2012. szeptember 18.

Magyarország Tortái 2012 - avagy a kései kóstoló



Idén sok év után először nem úgy alakult az augusztus huszadikai programunk, hogy megkóstoljuk az ország tortáját. Egy elég rémes tizenkilencedike után voltunk, mikor is az autónk, ez a kis német autóipari csoda cserbenhagyott minket úgy ötszáz kilométerre a házunktól, a horvát autópálya mellett.
Szóval huszadikán épp magunkhoz tértünk a sokkból, annak is örültünk, hogy épségben itthon vagyunk, nem hajtottuk az ország cukrászati remekeit, csak egy megbízható autószerelőt és egy levél nyugtatót :)

Jó kéthetes késéssel kóstoltam először az első helyezett szabolcsi almás máktortát, és a cukormentes egreses almatortát. A tesztpéldányokat a szombathelyi Claudia Cukrászdából szereztük be (fotó vállalhatatlan volt csak, az illusztrációk kölcsönvett példányok).

A mákos-almás ízpárosítás nekem annyira nem az esetem, de adtam neki egy esélyt. A külalakkal semmi probléma nem volt, az íze nekem kevéssé volt almás, összességében a "rétes és torta találkozása" nevet adnám neki. A vártnál jobban ízlett, bár nekem kicsit édes volt a kóstolt darab. Piros pont viszont, hogy a mák fojtóssága nyomokban sem volt fellelhető benne.


Az ország cukormentes tortája nekem előbbinél jobban ízlett. Jólesően pikáns, gyümölcsös, igazi nyári darab, pont az ízlésem. Ráadásul ebből anyukám is nyugodt szívvel falatozhatott, mert cukorbetegek is biztonsággal fogyaszthatják. Mondjuk, vigyázni kell vele, mert egy második szelet könnyen lecsúszhat, tipikusan az a süti, amely "eteti magát". Olyan kis krémes-könnyű, ami hipp-hopp elfogy.



S ha már csak némi késéssel jutottunk a javakhoz, emeltük a tétet. Ha két ország tortája is lett idén, mi bónuszként felfedeztünk egy harmadikat is. A miénket, a Vas megyeit. Engedjétek meg, hogy ezt sztároljam kicsit, csak mert tényleg megérdemli.

orszagtorta

Bükfürdőn járva akadtunk rá az őrség sütőtökös almatortára.A Villa Rosato vezető cukrásza, Németh Ildikó idén először indult az Ország Tortája versenyen, és rögtön dobogós helyezést ért el figyelemre méltó alkotásával.
Az Őrségre, Vas megyére jellemző alapanyagokat felhasználó sütemény öt textúrából épül fel. Az első réteg sütőtökkel, dióval és tökmaggal dúsított ún. nehéz felvert, ezt követi a karamellizált alma. A harmadik réteg a főzött vaníliakrém. Negyedik az almás piskóta réteg, az ötödik pedig a mascarpone mousse.
A végeredmény egy nem túl édes, jellemzően almaízű, krémes-könnyed szelet. Nagyon össze van rakva, az egyes rétegek szép kerek egésszé állnak össze kóstoláskor. 
Ha erre jártok, ki ne hagyjátok, tényleg csak ajánlani tudom a cukrászdát és a tortát is. Olcsónak mondható árak (árérték arányban különösen- azt hiszem, talán 400 Ft volt egy szelet torta, 200 körül egy szuper mignon), nem tucat-sütik, mindez kellemes környezetben. Mellette a legújabb adrenalin-bomba, a Kristály-torony. Jó móka lehet, torta után inkább kihagytuk :)

Bár mindegyik szeleről készültek saját fotók is, azok kábé vállalhatatlanok lettek, amolyan mobillal, kapkodva készült darabok, a képek az alábbi oldalakról származnak: www.augusztus20.kormany.hu, www. welovebudapest.com, valamint www.villarosato.hu.

2012. szeptember 17.

Muszaka




Hétfő, új hét, új remények. Ennek örömére utazzunk kicsit Görögországba, jó?

2012. szeptember 10.

Csokis-vaníliás-tejszínes (avagy három kívánság) torta

Pom-pom, pom-pom... Ez az, ezt dudorássza a Pötyi hetek óta.
Készült a második szülinapjára nagyon, ma kapott is egy nap szabit a bölcsiből (na meg én is a munkahelyről, szerintem mindketten megérdemeljük), egész napos ünneplés volt.
Ma szabad volt árokban szaladgálni, ebéd előtt helyett kukoricagolyót és sajtos rudat enni, tesó legórobotjaival játszani, ésatöbbi. Én is nagyon készültem, hetekkel ezelőtt megvolt az ajándék (Bogyó és Babóca-őrület még mindig, könnyű volt hát a döntés), ráadásul hamar körvonalazódott, hogy a nagy napon szűk családi körben leszünk, de a tortával nem jutottunk dűlőre.
Mindenki mást akart. Az ünnepelt áfonyás-habos tortát szeretett volna, a Pepi ettől természetesen sokkot kapott. Apjuk számára akkor süti a süti, ha csoki van benne, de Pötyi meg arról nem akart hallani se, hogy klasszik csokitorta legyen. Én meg csak egy kis nyugalmat akartam...

Húztam-halasztottam a döntést, el-elsétáltam a helyi tesco kelléktára előtt párszor, s csak az látszott eldőlni, hogy nem teszem próbára dekorációs képességeimet :), az adott alapanyagokból nem tudtam volna nagyot alkotni.
Tegnap már biztos voltam benn, hogy SOS megoldás lesz. Thank god, délutáni alvás még nagyon is megy, tehát volt kábé másfél órám nagyot alkotni.
Ebből egy óra az elmélet volt (jajmileszmostmindjártfelébredésmégnekiseálltam), aztán jött 20 perc lecke-átnézés a naggyal, a maradék tíz percben pedig megszületett ez a kis kompromisszumos finomság:




Hozzávalók:

175 g zabkeksz finomra zúzva
60 g étcsoki
40 g vaj

250 g mascarpone
200 ml tejszín
2 ek porcukor
1 tk vanília-esszencia
1 cs zselatinfix

tetejére pár szem trüffel
1 kk kakaópor

Az étcsokit és a vajat egy bögrében összeolvasztom a mikróban (időmilliomosok akár gőz fölött is csinálhatják, rosszabb nem lesz), olvadt állapotban összekeverem a keksz-zúzalékkal, majd egy 18 cm-s kapcsos tortaforma aljába nyomkodom jó erősen, hogy összeálljon.
A mascarponét a cukorral és a vaníliával simára keverem, az alaposan lehűtött tejszínt felverem. A mascarponéhoz hozzáadom a zselatinfixet, jól elkeverem, végül óvatosan beleforgatom a tejszínhabot.
A masszát a kekszes alapra öntöm, tetejét elsimítom, tetszés szerint dekorálom. Nálam most natúr trüffel került rá és némi kakaópor. Minimum 2 órára hűtőbe teszem, hogy elérje a kívánt állagot.

A torta különlegessége ezúttal az volt, hogy háromféleképp fogyasztottuk. Az ünnepelt áfonyaszósszal,  tesó simán, mi pedig egy-egy szem érett fügével, amit ma sikerült beszereznünk itt a szomszédban. Oké, igaz, hogy az országhatár túloldalán, de lényeg az, hogy elérhető közelségben.

Simán is nagyon finom, a tejszínes-krémsajtos hab és az étcsoki igazi klasszikus, de a legjobb a Pötyi verziója volt. A fügésbe kicsit belezavart nekem a csoki, de nem bírtam ki, hogy ne szeljek a tortám mellé az új szerzeményből. Mióta először ettem igazi, érett fügét, valami nagyon vaníliás dologgal szerettem volna kipróbálni. Csak a krémmel nagyon tuti, így viszont kis búcsúi jellege van a dolognak. De néha ilyen is kell, ugye? :)


Konklúzió: P. háromszor vett belőle, a szomszédba úgy csempésztem át az egy szeletet a küldős-tányéron, szóval kedvenc címke, vállveregetés, séf hátradől. Jöhet a pezsgő. Meg a mai nap dala, az enyém: