Kis színes: kuszkusz, tonhal, paprika

Mindez sütve, kicsit szétesve és másnaposan.
Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve a vacsikészítés közben megmaradt dolgokat egy pritaminpaprikába pakoltam, és bevágtam a sütőbe egy félórára, ez lett belőle:

Késő este lett kész, egyiket elvittem a munkahelyemre ebédre, másikat itthon hagytam P-nek. Délben pedig magam is meglepődtem, milyen jól sikerült. 

Zöldség- és krémleves 2in1

A leveseket azóta szeretem, hogy magam készítem. A sorban a krémlevesek voltak az elsők, melyeket megkedveltem, majd jöttek az ehhez hasonló, turmixolva sűrített darabok.

Mangós-kardamomos scone

Inspirálta a Good Food magazin, amit nagyjából két hete, hosszas várakozás után kaptam meg.
Egyből közellenség lett belőlem miatta, ugyanis munkából hazafele, a buszon lapozgattam végig. Szép komótosan, volt rá majdnem egy órám. Ahányszor lapoztam egyet, a hátsó székek felől nagy nyeldeklések hangja hallatszott, hozzám hasonló "éhesmunkásemberek" tartottak hazafelé. Csoda, hogy meg nem lincseltek miatta J

Barramundi-kaland

avagy a hal esete az egyszeri városlakókkal. Dráma egy felvonásban, melynek prológjaként végre sikerült barramundit szereznünk, végül pedig elfogyasztottuk az ízletes vacsorát. Ebben eddig különleges nincs, de...

A közte lezajló rész, na az volt a nagy kaland, ugyanis szeretjük a halat, de készíteni ritkán szoktunk.

Hosszúra nyúlt a vásárlás, meglehetősen későn értünk haza, a gyerekekkel gyorsan lezavartuk az esti rutint, majd kilenc óra magasságában ott tornyosultunk a mosogató felett, és gusztáltuk a zsákmányt. 

Mascarponés citromtorta, majdnem-grillezéshez

Végre! Ezt vártuk fél éve. Udvar rendben, kerti bútorok kint (ugyan csak átmenetileg), tehát jöhet az első sütögetés. Lelkesen készültünk, vendéget is hívtunk.
A nagy nap délelőttjén a fiúk elmentek bevásárolni, én pedig megejtettem egy tavaszi nagytakarítást a tetőtérben. Fordítva kellett volna...

Karamellás-csokis torta

Szombati túránk után a Pepi olyan éhes volt, hogy majd meghalt. Arra a kérdésre, hogy a másnapi ebéd után karamellás vagy csokis tortát enne, rávágta, hogy csokis-karamellásat. Miért ne?

Tejszínes brokkolis farfalle

No, nem egyszerű visszatérni a melóba. Még úgy is simán taccsra vágódom egy-egy estére, hogy dolgozni sem megyek, mint például ma. Ha minden szabadnapom ilyen húzós lesz, inkább bejárnék pihenni a cégbe, hahaha...

Este nyolckor már el is kezdtem főzni a vacsorát, igaz, 20 perc alatt kész lett. 20:22-kor megjegyezte P., hogy "Na, ezt a receptet jegyezd fel". Nem egy agyondicsérős fajta, ezt a mondatot értékelni kell. Zsebfényképező előkap, most meg dokumentál. A papír alapú feljegyzéseim ugyanis folyton elkallódnak.

Hozzávalók:

400 g  brokkoli
4 gerezd fokhagyma
1 ek olivaolaj
350 g farfalle tészta
2 dl tejszín
só
bors
füstölt sajt


A brokkolit megfőzöm, épp csak annyira, hogy harapható legyen (illetve ízlés szerint, én most gyorsfagyasztottat használtam, nekem ez könnyebben szétfő).
A tésztát sós vízben fogkeményre főzöm. Fenti két művelet mehet szimultán, ha mindkettő megfőtt, léphetünk tovább.
Egy serpenyőben az olajat hevítem, belenyomom a fokhagymákat, néhányszor megkeverem, majd hozzáadom a megfőtt brokkolit és a tejszínt. Sózom, borsozom ízlés szerint, majd összekeverem a kifőtt tésztával. Azonnal tálalom, a tányéron füstölt sajtot reszelek rá.
Fenti adagot 4 személyre készítettem, ebből egy jó étvágyú gyerkőc. Húsimádóknak némi sonka is mehet bele, már készítettem olyan verziót is, az se rosszabb. És itt is elmondom, főzőtejszínt sose vegyetek. A habtejszín az igazi, a főző az csak valami mű-alkotás, adalékokkal turbózott (illetve szegényített) izé.
A fotó meg? Na az híven tükrözi a fáradtságomat. Megfőzni még csak-csak, de épkézláb fotókat azt hiszem, már az életben nem leszek képes produkálni. Most az időhiányra fogom, jó? :)

Brownie 2.0

Túl vagyok a második első munkanapomon, egészen érdekes élmény volt visszatérni a régi helyre a régi (és új) kollégák közé. Jó, de máshogy, mint régen.

Bár nem kicsit fáradtam el, az borítékolható volt, hogy a konyhában töltöm az estét. A holnapi ebéden kívül Anita kolléganőm hatására brownie készült. Vendégeink lesznek, s miután ma legalább háromszor került szóba a brownie vaníliafagyival, egyértelmű volt, itthon is ez lesz a nyerő.

Az egyik kedvenc receptet itt ellőttem, most egy másik nagy felfedezés, és az újabb favorit. Durván édes, kábé egymillió kalória, de nemcsak ezért szeretjük. Én például azért, mert nagyon egyszerű elkészíteni, és ez az a süti, amit mindenki örömmel vesz itthon, Igen, még a Pepi is.

Ben&Jerry, a két fagyimágus receptes könyvét nemrégiben kaptam ajándékba.
Imádom lapozgatni, olvasgatni, húzós napok után pont olyan üdítő hatással van rám, mint a Kis Nicolas-könyvek.
Színes, rajzolt grafikája ütős, papírja igényesen vastag, igazi tervezgetős receptgyűjtemény.
Főként fagyirecepteket tartalmaz (micsoda meglepetés...), de van pár sütemény-és egyéb témába vágó reci is (öntetek, stb).
Már alig várom a fagyigép-beszerzést, és az azt követő éles próbálkozásokat. Már tegnap óta azt is tudom, hogy az első a kekszes vaníliafagyi lesz, amit kipróbálok belőle, ugyanis az egyik katalógusban kiszúrtam, hogy már nálunk is kapható Oreo. Az igazi.

De most egyelőre brownie. Vaníliafagyi ugyan csak boltból lesz hozzá, már ha még megéri a vendégséget, mert veszélyes dolog az uramat és a kész sütit egy fedél alatt tudni majd 24 órán keresztül.

Hozzávalók:

115 g étcsoki
115 g vaj
4 nagy tojás
1/2 tk só
450 g cukor (én 350-et mertem csak beletenni, az is veszélyes adag)
225 g liszt

A sütőt előmelegítem 180 fokra, egy kb. 20x30-as formát kivajazok, gyengén lisztezek.
A csokit és a vajat vízgőz felett összeolvasztom, és visszahűtöm szobahőmérsékletűre. A tojásokat a sóval robotgéppel fehéredésig keverem, majd hozzáadom a cukrot. és azzal is jól elkeverem. A kihűlt csokimasszát, majd az átszitált lisztet is óvatosan hozzákeverem a tojásos masszához, úgy, hogy légiességéből minél kevesebbet veszítsen. A masszát tepsibe öntöm, elsimítom, és 25-30 percig sütöm. A sütő ajtaját nyitva hagyva a sütőben hagyom, kihűlés után szeletelem.
A kép szerény minőségű, ráadásul a kihűlést nem bírta megvárni. Jó éjt, édes álmokat Nektek!