöntök még 100 ml tejszínt, ebbe fogom belemártogatni a babapiskótákat.
A második 200 ml jól lehűtött tejszínt habbá verem, hozzáadom a mascarponét és két evőkanál porcukrot (itt jöhet a vaníliaesszencia, ha épp van). Itt a masszát kétfelé osztom, egyik fele marad így, másikhoz hozzákeverem a málnát és még egy evőkanál porcukrot (esetleg a citromhéjat).

Jöhet a rétegezés. A babapiskótákat kettétörve az étcsokis tejszínbe mártom, a sűrű csokimasszára teszem. Erre kerül a tejszínes mascarponekrém, majd egy újabb réteg csokis babapiskóta. Végül a málnakrémet is elosztom a pohárkákba. Tetejét ízlés szerint díszítem.
Nálam a málnaszemeken kívül került rá mentalevél, de hedonisták még kis csokit is olvaszthatnak rá :)
Itt jön a legnehezebb rész:  minimum 2-3 órára hűtőbe teszem, de még jobb a 12 óra, akkor érnek igazán össze az ízek.

Sumavai kulajda- Tejszínes-gombás krumplileves

Cesky Krumlov, kulajda, Sumava, Lipno. Egy csomó olyan jóság, melyről egy hónapja kábé semmit nem tudtam. Csak egy hétvége kellett, mind szívembe zártam.

Segítsüti- a recept

Segítsütis nyerteseimmel, a négy fős adrenalingirls csapattal azt egyeztettük, hogy 20-án, szombaton lesz az átadás. Ez persze csak csütörtökön tudatosult bennem (konkrétan hogy se sütisdoboz, se alapanyag, van viszont munkahelyi őrület, rászervezett program, stb).
Pillanatnyi összeomlás után ismét bebizonyosodott, hogy jól jön a konyhában is a sok multis lózung. Most épp a "gondolkodjunk projektben" kártyát húztam, és segítségével sikerrel abszolváltam a feladatot.
Péntek esti-szombat reggeli programok átütemezve, így szombat reggel lett pár órám a konyhában. A receptben nagyon bíztam, a saját két bal kezemben kevésbé, de ezt a joker receptet még én sem tudtam elrontani :)
Bónuszként szerencsére nem kellett a zöld manókra bíznom a süticsomagot. Az egyik licitálós csapattag testvére a közelben lakik, és volt olyan rendes, hogy vállalta a szállítmányozói szerepet a fővárosig. Átadás élesben tehát pipa. Kis kő legördült a szívről rögvest.
Vasárnap kapták meg a lányok a sütit, és eszméletlenül örültem, hogy sikert aratott. Itt van hát végre az ígért recept. Ismerős lehet innen is.

Aszalt meggyes-kardamomos csokitorta

1 dl rum
200g aszalt meggy

100 ml víz
25 g kakaópor
100g 70%-os étcsoki
50 g vaj
175 g kristálycukor

4 tojás fehérje
40 g őrölt mandula
45 g liszt
1 púpos tk kardamom (őrölt, zöld)

Az aszalt meggyet előző éjszaka beáztatom a rumba, egy jól záródó dobozban.
A sütőt 180 fokra melegítem elő, kivajazok egy 23 cm-s tortaformát.
A vizet, kakaót, kockára tört csokit, vajat és 150 g kristálycukrot kis lángon összeolvasztom, majd félreteszem hűlni.
A tojásfehérjét lágy habbá verem, majd apránként hozzáadom a maradék 25 g cukrot. A felvert tojáshabra szitálom az előzőleg összekevert lisztet, mandulát, kardamomot, majd óvatosan ráöntöm a csokis masszát.
A kész keveréket a formába öntöm, elosztom rajta az aszalt gyümölcsöket, majd 2-3 kanál rummal meglocsolom. Kb. 30 perc alatt készre sütöm, és a formában hagyom kihűlni.
Tejszínnel tálalva még finomabb. Tortaforma helyett használhatunk muffinformát, a fenti adagból nekem 16 darab muffin jött ki. Ez esetben a sütési idő 20 percre rövidül.

Lányok, nagyon örülök, hogy süthettem Nektek, köszönöm ez úton is, hogy részt vettetek a gyerekmentésben, és az én sütimet választottátok! Köszönöm a szervezőknek a profi munkát, s hogy részese lehettem én is az akciónak. Óriási élmény volt, amely tart azóta is.

Ma mindenképp szerettem volna elhozni egy kedves dalt is, ez a nap az egyik kedvencem, s a mai-később elmesélem, mért-nagy megkönnyebbülést is hozott. Minden évben nem jöhetek az Ederlezivel, most egy aktuális kedvenc Kiss Tibivel:

Segítsüti 2013 tavasz- Rumos meggyes-kardamomos csokitorta

Képzeljétek, idén végre sikerült olyan klubba bekerülnöm, ahová mindig is szerettem volna tartozni :)
A 30 gasztroblogger szülő között lehetek én is, akik süteményeiket jótékony célra ajánlják. Ez a nyolcadik alkalom, hogy egy igaz ügy mellé áll a lelkes csapat.
Idei támogatottunk a Magyar Gyermekmentő Alapítvány. Egy mentőorvosi kocsi pótlásához járul hozzá a sütiárverésen befolyt összeg. Egy baleset során sérült meg az egyik esetkocsijuk, mely nélkül a nyári balatoni szolgálatuk is nehézkes lenne. Segítsünk hát hamar, hogy baj esetén a segítség is gyorsan jöjjön.

Teljes leírás és további információ a Segítsüti honlapján, néhány alapvetés röviden itt is:

2013. április 05-én kezdődik és 08-án, hétfőn 16:00-ig tart az árverés. 27 sütire magánszemélyek, 3 finomságra pedig cégek licitálhatnak. A kikiáltási ár 1000 Ft.
Licitálni rövid regisztráció után lehetséges a Segítsüti honlapján.
A licit nyertese a legnagyobb összeget felajánló adományozó, de lehetőség van ún. vigaszágon (második, harmadik legnagyobb összeget ajánló licitáló lehet vigaszágas nyertes) is sütihez jutni.

Nem kis fejtörést okozott a felajánlás kiötlése, az egyszerű keksztől a legvadabb krémes csodákon át a lasagnéig minden megfordult a fejemben, de végül gondolataim vissza-visszakanyarodtak az egyik családi kedvenchez, az aszalt gyümölcsökkel gazdagított csokitortához.

A sok kísérletezés után ez a variáns lett a befutó: rumba áztatott aszalt meggy, kardamom és 70%-os étcsoki. Fűszeres, alkoholos, masszív csokis 10 perc boldogság, ahogy az egyik tesztalany jellemezte.

Előnye, hogy jól variálható recept, a nyertes kívánságának megfelelően gluténmentes, illetve energiaszegény verzióban is szívesen megsütöm.
A torta jól szállítható, tudom postázni, de örülnék a személyes találkozásnak is, amennyiben a leendő nyertessel/nyertesekkel tudjuk egyeztetni.

Köszönöm, ha jöttök, lehetőségeitekhez mérten licitáltok, és viszitek hírét az igaz ügynek! Legyünk együtt Gyerekmentők!

Cézár-saláta

Bár nem az egyetlen, az eredeti, de a miénk.Annyiféle különböző (sokszor egyenesen felismerhetetlen) változatát fogyasztottuk különféle vendéglátó-egységekben és megannyi verzióját olvastuk az autentikusnak mondott receptnek, hogy úgy döntöttünk, a sajátunk az igazi.

Piedone-melegszendvics

Van az úgy, hogy a napi daráló után csak annyira futja, hogy ne mirelit pizzát vegyünk elő, hanem valami improvizatív szülessen a nem túl gazdag kamrapolc dacára.
Volt itthon hagyma, néhány konzerv, darab sajt, nem is olyan rossz... de semmi nem tud inspirálóbb lenni a szükségnél: 20 perc alatt kész volt a vacsora és a másnapi ebéd is.

Hozzávalók:

közepes fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 doboz lecsepegtetett vörösbabkonzerv
fél doboz paradicsompüré
1 kk őrölt chilipaprika
só
bors

kenyérszeletek

1-2 ek tejföl
reszelt sajt

A hagymát karikáztam, egy kanál olajon pirítottam, ment rá a zúzott fokhagyma, a doboznyi vörösbab és a paradicsom. Villával jól szétnyomkodtam a babot, fűszereztem, öt perc alatt öszerottyantottam.
Egyik fele pirítósra került, egy kanál tejföllel és reszelt sajttal a tetején ettük. Elegánsabb megoldás, ha puci kenyérszeletekre tesszük, és sütőben olvasztjuk rá a sajtot.

Másik feléhez hozzákevertem egy fél zacskó gnocchit, meglett a másnapi ebédem. Gyerekeknek szintén, a gnocchi másik fele ment a standard pesto-társaságba, hadd örüljön mindenki :)

Tejfölös vargányaleves

Ez itt a kedvenc őszi-téli levesünk. Mielőtt a télnek is vége lesz, gyorsan bedobom a köztudatba, hátha másnál is akad a kamrapolcon kis szárított gomba. Kiadós, krémes, aromás, utána maximum egy kis desszertet csúszik.

Pepi 8 (ét-és fehércsokis-mandulás torta)

Nnna, ezt is megértük. Mágus Pepi ma nyolc éves lett. Hogy miért mágus? Karácsonykor azt mondta, hogy szülinapjára havat kért a Jézuskától, és meglátom, meg fogja hozni. A tanítónőtől meg a hétfői fogadóórán megtudtam sok más egyéb mellett, hogy háromemeletes tortája lesz a gyerekemnek (naná, hogy ő meg a Pepitől tudta...). Tegnap este nyolckor még mindkettő valószerűtlennek tűnt. Aztán reggelre a torta (a  háromemeletes) a hűtőben, a hó meg a ház előtt volt. Hát így.

A torta készítése egyébként nem főzős blogba, hanem kabaréestre való. A recept improvizatív, néhány ponton tökéletesítésre vár, de a jól sikerült részeket leírom:

Tészta:

14 tojás
8 kanál liszt
7 kanál mandulaőrlemény
14 kanál cukor
1 ek vanília-esszencia
2 púpos tk sütőpor

A sütőt előmelegítem 180 fokra.
A tojásokat kettéválasztom, a sárgákat a vaníliaesszenciával és a cukorral fehéredésig keverem. A lisztet, mandulát, sütőport összeszitálom, beleforgatom a kikevert tojásmasszába, majd óvatosan hozzáadom a kemény habbá vert fehérjét is.

Egy 24, egy 18 és egy 12 cm-es tortaformát sütőpapírral bélelek, és a következőképp osztom el a masszát:
felét a nagyba, a maradék 3/5-t a közepesbe, 2/5-ét pedig a kicsibe öntöm, és a meleg sütőbe tolom.

A sütési idő változik a tortaformától, nálam a legkisebb egy kislábasban sült, és ugyanannyit töltött a sütőben, mint a közepes (kb. 20 perc), a nagynak kellett nagyjából 30 perc. Tűpróbával dől el a mutatvány, vagy ha "visszarúg" a piskóta (ha benyomjuk a felületét, már éreznünk kell kis ellenállást a kész tésztánál).

A krémek:
1. sűrű mandulás csokikrém (100 g étcsoki, 50 ml tejszín, pár csepp keserűmandula-aroma)
2. csokiganache (300 g étcsoki, 350 ml tejszín)
3. fehércsokis krém (200 g fehércsoki, 200 ml tejszín, 5 dkg vaj)

A lapokat jó esetben három-három részre vágom (én az alsót elbénáztam, hagyjuk...), és tetszés szerinti sorrendben töltöm be a lapokat. Nálam: sűrű csoki-ganache-fehércsoki-ganache-fehércsoki-ganache-fehér csoki-ganache-sűrű csoki-ganache borítás lett a sorrend, azt hiszem. Már hajnalban jutottam el eddig, de a díszítés még csak ezután jött...
Éjjel egykor meglehetősen hanyagul dobáltam rá a tortadarát, hogy valami formája legyen, tényleg csak percek választottak el attól, hogy a robotgépbe hajítom az egészet, és cake poppá transzformálom. De kár lett volna érte, mondjuk cukrásznak még nem vennének fel sehová, legalábbis a külalak alapján :)

S hogy ez a kis mágus milyen különleges napon született, arról részletek itt, remélem, a rossz elkerüli a jóslatok közül. Emlékszem, tudatlan koromban azt hittem, félrebeszél a néprajztanárunk, mikor Üszögös Szent Pétert emlegette, addig sose hallottam róla. Aztán lám, tett róla az élet, hogy alaposan megjegyezzem :)

Hamis dödölle

Az egyik legnépszerűbb bejegyzés a blogon a dödölle. Nem csodálom, nálam jöhetne szinte minden nap. Bevallom, többször kívánjuk meg, mint nekiállok a munkaigényes verziónak, főleg, mióta kifejlesztettem ezt a trükkös kis dödi-pótlékot. Annyival nem rosszabb, mint amennyivel egyszerűbb, tipikus munka-suli-különórák utáni vidító vacsora.

Donut, a sütőben sült fánk

Az egyik meghatározó fánkélmény olyan tizenöt évvel ezelőtt ért. Az azóta hazánkból már kivonult Dunkin' Donuts kínálata teljesen elbűvölt. Ahányszor Budapesten jártam, valahogy mindig sikerült útba ejteni egyik üzletüket valami bűnösen édes, színes vagy csokis, millió kalóriás változatért. Csalódott is voltam, mikor pár év után eltűntek a vidám üzletek a fővárosból.
Egy jó darabig el is fojtottam az amerikai fánk iránti vágyamat, viszont a januári Good Food fánk-összeállításában rögtön kiszúrtam az alábbi változatot.
A receptben nem volt semmi hókuszpók, ráadásul az égett olaj szagával sem kell ez esetben megküzdeni, megfelelő választás volt az éj leple alatti sütögetésnek szerdán (én voltam a soros sütiszállító), ma meg ismételhettem is a minimálisan hackelt receptet, mert az itthoniak reklamáltak, hogy nekik nem maradt elegendő az előző eresztésből, ami igencsak ízlett nekik. Ebben a remek időben nem volt ellenvetésem, legalább holnapi reggeli pipa.

Hozzávalók:

tészta:
100 g puha vaj
200 ml tej
50 ml tejszín
50 g cukor
5 g porélesztő
1 tojás
1 kk só
1 kk vaníliaesszencia
415 g liszt

csokis cukormáz:
1 tojásfehérje
75 g porcukor (3 púpos ek)
75 g olvasztott étcsoki
1 kk vaníliaesszencia

A tejet, tejszínt langyosítom (praktikus a vajjal együtt mikróban vagy kis lángon a tűzhelyen), majd a hozzávalókat a fenti sorrendben keverőtálba mérem és géppel vagy kézzel alaposan kidagasztom. Tiszta konyharuhával letakarva meleg helyen egy órát kelesztem.
Mikor szépen megkelt, a tésztát lisztezett deszkán átgyúrom, s kb. 2 cm vastagságúra nyújtom. Két kör alakú kiszúróval alakítom a hagyományos lyukas formára. Én egy 10 cm átmérőjű fagyiskelyhet, illetve egy kis kerek kiszúrót használtam (utóbbi 3,5 cm átmérőjű).
A fánkokat sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, és további 20 percig kelesztem. Ezután 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm.
Miután a fánkok megsültek, rácson hűtöm őket, és elkészítem a lényegét adó cukormázat.
A tojásfehérjét félig felverem, majd kanalanként adagolom bele a porcukrot. Hófehér, lávaszerűen folyó anyaggá habosítom, hozzáadom a felolvasztott, langyosra visszahűtött étcsokit és a vaníliaesszenciát. Innentől kell gyorsan dolgozni, mert a massza nagyon gyorsan megköt.
A kihűlt fánkokat gyors mozdulattal fejjel lefelé megmerítem a masszába, tekerő mozdulattal kiveszem, visszarakom a rácsra, és megkérem valamelyik szabadon tébláboló családtagomat, hogy díszítse kedve szerint színes cukrokkal. Vagy esetleg növesztek még egy kart.
Az előző alkalommal azt gondoltam, egyedül is elég vagyok a feladatra, de mire végigértem a burkoláson, az első pár darabon már annyira megszilárdult a bevonat, hogy leperegtek a cukorkák. Így meg legalább a fiúk is bevonódtak szépen a melóba.
Rosszevő Pepi le is nyomott kettőt belőle, ami nem kis teljesítmény, ugyanis laktató példányok. Nekem fenti adagból 12 db gurigát sikerült kihozni, ez ügyesen helyezve pont rá is fért a legnagyobb sütőlapra.

Ha esetleg túl unalmas lenne a két kiszúróval ügyeskedés, itt egy alternatíva (bocs, mindig eszembe jut az amerikai fánkról:))

Csak úgy

Sok ilyen nem lesz, de most úgy örülök, hogy nekem is sikerült igazi, ragacsosan édes, fényes, csokis amerikai stílusú fánkot sütni, hogy menten világgá kürtölöm:

Bagett gazdagon

Bevallom, a hétfő az egyik kedvenc napom a héten. Akkor még friss és éber vagyok, inspirál az új hét, és általában a hét első napján olyan könnyen megy minden. Még nem akarok kettőkor aludni a munkahelyemen az asztalnál, könnyen megy a heti tervezés, és valahogy az itthoni rutin is pikk-pakk megy. Nálam a szerda a mélypont, a csúcs pedig egyértelműen a szombat.
Ma például eljutottam évek óta az első spinning-edzésre. Mi tagadás, testemnek-lelkemnek nagyon kellett már. Ilyen napokra pont megfelelő az utóbbi idők nagy újra-felfedezése. A félkész bagett.
Korábban mindig volt itthon pár zacskó, mi tagadás, imádjuk. Nem kell kétnaponta ellenőrizni, elromlott-e már, 10 perc alatt kész a sütőben, és nagy melléfogásunk még nem volt minőség-ügyileg sem, szépen hozta az elvárt szintet. Kétszáz forintért azt hiszem, nem rossz vásár, még ha nem is vetekedhet a házi péksüteménnyel.
A minap, a nagy hóhelyzet alkalmával párat bespájzoltunk itthon éhenhalás ellen, s most pusztítjuk.
Szerintem így a legjobb:

A sütőt előmelegítem 220 fokra, egy sütőlapra szilikonos papírt terítek.
A bagetteket kiveszem a zacskóból, félbevágom, a tepsire helyezem őket.
Fél dl olivaolajat elkeverek 2 gerezd zúzott fokhagymával, sóval, borssal, meglocsolom vele a bagetteket.
A kenyérkékre halmozom, amit a hűtőben/kamrában találok, ehető, és nem túlzás.
A kész kompozíciót forró sütőbe helyezem, és kb. 10 perc alatt készre sütöm.

Kedvenc összeállítások nálunk:

• tonhal-főtt tojás-lilahagyma-petrezselyem-sajt (enyém)
• sonka-aszalt paradicsom-olajbogyó-bazsalikom-sajt (uramé)
• szalámi-kukorica-lilahagyma-sajt (nagymamáé)
• pesto szósz-tejföl-sajt (igen, bingo, a Pepié :))

A Pötyi meg mindegyiket szereti, főleg, ha sok és sokféle van belőle.
A variációk végtelenek, tényleg csak a képzelet és a jó ízlés szab határt a játéknak. Mindenesetre ha nincs sok időm és viszonylag sok maradék ez-az van itthon, az egyik legélvezetesebb választás vacsorára.

Ami még hétfőn sem mindig sikerül, az a fotó, de kaptok kárpótlásul kis francia zenét, mesés sztorival.

Forró gyömbérital

Csodaszer, én mondom. Higgyetek nekem, szent Karácsony napja óta vacakolok itt megfázással, különféle hozadékaival. Felsorolni is sok, hányféle varázsszert próbáltam ki a fokhagymától a neocitranon keresztül az antibiotikumig. Eredmény nagyjából zéró. Ma viszont megtörtént a nagy áttörés: jól vagyok, huszonnyolc nap után maga a csoda, kérem szépen.

A megoldás végig az orrom előtt hevert, külön-külön próbálgattam is az összetevőket, a puzzle azonban csak  hétvégén állt össze. Nagyon tele volt a hócipőm a takonykórral, és némi netes gyűjtőmunka és az alapanyagok leltározása után az alábbi receptet sikerült kiköböznöm:

nagy kockacukornyi hámozott, friss gyömbérgyökér
1 narancs leve
1 ek méz
2 dl víz

A vizet megmelegítem kb. 60 fokosra. Fokhagymanyomón átpréselem a gyömbért, a mézzel együtt a vízbe keverem. Jól elkeverem, hozzáadom a narancs (nálam épp vérnarancs) kifacsart levét, és amint iható hőmérsékletű, elkortyolgatom, majd alszom egy kiadósat.
A narancs helyett természetesen citrom is használható, rosszabb és egészségtelenebb nem lesz, viszont célszerű a méz mennyiségét duplázni.
Három este egymás után egy ilyen koktél, mellette napi minimum 2-2,5 liter folyadék, és a makacs náthát mintha elfújták volna.

És mert ma van mindkettejük napja, egy dal az egyik legnagyobbtól a másik kedvenc által:

Képek forrása: nursesnetwork.com, drinkoftheweek.com, idealmagazine.co.uk

Vaníliaesszencia

Igazi kozmopolita flaska: kanadai juharszirupos üvegben ukrán vodka és madagaszkári vanília násza. Maga a csoda. Pont mint a papír a háttérben.

A kép önmagában is elvinné ezt a bejegyzést, de nem bírom magamban tartani a szavakat. A recept nem sok szót érdemel (vodka, vaníliarúd), viszont a hatásuk annál inkább.

Életem első 32 évében nem kóstoltam vaníliát. Gondolom, ezzel nem voltam egyedül. Egyfelől az egyik legdrágább fűszer a világon, másfelől csak trópusi éghajlaton terem meg, nehezen kúszik hát be a hazai táplálkozáskultúrába. 

Kis hazánkban ma is felső kategóriás cukrászdába kell mennünk, ha nem etil-vanilinnal ízesített fagyikat, tortákat szeretnénk kóstolni. Mi tagadás, én is nehezen emeltem be a konyhai rutin-alapanyagok közé, ugyanis nem egyszerű jó minőségű ÉS elfogadható árú vaníliarudakhoz jutni, legalábbis itt vidéken.

Először egy teszkóban kapható rúddal próbálkoztam, horror ára volt, ráadásul semmi nagy flash, kis száraz izé volt, mondjuk, legalább illatos. Aztán valahonnan került a házhoz egy fiolában egy vaníliarúd (fogalmam sincs honnan, de tényleg), és elvesztem. 

Puha volt, illatos, rengeteg apró mag volt benne, és olyan, de olyan aromát adott a sütinek, amit még sosem éreztem. Ehhez jött Mautner Zsófia tavaszi kőszegi előadása, ahol szintén szóba került ez a csodás fűszer, és az esszencia is. 

A blogján meg is találtam a leírást és számos érdekességet a fűszerről. Minden nap elolvastam egy héten keresztül, csak kattogott a fejemben, hogy kell, kell, kell. Némi matekozás után kicsiben kipróbáltam, hónapoknak tűnő várakozás után elkezdtem használni, és végleg beleszerettem. 

Elhatároztam, hogy a karácsonyi gasztroajándékok egyike a vaníliaesszencia lesz, meg kell ismertetnem szélesebb körben is ezt a csodát, így a hátralévő fél évben változó intenzitással bújtam a netet vanília-forrásért. Az utolsó pillanatban Ebayről rendeltem, ami jó döntésnek bizonyult. Nagyon jó áron, kiváló minőségű rudakat hozott a postás, így december elején beindulhatott a sorozatgyártás.

Kell hozzá:

250 ml vodka

4 rúd vanília

jól záródó üveg

A vaníliarudakon hosszanti irányba vágást ejtek, beleteszem őket az alkoholba, majd gondosan lezárom. Hűvös, fénytől védett helyre teszem, az első hét után két-háromnaponta felrázom. Kb. 4 hét múlva oldódnak ki az aromák teljesen, ekkor szép borostyánszínű, telt, édeskés illatú alkoholt kapunk (a képen egy kétnapos esszencia-kezdemény látható). Nagyjából egy teáskanál felel meg egy zacskónyi adag vaníliának.

Ez egy varázsflaska: mind a vodkát, mind a vaníliát lehet pótolni, ha megfogyatkozik: így lesz belőle soha ki nem ürülő üvegecske. Már ha a felhasználó is úgy akarja, és kellő gondossággal pótolja a hiányzó anyagot.

Kiváló sütemény-krémekbe, egyéb cukrászkölteményekbe (madártej, vaníliafagyi, tiramisu és társai), de jó alap koktélkeveréshez, de akár egy szimpla forró csokit vagy a reggeli kávét is más dimenziókba repíthetjük vele.

S ha Nektek is jólesik a dallamos spanyol beszédet hallgatni ebben a zord időjárásban, itt egy kis film a vaníliarudak termesztéséről, feldolgozásáról: