Birsamasajt gyorsan, egyszerűen

Az utóbbi hónapban kis túlzással végigettük a dunántúl legjobb helyeit. A legnagyobb flash minden szempontból a balatonszemesi Kistücsök volt. Például ott ízleltem meg a birsalmát hosszú évek után először, az almás pite mellé adott sorbet formájában.
Mennyei volt. Ez múlt vasárnap volt, hétfőn az volt az első dolgom, hogy birsalma-lelőhelyet keressek. Birsalmasajt volt ugyan az Orsolya-napi vásáron, természetesen vettünk. Körülbelül fél órát ért meg a kb. 15 dekányi darab, viszont nyersanyagot egy szemet sem leltünk fel.
A héten nem győztem az ismerősöket kérdezgetni, hátha van valakinél eladó. Semmi eredmény. Aztán tegnap munka után, úton a zeneiskolához Pepiért egy ház előtti becsületkasszánál láttam kitéve néhány megviselt darabot, kemény 200 forintért. Bár ha többszöröse lett volna, akkor is megvettem volna. Ha kicsit rosszabb minőségű, no akkor nem, mert a hatból csak öt volt olyan állapotban, hogy fel tudjam dolgozni. De úgy örültem, mint még rég.
Receptforrás természetesen Chili és Vanília, az olvasott legegyszerűbb recept, köszönöm ez úton is! Anyukám, akik végignézte a folyamatot, csak ámult és bámult, hogy így is lehet :)

A nagy esti "mindenki a konyhában" jelenet közepette kezdtem el a főzőcskézést, így mindjárt az elején eltértem kicsit a recepttől.
A birsalmákat meleg víz alatt megmostam, majd annyi vízben tettem fel főni, amennyi ellepte. Kb fél óráig főztem, utána leszűrtem, s megvártam, míg kicsit hűl. Utána meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és botmixerrel pürésítettem. A pürét lemértem, 460 g lett, ehhez 340 g cukrot adtam, és ment a mikróba egy kerámiatálban. Bár alapvetően nem vagyok oda a mikrosütőért, ha tehetem, kerülöm, de most nem lehetett kihagyni. Megpróbáltam lábasban is főzni kicsit, de egy perc alatt odakapta az alját, így maradt a mikró.
Én 4 perces menetekben csináltam, mert kezdett a tálból kifutni négy percnél a massza. Négyszer tettem vissza, alaposan átkeverve a szünetekben, végül még két percre betettem a biztonság kedvéért.
Szilikonformába töltöttem, pont 4 db, egyenként kb. 20 dkg-os csillagocska lett a masszából. A tál alján maradt cuccért komoly közelharcot vívtunk.
Már a formába öntve is ígéretesen sűrűsödött az anyag, ma azonban sor került a nagy próbára. Mivel a régi receptek szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy jól ki kell szárítani minden oldalát, úgy döntöttem, kiszedem a formából, és egy deszkán, szabad levegőn tartósítom tovább a kamrában. Gyönyörűen kijött mind a kapszlikból, bár már csak három sorakozik a deszkán. Egyiket utolérte a türelmetlen gazdák torkossága.

Férj el volt ragadtatva, azt ígérte, a föld alól is kerít birsalmát, csak legyen még sok ilyen. Remélem, nagyobb sikerrel jár, mint én, mert egyrészt nagy kedvencem lett, másrészt megcsípett a karácsony-bolha, és már azon ötletelek, lehetne sk birsalmasajt-szaloncukrunk idén. No meg persze vajkaramella. Legközelebb annak a receptjét is elárulom. Jó? :)

S ha már szombat este, és a Stones az egyik legnagyobb szenzáció a napokban, itt egy jó kis nosztalgia-mulatós az ikonoktól:

"Tizenötös" mandulás-marcipános keksz

Ihletője az a kétszer 15 perc, amit ma a munka és a németóra között itthon töltöttem. 15 perc alatt összeállítom a tésztát és bemelegítem a sütőt, másik 15 perc alatt sülnek készre a kekszek. Ready, steady, go.

Hozzávalók:

15 dkg vaj
5x15 g őrölt mandula
15x15 g liszt
5x15 g porcukor
7x15 g marcipánmassza
1,5 g sütőpor
1 tojás
csipet só

A sütőt 180 fokra melegítem.
A marcipánmasszát nagy lyukú reszelőn lereszelem, a vajat mikróban 30 mp-ig melegítem. Utána a hozzávalókat egy tálban alaposan összegyúrom. Ha összeállt, diónyit szakítva előbb golyót formázok belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsin egy villával lenyomva lepénykévé alakítom, és mehet a forró sütőbe.
15 perc kell neki az én sütőmben, 12 perc után érdemes figyelni, ha sötétedni kezd a széle, vegyük ki, mert szárazan kevésbé élvezetes.

Ez az alaptészta, a liszt-őrölt mandula arányt lehet változtatni, most takarékossági szempontokból lett ilyen, de fele-fele is mehet. Rosszabb nem lesz. Lehet tuningolni kis aszalt gyümölccsel (nálunk most pár darabba vörösáfonya került), pirított, esetleg karamellizált manduladarabokkal, csokival, ki mivel szereti.
Magában is finom, kellemes ízével teákhoz, kávéhoz is remek.  Dobozba téve jó pár napig puha marad.

Jut eszembe, kiváló karácsonyi aprósütemény-alap. A Pötty már karácsonyi nótákat zeng fürdés közben, szóval itt van már a kertek alatt az év legfényesebb napja. Kerek két hónap, hatvanat kell aludni. Ti is várjátok?

Kenyérlángos

Sok volt mostanság a duma, cserébe kevés a recept. Most javítva az arányokon íme a számunkra tökéletes langalló/ kenyérlángos/ pompos recept. További tökölés nélkül. Ma 11 éhes száj meózta, mindenkinek ízlett.

Blog Action Day 2012- "The power of we", avagy a közösség ereje

Via írta a minap, hogy van ez a világméretű blogger-akciónap. És ha Via írta, akkor az biztos jó. Meg amúgy is meg akartam veletek osztani pár kedves kis történetet, és pont témába vág, gyűjtőcíme lehetne például a süti hatalma:) Merthogy a közösség szerintem legjobban jó falatok mellett épül. Ugye?

kép forrása: http://www.thekitchn.com/do-you-share-food-59082

A blog is egy kis közösségnek köszönheti születését. Vagyunk egypáran lányok, akik pont annak a generációnak a szülöttei, akik otthonról úgy kerültek el, hogy sem főző-, sem a sütő, sem egyéb hasonló tudományokat nem hoztunk magunkkal. Nem azért, mert a mi szüleink (jellemzően anyáink) nem csinálták volna fentieket, talán épp ellenkezőleg, túl jól csinálták. De legalábbis túl máshogy, mint mi akartuk.
Késő húszas éveinkben már nem volt más kifogás, sem suli, sem holmi elfuserált karrierálmok (haha, karrier,akkoriban pont közalkalmazottak voltunk legtöbben, képzelhetitek), cserébe lett belső igényünk arra, hogy a saját kis birodalmunkat építsük fel a saját (vagy legalább bérelt) konyhánkban.
Volt köztünk, ki a gazdálkodásban, más a hobbi-, megint másik a pasigyűjtésben járt élen, nekem a konyha jutott. Én választottam, no meg így alakult, de semmiképp nem panasz. Én voltam a szerver receptügyileg.
Amikor utolsó mohikánként Hajni barátnőm is háztartás-vezető lett, egyre sűrűbben jöttek-mentek levélben az instrukciók, s egy ponton túl már nem volt túl kényelmes.
Miután arról is meggyőződtem, hogy a bloggerek nem ufók (köszi, Puffin :)), nem volt más hátra, mint elindítani az online receptfüzetet. Amiben ugyan az utóbbi időben ritkák a bejegyzések, de még él, s nyomán régi barátságok ének tovább, újak pedig alakulnak.
A blogolásra fordítható időm március óta erősen lecsökkent, ekkor mentem vissza dolgozni a régi munkahelyemre. Egy multicéghez, egy gyárba, amiről sokaknak nem "álmai munkahelye" jut az eszébe.
Pedig egész jó hely, én például szeretek ott dolgozni.
A gyárakra jellemzően kétféleképp gondolnak olyan ismerőseim, akik nem láttak közelebbről ilyet. Egyik fele valami sci-fi szerű dolgot képzel, sok géppel, háttérben néhány szürkés arcú droiddal. Másik felének emlékezetében pedig kábé az Egészséges erotika c. film képsorai élnek, még a régi korszakból.
Na, most akkor elárulom, az igazság valahol a kettő között van. Legalábbis nálunk, szerintem. Van pár droid, de nem ez a jellemző, és a női öltözőben is ritkábban kukkolnak talán :)
A cég kifejezetten ember-és családbarát, legalábbis a lehetőségeikhez képest, a kollégák pedig sokszor nagyon szórakoztatóak. Nincs persze hiány intrikákban, egyebekben, azonban csütörtök reggelenként a személyes és szakmai sérelmeket félretéve pár szelet süti és a reggeli kávé mellett könnyebben indul a nap.
Kitaláltuk néhány hete, a családi napos főzésen, hogy a kötelező megbeszéléseket saját sütésű csemegéinkkel tesszük élvezhetőbbé.
Míg kolléganőm és én hoztuk a csemegéket, különösebb változás nem látszott a kezdeményezés mögött (jóóóóvan, csajok hozzák a sütit, mi meg jól megesszük című mérnökmentalitás:)), de mikor egyik mérnökünk jött hozzám receptért, hogy ő is saját kreációját szállíthassa következő héten, már látszott, jó lesz ez.
Ugyan csak második nekifutásra, de főnökünk is beállt a sorba, és egy délutánját rádobva a projektre egy nagy doboz muffinnal jött a soron következő megbeszélésre. Ami még finom is volt.
Szóval szépen sorban szállítjuk a finomságokat, és a sütik mellett a közösség is épül. Látom én.
A szomszéd osztály asszisztense is hozott azóta többször egy-egy doboz sütit  a kollégáknak, szóval terjed az ige.
Fontosnak tartom azt is, hogy azok is szánják rá magukat a sütésre-főzésre, akik idegennek érzik ezt a terepet. Valahogy úgy vagyok vele, mint Remy, a L'ecsóból:  "Főzni mindenki tud".
A receptcserék, közös étkezések, sütizések mentén alakul szépen a közösség a Pepi osztálytársainak szüleivel is. Az éves őszi kirándulás már tavaly is nagyon jól sikerült, idén pedig egyenesen remekül. Néhány apuka volt a séf: egy fantasztikus bográcsgulyást hoztak össze, míg mi, többiek kirándultunk a környéken:

Komolyan mondom, bármelyik étterem felszolgálhatta volna, annyira finom volt, pedig profi szakács, ha jól tudom, nincs köztük. Utána jól csúszott a kőszeghegyaljai bor és az anyukák sütije is. Mentettem néhány jó kis receptet, szép lassan ideérnek, ígérem. Most pedig befejezem a locsogást, indul a receptvadászat, mert holnapra egy újabb figyelemre méltó világnap jut. Gyertek Ti is, mert sütni jó, megosztani meg még jobb :)

Cák pop (sütinyalóka, a mienk)

Végy egy strapás hetet, fejeld meg egy húzós péntek délutánnal, és ha reménytelennek érzed, hogy ebből bármi jó kisülhet, feltétlenül láss neki sütinyalókát alkotni este hatkor. Éjfélre áldani fogod az ötletet. De tényleg.
Kiváló terápiás foglalkozás, főleg a vége, mikor már a gyereksereg alszik, pasi pedig épp a világ egyik legjobb programozójává válik a pincében. Ne röhögj, Jobs is így kezdte. Ja bocs, az garázs volt, de nem mindegy? :)

Házi karamellpuding

Nálunk a vacsora a főétkezés hét közben, utána menetrend szerint érkezik valamelyik fiú felől az "És mi a desszert?" című kérdés.
Megszokták az elmúlt évben, hogy mindig van legalább kis házi keksz a fémdobozban. Ami most kong az ürességtől. Anyának egészséges életmód-kattanása van egy ideje, szó sem lehet heti fél kiló elsütögetett vajról, mint a régi szép időkben. No és a konyhában töltött idő is feleződött. Minimum.
Desszert viszont jár. Főleg fárasztó, szötymős napokon. És csak úgy is. Néha nem egészséges is, csak szimplán kényeztetős.

Ahhoz képest, hogy ez életem első igazi pudingja, jól sikerült. Nem igazi készítésében sincs nagy rutinom, talán ha kétszer főztem zacskós verziót. Igen, én vagyok az az állatfajta, aki nem szerette sosem a bolti pudingokat. Gyerekkoromban kifejezetten utáltam. A saját gyerekeim ebből a szempontból is hátrányos helyzetűek, a nagy életében talán egyszer evett pudingot, vendégségben. Nem aratott nagy sikert nála a dolog, így hanyagoltam a témát.
Egyik éjjel találtam ezt a receptet, elmentettem a "kell" mappába, és hétfőn megleptem vele a kis csapatot. Ennyi dicséretet nem mostanában kapott új kreáció, méltó tehát a megosztásra. Nem vagyok irigy na, nyűgözzétek le ti is a tieiteket. Egyszerűen. Így.

Hozzávalók:

12,5 dkg kristálycukor
500 ml tej
1 csapott kk só
4 csapott ek kukoricakeményítő

A cukrot közepes lángon borostyánszínűre karamellizálom egy magas falú edényben. Ha már szép színt kapott, lassan, kis adagokban hozzáöntöm a tejet. Nem kell megijedni, ha sistereg és összekapja a karamellt a folyadék, majd szép lassan elolvad, viszont a lángot ajánlott takarékra csavarni.
Ha már teljesen felolvadt a cukor a tejben, megsózom, majd a keményítőt is belekeverem. Gyakori kevergetés mellett addig kevergetem, míg besűrűsödik. A só kell bele, izgalmas, mélyebb íze lesz az édességnek tőle, ne hagyjátok el.
Vízzel öblített tálkákba töltöm a pudingot, majd kihűtöm. Tálalás előtt tetejére kevés cukrot szórok, pisztollyal karamellizálom. Ez a lépés elhagyható, viszont ha van karamellizáló pisztolyotok, ne legyetek restek, mert nagyon jó a roppanós cukor a lágy krémben. Dupla élvezet, vagy még annál is több. Mint humorzsák kollégám fogalmazott a minap: "Mint nektek, nőknek az utolsó 10 másodperc." :)

A fenti adagból 4-5 adag lesz. Kis adagok (szufléformát használtam), többet nem is lehet belőle enni, annyira tömény.

A következő film is elég tömény, legalábbis néhány perce, mégis ajánlom nagyon. Legalábbis a hozzám hasonló idealistáknak. Reményhal, tudjátok :)