2012. november 28.

Gyors narancsos túrótorta



Kicsit unalmas leszek, azt hiszem. Ha édességet hozok, nagy valószínűséggel lesz benne narancs és/vagy kardamom. Ez van, a kardamom-kattanás tavaly kezdődött, és nem múlik. A naranccsal meg úgy vagyok, mint az egyszeri cimborával. Akivel van, hogy évekig nem keressük egymást, aztán meg éjjel-nappal tudnánk dumálni, de legalábbis kilométeres leveleket váltunk heteken keresztül, hogy újabb csönd jöhessen. A narancshoz ugyan leveleket még nem írtam, de már barizunk rendesen. Érdekember vagyok, jól jön a vitamin, meg az illat az elkövetkező hónapokban :)
Ma szabadságon voltam, megvolt a kis-nagytakarítás, friss ebéd-előállítás, némi kézművészkedés, plusz újra láttam világosban a belvárost. Nem mostanában fogom újra így hétköznapokon, azt hiszem... 
Szerda a napja a Cserpes-kocsinak, ki nem hagytam volna, s nem leugrott róla egy félkilós túró? Klasszikus túrótorta volt a terv, de az ebédhez elfogyott a tojás, s csak holnap jön a tojásos. Pénteken meg a Family Frost, majd szólok anyukámnak... Még szerencse, hogy a pék mindennap jön. Apropó, nálatok is virágzik a mobil-kereskedelem? :)

No de vissza a recepthez. Túró van, tojás nincs, idő is elment másra, narancs hegyekben, torta márpedig lesz. Jesz.

Hozzávalók:
tortaalap:
175 g zabkeksz összetörve
80 g étcsoki
40 g vaj
1 ek kakaópor
1 ek méz
2 cl narancslikőr vagy rum
fél narancs reszelt héja

krém:
500 g túró
150 g narancslekvár
4 ek porcukor
fél tk kardamom
1 narancs héja és fél leve
1 cs zselatinfix
200 ml tejszín

Az összetört kekszet a puha vajjal, olvasztott csokival (mikróban kb egy perc) és a többi hozzávalóval jól elkeverem. A kakaópor elhagyható, én most azért tettem bele, mert nem a legjobb minőségű étcsokit áldoztam be, viszont ha kimarad, a folyadékból kicsit vissza kell venni. 
A masszát sütőpapírral bélelt 18 cm-s kapcsos tortaformába nyomkodom, félreteszem.
A krémhez a túrót a lekvárral, 50 ml tejszínnel, és a fél narancs levével jó simára keverem (én kézi mixerrel 1-2 percig dolgoztam). Hozzáadom a cukrot, kardamomot narancshéjat, nagyjából még egy percig keverem. Következik a zselatinfix (pár másodperc), végül a kemény habbá vert tejszín. Ezt óvatosan forgatom bele, hogy a hab ne törjön össze túlságosan. 
A krémet a kekszalapra öntöm, tetejét simítom vagy kócosra igazítom, és minimum 2-3 órára hűtőbe teszem.

Most csak díszítés nélkül estünk neki, de nekem nagyon hiányzik a tetejéről valami csokis cucc, például néhány gerezd a kedvenc csokimból. Legközelebb tuti kitalálok valami hasonlót, mert ismétlés jön ebből is. Egyszerű, gyors, isteni, még akár a karácsonyi asztalon is megállná a helyét. 
A recept eredetije ez volt, köszönöm!

És jöjjön az egyik kedvenc rossz minőségű videóm a youtuberól. Ezzel a számmal került át nálam Springsteen a narancs kategóriából a csokiba, azaz a "big classics" dobozba. Úgy szeretném egyszer élőben is hallani!


2012. november 23.

Aszalt paradicsomos-tonhalas fusilli

Ahhoz képest, hogy heti minimum kétszer tésztát vacsorázunk, elenyésző mennyiségű recept kerül ide.
Szokták is sérelmezni a közeli ismerősök. Most javítok kicsit a statisztikán az elmúlt hét legjobb vacsorájával.


2012. november 15.

Narancsos-mézeskalácsos bonbon



Szeretek ugyan tervezni, szervezni, folyton listázok és cetlizek, a legjobb ötletek viszont spontán jönnek. A hétfő estére is ezer más dolog volt tervben, viszont mikor megláttam a teás bonbont (igen, már megint a Puffinon :)), azonnal akartam, majdnem teljesen olyat.
Earl helyett Lady Greyből, mert az nagy kedvencem. Lett volna, ha van itthon akár egy árva teaszál is. De nálunk ugye senki nem szavatol semmiért, őladysége is eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár...lehet, hogy rokonok? :)

Tea tehát mínusz, mézeskalács-fűszer, narancshéj plusz, végeredmény egy remek karácsonyi édesség.

Hozzávalók:
0,5 dl tejszín
20 g vaj
100 g étcsoki
fél narancs reszelt héja
2 tk mézeskalácsfűszer
1 ek porcukor
2 ek darált keksz
1 ek kakaópor a beforgatáshoz

A tejszínt egy lábasban megmelegítem, beledarabolom a csokit, vajat, és sűrűn kevergetve összeolvasztom. Ha már homogén a cucc, félrehúzom a tűzről. A kakaópor kivételével az összes további hozzávalót belekeverem, majd kb. egy órára hűtőbe teszem.
A hűtőből kivéve kisebb diónyi golyókat formálok belőle, átszitált kakaóporban megforgatom, végül kis kapszlikba ültetem, a továbbiakban pedig dugdosom magam és kis családom elől.
Sajnos gőzöm nincs, hány darab jön ki az adagból, a kis-és nagykorúak készítés közben pusztították a cuccot. Másodszor is, mert ma újráznom kellett. Vigyázni kell a keksz adagolásával, a massza lágynak tűnhet, és az ember lánya hajlamos utána küldeni még egy nagy adag szilárdító anyagot. Mondjuk, rossz nem lesz, csak trüffel helyett kekszgolyó a végeredmény. Az meg már nem bonbon.

2012. november 12.

Krumplikrémleves kolbásszal




Kezdjük ezt a szép hetet egy levessel. Meg igazi házi kolbásszal, hogy valami jó is legyen benne :)
Egyszerű, mint a bot, és általában minden van hozzá a kamrában.

2012. november 2.

Csokis-banános tejberizs

A tejberizs az az étel, amit nem készítek túl gyakran. Konkrétan ilyen hagyományos módon most először, eddig egy lebutított, rizikómentesebb verziót készítettem párszor gyorsrizzsel. De ez a tabuk ledöntésének hétvégéje, a vaníliasodó után a tejberizsről is bebizonyosodott, hogy semmi hókuszpók, csak némi türelem kell hozzá. Rizottósra véve a figurát biztosan elronthatatlan, mert nekem is sikerült. 

Hozzávalók: 

1 bögre (kb. 20 dkg) rizottórizs
háromszor ennyi tej
200 ml tejszín
50 g cukor
1 ek vanília-esszencia
kis darab vaj (10-20 g)
2 banán
100g étcsoki

Egy lábasban felolvasztom a vajat, ha felolvadt, mehet rá a rizs, párszor elkeverem, majd az első bögre tejet ráöntöm. Lassú tűzön, sűrűn kevergetve a tej nagy részét elfőzöm. Ekkor ráöntöm a következő pohár tejet, a cukor felét, majd ismétlem ugyanezt, ha kezdene összeállni az anyag. Ha szükséges, némi tej mehet hozzá, ha a rizs kemény maradt volna. A tejszínt csak akkor keverem bele, ha már puha a rizs, ekkor egyet-kettőt keverek rajta, majd félrehúzom a tűzről, és rövidesen tálalom is.
A tálaláshoz az étcsokit vízfürdőben vagy mikróban felolvasztom, a banánt karikázom. Ha kevésbé éhes a banda, szebben tálalom. Felvert tejszínnel lehet cifrázni, de az már a hedonizmus kategória. Nekem most csak így sikerült: