Házi pilóta-keksz

Azt mondják, adóssággal nem szabad átmenni az újévbe. Itt hát a múltkor beígért recept, ha ügyesek vagytok, akár már a szilveszteri partit is feldobhatjátok vele. Holnap még nyitva a Tecsó, ha nem lenne hozzá valami alapanyag otthon :)

Hozzávalók:

fehér feléhez:
20 dkg finomliszt
fél kk só
fél tk sütőpor
10 dkg puha vaj
12 dkg porcukor
1 tojás
1 vanília kikapart magja vagy egy zacskó bourbon-vaníliás cukor

barna feléhez:

15 dkg finomliszt
5 dkg holland kakaópor
fél kk só
fél tk sütőpor
10 dkg puha vaj
12 dkg porcukor
1 tojás
1 kk fahéj

A tészták hozzávalóit tálba mérem és kézzel vagy géppel homogén masszává dolgozom. Ha kész vannak, egyenként folpackba csomagolva minimum fél órára hűtőbe teszem őket (akár fél-egy nap is lehet belőle).
A hűtési idő után a sütőt előmelegítem 180 fokra.
A tésztát alaposan lisztezett deszkán kb. fél cm vékonyra nyújtom, pogácsaszaggatóval köröket szúrok belőle, és sütőpapírral fedett tepsire teszem a kis korngokat.
A sütési idő kb. 15 perc. Célszerű a fehérekkel kezdeni, és akkor kiszedni, mikor épp csak kis színt kap a szélük, aztán csekolni, hány perc is kellett nekik ehhez. A kakaósnál pedig óra szerint kell eljárni, csúnyán kiszáradhatnak a kekszecskék, ha túlsütjük őket.
Nekem 3 tepsire fért el a teljes adag. Ha készen vagyok a sütéssel, megvárom, míg teljesen kihűlt mindegyik, és jöhet a kedvenc részem, a párosítás.

Ehhez a krém a következő:

12 dkg vaj
10 dkg porcukor
4 dkg kakaópor
2-3 dkg étcsoki

Az étcsokit és a vajat mikróban megolvasztom, belekeverem a cukrot, kakaót, és pár (mondjuk, 5) percre a hűtőbe teszem.
Az arányok 1-2 dekányit mozdulhatnak erre-arra, kóstolgassatok bátran, ezután úgyis csak az összeragasztás fázisa jön, ami már gyerekjáték. Mondjuk, ha rájuk bízzátok, nem sok marad, amit a kekszes dobozba lehetne tenni, szóval csak óvatosan :)

A tészta eredetileg a facebookon keringő cukorpálca-keksz receptje (amiről menet közben állapítottam meg, hogy ezt ugyan én nem tudom csavargatni, cserébe príma kekszalap lenne), a krém pedig alapvetően Dokié.
Sütipecsétnek egy kristálypohár alját használtam, ez az ötlet is fb-ről jött.
Végezetül egy kis mulatság, csak mert pilótákat így ritkán lát az ember lánya, no meghangolódjunk holnapra. Apropó, Ti ünneplitek a Szilvesztert? Ha igen, hogy s mint?

Karácsonyvárás

Részletek egy 8 éves gyermek naplójából

október 17.

Anyával ma elmentünk vásárolni az egyik áruházba. Mindenhol csoki mikulás, mikulásos csoki, cukor, szalvéta, terítő. Minden csupa MIKULÁS. Kérdezem anyát: itt vásárol a Mikulás? Egy néni kosarában mikuláscsomagot látok. Anya, a néni miért vásárol, neki nem hoz semmit a Mikulás? Anya mosolyog – tudod, aki nem hisz a Mikulásban annak nem hoz semmit – mondja; akkor ez most hogy van?

november 01.

Ma kimentünk a temetőbe; gyertyát gyújtottunk a szeretteink sírján. Mi gyerekek gyújthattuk meg a mécseseket, csak vigyázni kellett, nehogy meggyújtsuk a kabátunk ujját. Szerencsére megúsztam. Sötét volt már, amikor eljöttünk: a temetői fényekről a karácsony jut eszembe. Egyébként gyönyörű a temető így kivilágítva. Valamelyik nap megírom a kívánságaimat a Mikulásnak és a Jézuskának is (csak nehogy kifelejtsek valamit).

november 10.

Egyre többet beszélünk a Mikulásról és a karácsonyról. Anyáék szerint csak akkor kapunk ajándékot, ha jók leszünk. Én próbálok jó lenni, de nem mindig sikerül. Tavaly sem voltam jó apáék szerint, mégis kaptam ajándékot; mindegy, megpróbálom, hátha akkor több ajándékot kapok.

november 20.

Ma az egyik boltban már karácsonyi dalok szóltak, a Pásztorok, pásztorokat megismertem. De még van egy hónap a téli szünetig, a karácsony pedig még csak utána lesz. A polcokon egy csomó jó játékot látok. Felírok még egy-két dolgot a kívánságlistámra, biztos, ami biztos. A tesóm nyaggat, hogy írjam meg az ő listáját is, mert még nem tud írni. Anya szerint minden jócselekedet fontos, segítek neki, és akkor egy rosszasságomat talán nem veszik az angyalok figyelembe.

november 27.

Ma a szüleim felrakták a fényeket: világító télapó, csengő, gyertya. Így tudja a Mikulás és a Jézuska, hogy ide mindenképpen kell ajándékot hozni. Azért már nagyon várom. Jövő héten jön a Mikulás, utána pedig hamarosan jön a Jézuska. De hová tettem a kívánságlistámat? Nem lehet igaz, a tesó abból hajtogatott papírrepülőt. Jé, egész jó lett, és így talán hamarabb odaér a Mikuláshoz és a Jézuskához. Oda is adom a Mikiset anyáéknak, talán így is beveszik a postán. Majd legfeljebb apával küldjük, ő mindent el tud intézni. Szerintem az Északi-sarkig is elvinné, azt csak nem hagyná, hogy csomag nélkül maradjunk.

december 2.

Ma vacsora előtt apa meggyújtotta az első gyertyát az adventi koszorún. Nagyon szép lett, tegnap készítettük közösen. Piros és lila lett, a piros az én kedvenc színem, a lila pedig a tesóé. Azt mondják, nem illik össze ez a két szín, pedig szerintem tök jó lett, olyan, mint egy nagy cukorka. Csillogós papír is van rajta, azt én választottam, csak úgy ragyogott a gyertyafényben. Már tényleg közeleg a karácsony, ezt várom egész évben.

december 04.

Lehet, hogy már holnap délután eljön hozzánk a Mikulás, alig várom. Remélem, mindent megkapok, amit kértem. Csak ne holnap osszák ki a matekdolgozatot, ha rossz lesz, tuti nem kapok semmit. A tesóm is tiszta zizi már. Azt hiszem anyáékat kiakasztottuk egy kicsit. Én már nem bírom ki. Biztos, hogy egész éjszaka nem tudok majd aludni. Apa szerint úgyis csak délután jön, ha jön a Mikulás. Ráadásul suli is lesz. Mért nem tud hétvégén jönni a Mikulás? Akkor kileshetném. Mindenesetre az összes cipőt kipucoltuk, és sorba raktuk, nehogy már ezen múljon.

december 07.

Tegnap végre megjött a Mikulás. Már kezdtem aggódni, hogy amiatt a fránya matekdoga miatt nem jött hozzánk, de mire hazaértünk a suliból és az oviból, már itt vártak a csomagok. Volt nagy öröm, a tesóm például a virgácsnak örült a legjobban. Anyáék kevésbé, mert azzal kente el a mézet a vajas kenyerén. Jó nagy csomagot kaptam, ami most nem volt benne, talán majd a Jézuska meghozza. Apáék csokit kaptak; mindig azt kapnak. Játszottunk egy jót, aztán irány az ágy, reggel suli. Az osztályban mindenkinél járt a Mikulás, ennek azért örülök. A suliba is odatalált a nagyszakállú, mindenkinek az asztalán volt egy kis csomag. Ez egy jó nap! És még maradt egy kis csokim is tegnapról.

december 09.

Ma meggyújtottuk a második gyertyát az adventi koszorún, ez most anya gyújtotta. Már csak kettő, és itt a karácsony! Előkeresem a kívánságlistám és még felírok egy-két dolgot. Még biztos időben vagyok. A tesóm nyafog, már megint új listát kell írnom neki. Minden nap mást gondol. Szerintem az lesz a vége, hogy nem kap semmit.

december 16.

Ég a harmadik gyertya is, én gyújthattam meg a lángot. Egy hét és karácsony. Nem bírom ki, a szünet sem akar eljönni. A kívánságlistát kiraktuk a komódra, szép szalaggal átkötve. Végre tesómnak is sikerült kitalálnia, hogy mit szeretne. Éjszaka csak elviszik az angyalok a levelet, tuti kilesem, a tesónak is megígértem. Még sosem láttunk angyalt, csak képeken, de nagyon tetszenek.  Még egy hetük van arra, hogy minden meglegyen, érdekelne, hogy csinálják? Jó nagy játékgyáruk lehet…

december 17.

Na, tegnap jól elaludtam. Pedig mikor anya kiment a szobából, úgy csináltam, mint aki nagyon alszik, de persze ébren voltam. Hallottam, ahogy a tesóm halkan énekelget a takaró alatt. Most nem árulkodtam, még vizet se kértem, csak füleltem. Hallottam, ahogy anyáék is készülődnek a lefekvéshez, aztán meg csend lett a házban. Hallottam a tesó szuszogását, az autók zaját az utcáról, és még a vonatfüttyöt is, pedig az állomás jó messze van. Aztán már csak arra emlékezem, ahogy anya kelteget. Ó, megint suli, az utolsó hét. De szerencsére a levél eltűnt.

december 23.

A negyedik gyertya is ég, ezt a tesóm gyújthatta meg. A sulinak két napja vége, itt a téli szünet. Egy rakás mézeskalácsot sütöttünk délután, olyan jó illat van tőle, még a párnám is mézeskalács-illatú. Mondjuk, lehet, hogy a felcsempészett szívecskétől. Ideraktam a párnám alá, hátha elviszi az angyal. Holnap szenteste. Eszembe jutott, hogy mit szeretnék igazán: legyen egy szép, nagy karácsonyfánk, essen a hó, és sokat játsszunk együtt. Azért ajándékot is szeretnék! És egy csomó szaloncukrot.

december 24. délelőtt

Már alig várom, este végre itt a karácsony. A mézeskalács eltűnt a párnám alól, nagymamának igaza volt, ő mondta tegnap, hogy már a kertek alatt jár az angyal. Nálunk a szobámban is járt, szuper. A hó is esik, minden csupa fehér odakint. Apa azt ígérte, délután elvisz minket szánkózni, és a Jézuska-várásra is szánkóval megyünk, ha jók leszünk. Csak ne lenne olyan nehéz! A tesó is alig fér a bőrébe. Jaj, Jézuska, segíts jónak maradni, legalább ma estig. Oké, persze utána is, biztos nagyon örülnének neki a szüleink. És a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Egy utolsó kívánságom van még, talán ráfér a listádra:

Kedves Jézuska!

Azt szeretném kérni, hogy aki ezt elolvassa, legyen mindig boldog! J

 A fenti mese az Írottkő Natúrpark vetélkedősorozatára íródott, melyen Pepi osztálya is részt vesz. Szerzőtárs jóváhagyta a nyilvánosságra hozatalt, így ezekkel a kedves sorokkal kívánok Nektek boldog, békés Karácsonyt!

Instant gyümölcskenyér

Szuper SOS ajándékötlet, nem csak Karácsonyra. De ha holnap jelenti be a nagynénéd/rég nem látott barátnőd, hogy a tervek ellenére mégis lesz ideje elugrani hozzátok az ünnepek alatt, ne ess kétségbe. Állj neki ennek a szuper meglepinek, kösd át egy szép szalaggal, mellékeld az elkészítési útmutatót, és garantált sikered lesz.

Bejgli, ami tényleg nem reped

Ráadásul omlós, és pont jó a tészta-töltelék aránya. Szerintem legalábbis, mert nem az eltűnős mennyiségű tészta. Cserébe finom és abbahagyhatatlan.
Tavaly már utaltam a csudálatos alapreceptre, idén két okból is ide kívánkozik. Egyrészt mert kértétek, másrészt itt-ott változtattam kicsit, főleg a tölteléken, és a tavalyihoz képest szerintem még ütősebb lett.

Hozzávalók:

tészta:
250 g puha vaj
125 g zsír
1 dl hideg tejszín
2 dl víz
1 kk só
2 tojás sárgája
100 g porcukor
900 g liszt
1 cs porélesztő
1 tk őrölt kardamom
+ 1 egész tojás a kenéshez

Töltelék
3 rúd mákoshoz:
350 g darált, cukrozatlan mák
2 dl narancslé
2 narancs reszelt héja
250 g cukor
100 g vörösáfonya
50 g kandírozott narancshéj
50 g zsemlemorzsa
1 tk kínai ötfűszer-keverék

3 rúd dióshoz:
350 g dió (pirítva, utána finomra darálva)
1,5 dl víz
0,5 dl citromlé
250 g cukor
2 citrom reszelt héja
1 rúd vanília
2 kk őrölt kardamom
1 kk őrölt fahéj
120 g mazsola
30 g finomra őrölt mandula
40-50 g zsemlemorzsa (amennyit felvesz a massza, én 20 grammal szoktam kezdeni, és apránként adagolni, most simán belement az 50)


A készítést a töltelék összeállításával kezdem, ideális esetben a reggeli órákban. Két lábast készítek elő.
A dióshoz a vaníliarudat félbevágom, magját kikaparom, majd a folyadékhoz adom mind a rudat, mind a magokat.
A vizet (narancslét) a cukorral forrásig hevítem, pár percig gyöngyözni hagyom (diós masszájából ekkor halászom ki a vaníliarudat), majd hozzákeverem a mákot/diót, és utána sorban a többi alkotóelemet.
letakarva hűlni hagyom, ellenőrzöm, hogy elegendő-e a fűszerek mennyisége.

A tészta összeállítását érdemes a délutáni órákra időzíteni (6-7 körül).
Az alkotóelemeket a fenti sorrendben a robotgép táljába mérem, 5-10 perc alatt fényes, könnyen formázható, de nyújtható tésztát kell, hogy kapjak. Ha nem elég szilárd, kis lisztet lehet utána önteni, majd azzal is dagasztani pár percig.
Ha elkészült, gyúródeszkát, sodrófát veszek, nem lisztezem (ettől lesz fényes a tészta), a tésztákból hat gombócot szakítok, gondosan leméregetem őket. Nekem 280-290 g-osak lettek a gombócok.
Kb. 20x30-ös téglalappá nyújtom a gombóckákat, és grammra pontosan annyi tölteléket teszek egy-egy lapra, amennyit a tészta nyomott.
Gáztepsire sorakoztatom a rudakat, tetejüket megkenem a tojás elkevert sárgájával.
A tepsit a kamrába, vagy más hűvös, de nem hűtő-hideg helyre teszem. Pár óra elteltével a tojás fehérjével is megkenem a tésztát, és éjszakára ismét visszateszem előző helyére. Szobahőmérséklet nem nyerő, mert túl fog kelni a tészta.
Reggel a sütőt 180 fokra melegítem, előveszem a bejgli-kezdeményeket, és egy saslik-vagy hurkapálcával alaposan átszúrom a tetejétől az aljáig. Ez igencsak perverz tevékenység, a gázóra-leolvasás utánra ajánlom. Akkor tökéletes a mutatvány, ha a márványnyomokat már magán viselő gyönyörűségek úgy néznek ki a művelet után, mint Dubrovnik falai '91-ben.

Ha ezen túl vagyok, és a sütő is átmelegedett, légkeveréses üzemmódban 25-30 percig sütöm. Ha nagyon barnulna a teteje, érdemes takarni az utolsó 5 percben.
Kihűlés után akár szeletelhető is, de érdemes várni vele Karácsonyig, mert életveszély. Ma két rúd párolgott el úgy, hogy szinte észre se vettem. Holnap állhatok neki az újabb dózisnak, mert a többi négy meg ajándék lesz. Már ha nem lesz vége a világnak, és ki tudom szállítani, ahogy ígértem. Ha meg ez volt életem utolsó falatja, hát sose rosszabbat :)

Panna cotta

Egy tökéletes "villantós" desszert karácsonyra. Nagyon nem lehet hibázni vele, egy dologra kell az átlagnál is jobban ügyelni: az alapanyagok minőségére. Ebbe nem fér el az etilvanilin, vagy az 1,5-ös tej, de talán ünnepekkor megoldható kis kényeztetés az ízlelőbimbóknak.
Én megrendelésre próbálkoztam Dolce Vita receptjével, a fiúk viszont annyira megszerették, hogy felkerült az állandó repertoárra.

Hozzávalók:

4 dl tejszín
2 dl 3,6-os tej
5 dkg cukor
1 rúd vanília
3,5 lap zselatin

A lapzselatint hideg vízbe áztatom, közvetlenül felhasználás előtt. A vaníliarudat félbevágom, a kis fekete magokat kikapargatom. A tejet egy lábasban a cukorral, vaníliamagokkal és az üres hüvellyel felteszem forrni. Ha felforrt, mehet bele a tejszín, alacsony lángon épp forrásig hevítem. Ha elkezd forrni, azonnal lehúzom a tűzről, kihalászom belőle a vaníliarudat, majd a gondosan kifacsart lapzselatinokat egyenként hozzáadom. Ha mindegyik szépen feloldódott, még 1-2 percig kevergetve hűtöm, majd kis tálkákba öntve hűtöm minimum 4-5 órán keresztül.

Tálalás előtt a formák alját forró vízbe mártom néhány másodpercre, így könnyen kicsusszannak a formából.
Ez pont az az állag, ami még könnyen kijön a formából, lehet 3 zselatinlappal is próbálkozni, az már lehet, hogy a kikanalazós állag lesz. Lehet dúsítani gyümölcsdarabokkal, illetve tálalni csoki-vagy karamell- esetleg gyümölcsszósszal, azonban én azt ajánlom, aki először próbálja, ezt az alap-verziót kóstolja, az igazi vaníliaízt remekül adja vissza, aztán ha ez megvolt, lehet kísérletezni a dúsítással.

Készítési ideje nettó 5 perc, bruttó 5 óra. 24 órán belül célszerű elfogyasztani, hogy a frissen készített desszert-élmény megmaradjon. Fenti adag 4 személyre értendő, oder 2 felnőtt-, 4 gyerekadag, és akkor megvan a kölyköknek az öröm, hogy repetázhattak, a szüleik meg nem.

Diós-birsalmás muffin

Hahó, van itt még valaki? Jól van. Cserébe kaptok bot-egyszerű receptet. Ha nem is az ünnepi asztalra, ünnepek előtti/közti uzsonnára kiváló. És ahogy a család megjegyezte, soha jobb levegő-illatosítót.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
15 dkg darált dió (előtte érdemes megpörkölni a diót, és úgy ledarálni)
fél tk sütőpor
fél kk szódabikarbóna
fél tk kardamom
fél tk mézeskalács-fűszer
icipici csipet só

1 tojás
10 dkg cukor
1,25 dl tej (lehet zab-vagy rizstej is allergiásoknak)
fél dl olaj

egy marék (kb 10 dkg) aprított birsalmasajt (opció: mazsola/aszalt bármi/étcsoki)
12 fél dió a tetejére dísznek

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy 12-es muffin-formát előkészítek, ha nem szilikonos, és nincs papírkapszlim sem, vajazom, lisztezem.
Atojást a cukorral felverem, hozzáadom a tejet, olajat. Az alaposan összeforgatott száraz hozzávalókat gyors mozdulatokkal keverem hozzá a tojásos cumóhoz.  Végül a birsalmasajtot keverem bele, kanállal a formákba kanalazom, tetjére fél diót nyomok, és 18-20 percig sütöm.

A muffin az éves szokásos sütivásárra készülő kollekció egyik darabja volt. Ha jók lesztek, és mert kitartóak vagytok, a héten elárulom, hogy lehet villantani a szilveszteri bulin. Na jó, elárulom most: házi pilótakeksszel. Recept hamarosan...

Vörösáfonyás zabpelyhes keksz

Idén nálunk olyan Mikulás járt, aki a gyerekeknek ajándékot hozott, a kollégáknak pedig felajánlotta az itt-ott összeharácsolt, el nem fogyasztott kekszeit. Két nagy fémdobozzal jött össze éjfélig, a legsikerültebb receptje ide kívánkozik. Benchmarkoltam Ízbolygótól, a már szokásos apróbb változtatásokkal.

Hozzávalók:

18 dkg zabpehely
12 dkg liszt
10 dkg darált mandula
10 dkg cukor

1 tk sütőpor
1 kk kardamom
csipet só
1 narancs héja reszelve

15 dkg vaj
2 ek méz
2 ek tej
2 ek narancslé
15 dkg vörösáfonya


A sütőt 180 fokra előmelegítem, két sütőpapírral bélelt gáztepsit készítek elő.
Egy nagy tálba mérem az első nyolc hozzávalót, jól elkeverem. Egy bögrében mikróban egy perc alatt összeolvasztom a vajat, mézet, tejet, mehet ez is a tálba a narancslével és a vörösáfonyával együtt. Egy kanállal alaposan összekeverem a masszát, melyből diónyi adagokat szakítok, azokból előbb gombócot formálok a tenyeremben, majd tenyeremmel ellapítom a tepsire helyezve.
Kb. 15 perc alatt sül készre, 12 perc után érdemes figyelni a sütőt. Akkor jó, ha az alja már kap egy kis színt, de még puha a meleg tészta.

Célszerű megvárni, míg a sütőlapon kihűl, melegen könnyen törik. Dobozba téve szerintem hetekig puha marad, de erről most nem tudok érdemben nyilatkozni, a legkitartóbb darab 20 órásan párolgott el. A fenti adagból kb. 50 db keksz jön ki. Kiváló sütiparti-cserealap.
Érdemes megpróbálkozni a recept által eredetileg emlegetett aszalt barackos- diós verzióval is.

Gyors narancsos túrótorta

Kicsit unalmas leszek, azt hiszem. Ha édességet hozok, nagy valószínűséggel lesz benne narancs és/vagy kardamom. Ez van, a kardamom-kattanás tavaly kezdődött, és nem múlik. A naranccsal meg úgy vagyok, mint az egyszeri cimborával. Akivel van, hogy évekig nem keressük egymást, aztán meg éjjel-nappal tudnánk dumálni, de legalábbis kilométeres leveleket váltunk heteken keresztül, hogy újabb csönd jöhessen. A narancshoz ugyan leveleket még nem írtam, de már barizunk rendesen. Érdekember vagyok, jól jön a vitamin, meg az illat az elkövetkező hónapokban :)

Ma szabadságon voltam, megvolt a kis-nagytakarítás, friss ebéd-előállítás, némi kézművészkedés, plusz újra láttam világosban a belvárost. Nem mostanában fogom újra így hétköznapokon, azt hiszem... 

Szerda a napja a Cserpes-kocsinak, ki nem hagytam volna, s nem leugrott róla egy félkilós túró? Klasszikus túrótorta volt a terv, de az ebédhez elfogyott a tojás, s csak holnap jön a tojásos. Pénteken meg a Family Frost, majd szólok anyukámnak... Még szerencse, hogy a pék mindennap jön. Apropó, nálatok is virágzik a mobil-kereskedelem? :)

No de vissza a recepthez. Túró van, tojás nincs, idő is elment másra, narancs hegyekben, torta márpedig lesz. Jesz.

Hozzávalók:

tortaalap:

175 g zabkeksz összetörve

80 g étcsoki

40 g vaj

1 ek kakaópor

1 ek méz

2 cl narancslikőr vagy rum

fél narancs reszelt héja

krém:

500 g túró

150 g narancslekvár

4 ek porcukor

fél tk kardamom

1 narancs héja és fél leve

1 cs zselatinfix

200 ml tejszín

Az összetört kekszet a puha vajjal, olvasztott csokival (mikróban kb egy perc) és a többi hozzávalóval jól elkeverem. A kakaópor elhagyható, én most azért tettem bele, mert nem a legjobb minőségű étcsokit áldoztam be, viszont ha kimarad, a folyadékból kicsit vissza kell venni. 

A masszát sütőpapírral bélelt 18 cm-s kapcsos tortaformába nyomkodom, félreteszem.

A krémhez a túrót a lekvárral, 50 ml tejszínnel, és a fél narancs levével jó simára keverem (én kézi mixerrel 1-2 percig dolgoztam). Hozzáadom a cukrot, kardamomot narancshéjat, nagyjából még egy percig keverem. Következik a zselatinfix (pár másodperc), végül a kemény habbá vert tejszín. Ezt óvatosan forgatom bele, hogy a hab ne törjön össze túlságosan. 

A krémet a kekszalapra öntöm, tetejét simítom vagy kócosra igazítom, és minimum 2-3 órára hűtőbe teszem.

Most csak díszítés nélkül estünk neki, de nekem nagyon hiányzik a tetejéről valami csokis cucc, például néhány gerezd a kedvenc csokimból. Legközelebb tuti kitalálok valami hasonlót, mert ismétlés jön ebből is. Egyszerű, gyors, isteni, még akár a karácsonyi asztalon is megállná a helyét. 

A recept eredetije ez volt, köszönöm!

És jöjjön az egyik kedvenc rossz minőségű videóm a youtuberól. Ezzel a számmal került át nálam Springsteen a narancs kategóriából a csokiba, azaz a "big classics" dobozba. Úgy szeretném egyszer élőben is hallani!

Aszalt paradicsomos-tonhalas fusilli

Ahhoz képest, hogy heti minimum kétszer tésztát vacsorázunk, elenyésző mennyiségű recept kerül ide.

Szokták is sérelmezni a közeli ismerősök. Most javítok kicsit a statisztikán az elmúlt hét legjobb vacsorájával.

Narancsos-mézeskalácsos bonbon

Szeretek ugyan tervezni, szervezni, folyton listázok és cetlizek, a legjobb ötletek viszont spontán jönnek. A hétfő estére is ezer más dolog volt tervben, viszont mikor megláttam a teás bonbont (igen, már megint a Puffinon :)), azonnal akartam, majdnem teljesen olyat.
Earl helyett Lady Greyből, mert az nagy kedvencem. Lett volna, ha van itthon akár egy árva teaszál is. De nálunk ugye senki nem szavatol semmiért, őladysége is eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár...lehet, hogy rokonok? :)

Tea tehát mínusz, mézeskalács-fűszer, narancshéj plusz, végeredmény egy remek karácsonyi édesség.

Hozzávalók:
0,5 dl tejszín
20 g vaj
100 g étcsoki
fél narancs reszelt héja
2 tk mézeskalácsfűszer
1 ek porcukor
2 ek darált keksz
1 ek kakaópor a beforgatáshoz

A tejszínt egy lábasban megmelegítem, beledarabolom a csokit, vajat, és sűrűn kevergetve összeolvasztom. Ha már homogén a cucc, félrehúzom a tűzről. A kakaópor kivételével az összes további hozzávalót belekeverem, majd kb. egy órára hűtőbe teszem.
A hűtőből kivéve kisebb diónyi golyókat formálok belőle, átszitált kakaóporban megforgatom, végül kis kapszlikba ültetem, a továbbiakban pedig dugdosom magam és kis családom elől.
Sajnos gőzöm nincs, hány darab jön ki az adagból, a kis-és nagykorúak készítés közben pusztították a cuccot. Másodszor is, mert ma újráznom kellett. Vigyázni kell a keksz adagolásával, a massza lágynak tűnhet, és az ember lánya hajlamos utána küldeni még egy nagy adag szilárdító anyagot. Mondjuk, rossz nem lesz, csak trüffel helyett kekszgolyó a végeredmény. Az meg már nem bonbon.

Krumplikrémleves kolbásszal

Kezdjük ezt a szép hetet egy levessel. Meg igazi házi kolbásszal, hogy valami jó is legyen benne :)
Egyszerű, mint a bot, és általában minden van hozzá a kamrában.

Csokis-banános tejberizs

A tejberizs az az étel, amit nem készítek túl gyakran. Konkrétan ilyen hagyományos módon most először, eddig egy lebutított, rizikómentesebb verziót készítettem párszor gyorsrizzsel. De ez a tabuk ledöntésének hétvégéje, a vaníliasodó után a tejberizsről is bebizonyosodott, hogy semmi hókuszpók, csak némi türelem kell hozzá. Rizottósra véve a figurát biztosan elronthatatlan, mert nekem is sikerült. 

Hozzávalók: 

1 bögre (kb. 20 dkg) rizottórizs

háromszor ennyi tej

200 ml tejszín

50 g cukor

1 ek vanília-esszencia

kis darab vaj (10-20 g)

2 banán

100g étcsoki

Egy lábasban felolvasztom a vajat, ha felolvadt, mehet rá a rizs, párszor elkeverem, majd az első bögre tejet ráöntöm. Lassú tűzön, sűrűn kevergetve a tej nagy részét elfőzöm. Ekkor ráöntöm a következő pohár tejet, a cukor felét, majd ismétlem ugyanezt, ha kezdene összeállni az anyag. Ha szükséges, némi tej mehet hozzá, ha a rizs kemény maradt volna. A tejszínt csak akkor keverem bele, ha már puha a rizs, ekkor egyet-kettőt keverek rajta, majd félrehúzom a tűzről, és rövidesen tálalom is.

A tálaláshoz az étcsokit vízfürdőben vagy mikróban felolvasztom, a banánt karikázom. Ha kevésbé éhes a banda, szebben tálalom. Felvert tejszínnel lehet cifrázni, de az már a hedonizmus kategória. Nekem most csak így sikerült:

Birsamasajt gyorsan, egyszerűen

Az utóbbi hónapban kis túlzással végigettük a dunántúl legjobb helyeit. A legnagyobb flash minden szempontból a balatonszemesi Kistücsök volt. Például ott ízleltem meg a birsalmát hosszú évek után először, az almás pite mellé adott sorbet formájában.
Mennyei volt. Ez múlt vasárnap volt, hétfőn az volt az első dolgom, hogy birsalma-lelőhelyet keressek. Birsalmasajt volt ugyan az Orsolya-napi vásáron, természetesen vettünk. Körülbelül fél órát ért meg a kb. 15 dekányi darab, viszont nyersanyagot egy szemet sem leltünk fel.
A héten nem győztem az ismerősöket kérdezgetni, hátha van valakinél eladó. Semmi eredmény. Aztán tegnap munka után, úton a zeneiskolához Pepiért egy ház előtti becsületkasszánál láttam kitéve néhány megviselt darabot, kemény 200 forintért. Bár ha többszöröse lett volna, akkor is megvettem volna. Ha kicsit rosszabb minőségű, no akkor nem, mert a hatból csak öt volt olyan állapotban, hogy fel tudjam dolgozni. De úgy örültem, mint még rég.
Receptforrás természetesen Chili és Vanília, az olvasott legegyszerűbb recept, köszönöm ez úton is! Anyukám, akik végignézte a folyamatot, csak ámult és bámult, hogy így is lehet :)

A nagy esti "mindenki a konyhában" jelenet közepette kezdtem el a főzőcskézést, így mindjárt az elején eltértem kicsit a recepttől.
A birsalmákat meleg víz alatt megmostam, majd annyi vízben tettem fel főni, amennyi ellepte. Kb fél óráig főztem, utána leszűrtem, s megvártam, míg kicsit hűl. Utána meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és botmixerrel pürésítettem. A pürét lemértem, 460 g lett, ehhez 340 g cukrot adtam, és ment a mikróba egy kerámiatálban. Bár alapvetően nem vagyok oda a mikrosütőért, ha tehetem, kerülöm, de most nem lehetett kihagyni. Megpróbáltam lábasban is főzni kicsit, de egy perc alatt odakapta az alját, így maradt a mikró.
Én 4 perces menetekben csináltam, mert kezdett a tálból kifutni négy percnél a massza. Négyszer tettem vissza, alaposan átkeverve a szünetekben, végül még két percre betettem a biztonság kedvéért.
Szilikonformába töltöttem, pont 4 db, egyenként kb. 20 dkg-os csillagocska lett a masszából. A tál alján maradt cuccért komoly közelharcot vívtunk.
Már a formába öntve is ígéretesen sűrűsödött az anyag, ma azonban sor került a nagy próbára. Mivel a régi receptek szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy jól ki kell szárítani minden oldalát, úgy döntöttem, kiszedem a formából, és egy deszkán, szabad levegőn tartósítom tovább a kamrában. Gyönyörűen kijött mind a kapszlikból, bár már csak három sorakozik a deszkán. Egyiket utolérte a türelmetlen gazdák torkossága.

Férj el volt ragadtatva, azt ígérte, a föld alól is kerít birsalmát, csak legyen még sok ilyen. Remélem, nagyobb sikerrel jár, mint én, mert egyrészt nagy kedvencem lett, másrészt megcsípett a karácsony-bolha, és már azon ötletelek, lehetne sk birsalmasajt-szaloncukrunk idén. No meg persze vajkaramella. Legközelebb annak a receptjét is elárulom. Jó? :)

S ha már szombat este, és a Stones az egyik legnagyobb szenzáció a napokban, itt egy jó kis nosztalgia-mulatós az ikonoktól:

"Tizenötös" mandulás-marcipános keksz

Ihletője az a kétszer 15 perc, amit ma a munka és a németóra között itthon töltöttem. 15 perc alatt összeállítom a tésztát és bemelegítem a sütőt, másik 15 perc alatt sülnek készre a kekszek. Ready, steady, go.

Hozzávalók:

15 dkg vaj
5x15 g őrölt mandula
15x15 g liszt
5x15 g porcukor
7x15 g marcipánmassza
1,5 g sütőpor
1 tojás
csipet só

A sütőt 180 fokra melegítem.
A marcipánmasszát nagy lyukú reszelőn lereszelem, a vajat mikróban 30 mp-ig melegítem. Utána a hozzávalókat egy tálban alaposan összegyúrom. Ha összeállt, diónyit szakítva előbb golyót formázok belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsin egy villával lenyomva lepénykévé alakítom, és mehet a forró sütőbe.
15 perc kell neki az én sütőmben, 12 perc után érdemes figyelni, ha sötétedni kezd a széle, vegyük ki, mert szárazan kevésbé élvezetes.

Ez az alaptészta, a liszt-őrölt mandula arányt lehet változtatni, most takarékossági szempontokból lett ilyen, de fele-fele is mehet. Rosszabb nem lesz. Lehet tuningolni kis aszalt gyümölccsel (nálunk most pár darabba vörösáfonya került), pirított, esetleg karamellizált manduladarabokkal, csokival, ki mivel szereti.
Magában is finom, kellemes ízével teákhoz, kávéhoz is remek.  Dobozba téve jó pár napig puha marad.

Jut eszembe, kiváló karácsonyi aprósütemény-alap. A Pötty már karácsonyi nótákat zeng fürdés közben, szóval itt van már a kertek alatt az év legfényesebb napja. Kerek két hónap, hatvanat kell aludni. Ti is várjátok?

Kenyérlángos

Sok volt mostanság a duma, cserébe kevés a recept. Most javítva az arányokon íme a számunkra tökéletes langalló/ kenyérlángos/ pompos recept. További tökölés nélkül. Ma 11 éhes száj meózta, mindenkinek ízlett.

Blog Action Day 2012- "The power of we", avagy a közösség ereje

Via írta a minap, hogy van ez a világméretű blogger-akciónap. És ha Via írta, akkor az biztos jó. Meg amúgy is meg akartam veletek osztani pár kedves kis történetet, és pont témába vág, gyűjtőcíme lehetne például a süti hatalma:) Merthogy a közösség szerintem legjobban jó falatok mellett épül. Ugye?

kép forrása: http://www.thekitchn.com/do-you-share-food-59082

A blog is egy kis közösségnek köszönheti születését. Vagyunk egypáran lányok, akik pont annak a generációnak a szülöttei, akik otthonról úgy kerültek el, hogy sem főző-, sem a sütő, sem egyéb hasonló tudományokat nem hoztunk magunkkal. Nem azért, mert a mi szüleink (jellemzően anyáink) nem csinálták volna fentieket, talán épp ellenkezőleg, túl jól csinálták. De legalábbis túl máshogy, mint mi akartuk.
Késő húszas éveinkben már nem volt más kifogás, sem suli, sem holmi elfuserált karrierálmok (haha, karrier,akkoriban pont közalkalmazottak voltunk legtöbben, képzelhetitek), cserébe lett belső igényünk arra, hogy a saját kis birodalmunkat építsük fel a saját (vagy legalább bérelt) konyhánkban.
Volt köztünk, ki a gazdálkodásban, más a hobbi-, megint másik a pasigyűjtésben járt élen, nekem a konyha jutott. Én választottam, no meg így alakult, de semmiképp nem panasz. Én voltam a szerver receptügyileg.
Amikor utolsó mohikánként Hajni barátnőm is háztartás-vezető lett, egyre sűrűbben jöttek-mentek levélben az instrukciók, s egy ponton túl már nem volt túl kényelmes.
Miután arról is meggyőződtem, hogy a bloggerek nem ufók (köszi, Puffin :)), nem volt más hátra, mint elindítani az online receptfüzetet. Amiben ugyan az utóbbi időben ritkák a bejegyzések, de még él, s nyomán régi barátságok ének tovább, újak pedig alakulnak.
A blogolásra fordítható időm március óta erősen lecsökkent, ekkor mentem vissza dolgozni a régi munkahelyemre. Egy multicéghez, egy gyárba, amiről sokaknak nem "álmai munkahelye" jut az eszébe.
Pedig egész jó hely, én például szeretek ott dolgozni.
A gyárakra jellemzően kétféleképp gondolnak olyan ismerőseim, akik nem láttak közelebbről ilyet. Egyik fele valami sci-fi szerű dolgot képzel, sok géppel, háttérben néhány szürkés arcú droiddal. Másik felének emlékezetében pedig kábé az Egészséges erotika c. film képsorai élnek, még a régi korszakból.
Na, most akkor elárulom, az igazság valahol a kettő között van. Legalábbis nálunk, szerintem. Van pár droid, de nem ez a jellemző, és a női öltözőben is ritkábban kukkolnak talán :)
A cég kifejezetten ember-és családbarát, legalábbis a lehetőségeikhez képest, a kollégák pedig sokszor nagyon szórakoztatóak. Nincs persze hiány intrikákban, egyebekben, azonban csütörtök reggelenként a személyes és szakmai sérelmeket félretéve pár szelet süti és a reggeli kávé mellett könnyebben indul a nap.
Kitaláltuk néhány hete, a családi napos főzésen, hogy a kötelező megbeszéléseket saját sütésű csemegéinkkel tesszük élvezhetőbbé.
Míg kolléganőm és én hoztuk a csemegéket, különösebb változás nem látszott a kezdeményezés mögött (jóóóóvan, csajok hozzák a sütit, mi meg jól megesszük című mérnökmentalitás:)), de mikor egyik mérnökünk jött hozzám receptért, hogy ő is saját kreációját szállíthassa következő héten, már látszott, jó lesz ez.
Ugyan csak második nekifutásra, de főnökünk is beállt a sorba, és egy délutánját rádobva a projektre egy nagy doboz muffinnal jött a soron következő megbeszélésre. Ami még finom is volt.
Szóval szépen sorban szállítjuk a finomságokat, és a sütik mellett a közösség is épül. Látom én.
A szomszéd osztály asszisztense is hozott azóta többször egy-egy doboz sütit  a kollégáknak, szóval terjed az ige.
Fontosnak tartom azt is, hogy azok is szánják rá magukat a sütésre-főzésre, akik idegennek érzik ezt a terepet. Valahogy úgy vagyok vele, mint Remy, a L'ecsóból:  "Főzni mindenki tud".
A receptcserék, közös étkezések, sütizések mentén alakul szépen a közösség a Pepi osztálytársainak szüleivel is. Az éves őszi kirándulás már tavaly is nagyon jól sikerült, idén pedig egyenesen remekül. Néhány apuka volt a séf: egy fantasztikus bográcsgulyást hoztak össze, míg mi, többiek kirándultunk a környéken:

Komolyan mondom, bármelyik étterem felszolgálhatta volna, annyira finom volt, pedig profi szakács, ha jól tudom, nincs köztük. Utána jól csúszott a kőszeghegyaljai bor és az anyukák sütije is. Mentettem néhány jó kis receptet, szép lassan ideérnek, ígérem. Most pedig befejezem a locsogást, indul a receptvadászat, mert holnapra egy újabb figyelemre méltó világnap jut. Gyertek Ti is, mert sütni jó, megosztani meg még jobb :)

Cák pop (sütinyalóka, a mienk)

Végy egy strapás hetet, fejeld meg egy húzós péntek délutánnal, és ha reménytelennek érzed, hogy ebből bármi jó kisülhet, feltétlenül láss neki sütinyalókát alkotni este hatkor. Éjfélre áldani fogod az ötletet. De tényleg.
Kiváló terápiás foglalkozás, főleg a vége, mikor már a gyereksereg alszik, pasi pedig épp a világ egyik legjobb programozójává válik a pincében. Ne röhögj, Jobs is így kezdte. Ja bocs, az garázs volt, de nem mindegy? :)

Házi karamellpuding

Nálunk a vacsora a főétkezés hét közben, utána menetrend szerint érkezik valamelyik fiú felől az "És mi a desszert?" című kérdés.
Megszokták az elmúlt évben, hogy mindig van legalább kis házi keksz a fémdobozban. Ami most kong az ürességtől. Anyának egészséges életmód-kattanása van egy ideje, szó sem lehet heti fél kiló elsütögetett vajról, mint a régi szép időkben. No és a konyhában töltött idő is feleződött. Minimum.
Desszert viszont jár. Főleg fárasztó, szötymős napokon. És csak úgy is. Néha nem egészséges is, csak szimplán kényeztetős.

Ahhoz képest, hogy ez életem első igazi pudingja, jól sikerült. Nem igazi készítésében sincs nagy rutinom, talán ha kétszer főztem zacskós verziót. Igen, én vagyok az az állatfajta, aki nem szerette sosem a bolti pudingokat. Gyerekkoromban kifejezetten utáltam. A saját gyerekeim ebből a szempontból is hátrányos helyzetűek, a nagy életében talán egyszer evett pudingot, vendégségben. Nem aratott nagy sikert nála a dolog, így hanyagoltam a témát.
Egyik éjjel találtam ezt a receptet, elmentettem a "kell" mappába, és hétfőn megleptem vele a kis csapatot. Ennyi dicséretet nem mostanában kapott új kreáció, méltó tehát a megosztásra. Nem vagyok irigy na, nyűgözzétek le ti is a tieiteket. Egyszerűen. Így.

Hozzávalók:

12,5 dkg kristálycukor
500 ml tej
1 csapott kk só
4 csapott ek kukoricakeményítő

A cukrot közepes lángon borostyánszínűre karamellizálom egy magas falú edényben. Ha már szép színt kapott, lassan, kis adagokban hozzáöntöm a tejet. Nem kell megijedni, ha sistereg és összekapja a karamellt a folyadék, majd szép lassan elolvad, viszont a lángot ajánlott takarékra csavarni.
Ha már teljesen felolvadt a cukor a tejben, megsózom, majd a keményítőt is belekeverem. Gyakori kevergetés mellett addig kevergetem, míg besűrűsödik. A só kell bele, izgalmas, mélyebb íze lesz az édességnek tőle, ne hagyjátok el.
Vízzel öblített tálkákba töltöm a pudingot, majd kihűtöm. Tálalás előtt tetejére kevés cukrot szórok, pisztollyal karamellizálom. Ez a lépés elhagyható, viszont ha van karamellizáló pisztolyotok, ne legyetek restek, mert nagyon jó a roppanós cukor a lágy krémben. Dupla élvezet, vagy még annál is több. Mint humorzsák kollégám fogalmazott a minap: "Mint nektek, nőknek az utolsó 10 másodperc." :)

A fenti adagból 4-5 adag lesz. Kis adagok (szufléformát használtam), többet nem is lehet belőle enni, annyira tömény.

A következő film is elég tömény, legalábbis néhány perce, mégis ajánlom nagyon. Legalábbis a hozzám hasonló idealistáknak. Reményhal, tudjátok :)

Magyarország Tortái 2012 - avagy a kései kóstoló

Idén sok év után először nem úgy alakult az augusztus huszadikai programunk, hogy megkóstoljuk az ország tortáját. Egy elég rémes tizenkilencedike után voltunk, mikor is az autónk, ez a kis német autóipari csoda cserbenhagyott minket úgy ötszáz kilométerre a házunktól, a horvát autópálya mellett.
Szóval huszadikán épp magunkhoz tértünk a sokkból, annak is örültünk, hogy épségben itthon vagyunk, nem hajtottuk az ország cukrászati remekeit, csak egy megbízható autószerelőt és egy levél nyugtatót :)

Jó kéthetes késéssel kóstoltam először az első helyezett szabolcsi almás máktortát, és a cukormentes egreses almatortát. A tesztpéldányokat a szombathelyi Claudia Cukrászdából szereztük be (fotó vállalhatatlan volt csak, az illusztrációk kölcsönvett példányok).

A mákos-almás ízpárosítás nekem annyira nem az esetem, de adtam neki egy esélyt. A külalakkal semmi probléma nem volt, az íze nekem kevéssé volt almás, összességében a "rétes és torta találkozása" nevet adnám neki. A vártnál jobban ízlett, bár nekem kicsit édes volt a kóstolt darab. Piros pont viszont, hogy a mák fojtóssága nyomokban sem volt fellelhető benne.

Az ország cukormentes tortája nekem előbbinél jobban ízlett. Jólesően pikáns, gyümölcsös, igazi nyári darab, pont az ízlésem. Ráadásul ebből anyukám is nyugodt szívvel falatozhatott, mert cukorbetegek is biztonsággal fogyaszthatják. Mondjuk, vigyázni kell vele, mert egy második szelet könnyen lecsúszhat, tipikusan az a süti, amely "eteti magát". Olyan kis krémes-könnyű, ami hipp-hopp elfogy.

S ha már csak némi késéssel jutottunk a javakhoz, emeltük a tétet. Ha két ország tortája is lett idén, mi bónuszként felfedeztünk egy harmadikat is. A miénket, a Vas megyeit. Engedjétek meg, hogy ezt sztároljam kicsit, csak mert tényleg megérdemli.



Bükfürdőn járva akadtunk rá az őrség sütőtökös almatortára.A Villa Rosato vezető cukrásza, Németh Ildikó idén először indult az Ország Tortája versenyen, és rögtön dobogós helyezést ért el figyelemre méltó alkotásával.
Az Őrségre, Vas megyére jellemző alapanyagokat felhasználó sütemény öt textúrából épül fel. Az első réteg sütőtökkel, dióval és tökmaggal dúsított ún. nehéz felvert, ezt követi a karamellizált alma. A harmadik réteg a főzött vaníliakrém. Negyedik az almás piskóta réteg, az ötödik pedig a mascarpone mousse.
A végeredmény egy nem túl édes, jellemzően almaízű, krémes-könnyed szelet. Nagyon össze van rakva, az egyes rétegek szép kerek egésszé állnak össze kóstoláskor. 
Ha erre jártok, ki ne hagyjátok, tényleg csak ajánlani tudom a cukrászdát és a tortát is. Olcsónak mondható árak (árérték arányban különösen- azt hiszem, talán 400 Ft volt egy szelet torta, 200 körül egy szuper mignon), nem tucat-sütik, mindez kellemes környezetben. Mellette a legújabb adrenalin-bomba, a Kristály-torony. Jó móka lehet, torta után inkább kihagytuk :)

Bár mindegyik szeleről készültek saját fotók is, azok kábé vállalhatatlanok lettek, amolyan mobillal, kapkodva készült darabok, a képek az alábbi oldalakról származnak: www.augusztus20.kormany.hu, www. welovebudapest.com, valamint www.villarosato.hu.

Muszaka

Hétfő, új hét, új remények. Ennek örömére utazzunk kicsit Görögországba, jó?

Csokis-vaníliás-tejszínes (avagy három kívánság) torta

Pom-pom, pom-pom... Ez az, ezt dudorássza a Pötyi hetek óta.
Készült a második szülinapjára nagyon, ma kapott is egy nap szabit a bölcsiből (na meg én is a munkahelyről, szerintem mindketten megérdemeljük), egész napos ünneplés volt.
Ma szabad volt árokban szaladgálni, ebéd előtt helyett kukoricagolyót és sajtos rudat enni, tesó legórobotjaival játszani, ésatöbbi. Én is nagyon készültem, hetekkel ezelőtt megvolt az ajándék (Bogyó és Babóca-őrület még mindig, könnyű volt hát a döntés), ráadásul hamar körvonalazódott, hogy a nagy napon szűk családi körben leszünk, de a tortával nem jutottunk dűlőre.
Mindenki mást akart. Az ünnepelt áfonyás-habos tortát szeretett volna, a Pepi ettől természetesen sokkot kapott. Apjuk számára akkor süti a süti, ha csoki van benne, de Pötyi meg arról nem akart hallani se, hogy klasszik csokitorta legyen. Én meg csak egy kis nyugalmat akartam...

Húztam-halasztottam a döntést, el-elsétáltam a helyi tesco kelléktára előtt párszor, s csak az látszott eldőlni, hogy nem teszem próbára dekorációs képességeimet :), az adott alapanyagokból nem tudtam volna nagyot alkotni.
Tegnap már biztos voltam benn, hogy SOS megoldás lesz. Thank god, délutáni alvás még nagyon is megy, tehát volt kábé másfél órám nagyot alkotni.
Ebből egy óra az elmélet volt (jajmileszmostmindjártfelébredésmégnekiseálltam), aztán jött 20 perc lecke-átnézés a naggyal, a maradék tíz percben pedig megszületett ez a kis kompromisszumos finomság:

Hozzávalók:

175 g zabkeksz finomra zúzva
60 g étcsoki
40 g vaj

250 g mascarpone
200 ml tejszín
2 ek porcukor
1 tk vanília-esszencia
1 cs zselatinfix

tetejére pár szem trüffel
1 kk kakaópor

Az étcsokit és a vajat egy bögrében összeolvasztom a mikróban (időmilliomosok akár gőz fölött is csinálhatják, rosszabb nem lesz), olvadt állapotban összekeverem a keksz-zúzalékkal, majd egy 18 cm-s kapcsos tortaforma aljába nyomkodom jó erősen, hogy összeálljon.
A mascarponét a cukorral és a vaníliával simára keverem, az alaposan lehűtött tejszínt felverem. A mascarponéhoz hozzáadom a zselatinfixet, jól elkeverem, végül óvatosan beleforgatom a tejszínhabot.
A masszát a kekszes alapra öntöm, tetejét elsimítom, tetszés szerint dekorálom. Nálam most natúr trüffel került rá és némi kakaópor. Minimum 2 órára hűtőbe teszem, hogy elérje a kívánt állagot.

A torta különlegessége ezúttal az volt, hogy háromféleképp fogyasztottuk. Az ünnepelt áfonyaszósszal,  tesó simán, mi pedig egy-egy szem érett fügével, amit ma sikerült beszereznünk itt a szomszédban. Oké, igaz, hogy az országhatár túloldalán, de lényeg az, hogy elérhető közelségben.

Simán is nagyon finom, a tejszínes-krémsajtos hab és az étcsoki igazi klasszikus, de a legjobb a Pötyi verziója volt. A fügésbe kicsit belezavart nekem a csoki, de nem bírtam ki, hogy ne szeljek a tortám mellé az új szerzeményből. Mióta először ettem igazi, érett fügét, valami nagyon vaníliás dologgal szerettem volna kipróbálni. Csak a krémmel nagyon tuti, így viszont kis búcsúi jellege van a dolognak. De néha ilyen is kell, ugye? :)

Konklúzió: P. háromszor vett belőle, a szomszédba úgy csempésztem át az egy szeletet a küldős-tányéron, szóval kedvenc címke, vállveregetés, séf hátradől. Jöhet a pezsgő. Meg a mai nap dala, az enyém:

Horvátország- amit nem érdemes a tányéron hagyni

Én, a nagy utazó leginkább fejben vagyok nagy utazó, lehetőségem sajnos kevesebbszer van rá, mint szándékom, annak ellenére, hogy gyorsabban pakolok bőröndöt százon, mint bárki más :), de Horvátországba (azon belül is a dalmát részre) az utóbbi 10 év alatt jó párszor eljutottam.  Szerencsémre, mert megunhatatlan. Közel van, tengerpartja van, jó nagyok a hegyeik, kedvünkre való a konyha, szóval minden adott, ami nekünk fontos egy nyaralás alatt, ráadásul a szállások is olcsóak, csak tudni kell keresni :)

Sibenik a tenger felől

Erősen szubjektív gasztro-beszámoló következik, a receptre még várni kell, mert a szakács kivette a szabadságot :)

Jókai bableves- a recept

Jókai bableves képekben

Rendhagyó a bejegyzés: képriport a céges családi napunk egy részéről, ahol kis csapatunk indult a főzőversenyen. A séf Erzsike kolléganőnk volt, öröm a keze alá dolgozni, nagy mestere a jóféle ételeknek. Kiskuktának lenni jó :)

100

Hihetetlen, de eljutottam a 100. bejegyzésig. Ünnep ez a mai, ilyen szempontból is.

Ma jutalomnapunk volt P-vel, a kéthetes szabadság lezárásaként nagymama bevállalta a gyerekeket, és kaptunk egy szabadnapot, vagy legalábbis pár órát. Szerettünk volna túrázni, de a vágyott cél megközelíthetetlen volt az eső miatt.

Az esőradar kémlelése után délnek indultunk, és Balatonfüreden kötöttünk ki. Ezt a meglepetést... ha nem Kőszegen élnénk, és a munkám nem kötne erre a vidékre, biztosan a Balatonfüred-Kékkút tengelyen laknék valahol. A második legjobb hely az országban :)
Jó irányba indultunk, kellemes, napos időnk volt, és gasztro-ügyileg sem panaszkodhattunk. Ebédeltünk egy igazán jót a Borcsában és nem maradhatott el a Bergmann cukrászda világbajnok krémese sem. Legalább egyszer meg kell kóstolnotok, komolyan. Az ország legjobbja a műfajban, kedvencem a főiskolás évek óta.

Nem vagyok önző ember (na jó, csak egy kicsit :)), legalábbis szeretem, ha más is örül, és arra gondoltam, közületek valakivel megosztanám ezt az élményt.

Jubileumi a bejegyzés, jó ok tehát a játékra.
Mivel sajnos magam még nem tudok ilyen remeket előállítani, a következőre gondoltam: ha hagysz egy kommentet itt a bejegyzés végén a következő egy hétben, esélyes vagy egy Bergmann-cukrászdai meghívásra Győrben vagy Balatonfüreden. 
Természetesen valami sk-csomagocskát is kap a bátor jelentkező, aki

a.) hajlandó velem találkozni :)
b.) vállalja, hogy az általa választott cukrászdáig eljut
c.) jóban van Fortunával, és nyer a mini-játékon.

Jelentkezési határidő tehát 2012. július 28. éjfél, a meghívás dátumát a nyertessel emailben egyeztetem (kérlek, ha nem google-fiókkal jelentkezel, add meg a mailcímedet a kapcsolatfelvételhez).

Köszönöm, hogy itt vagytok!

Pizza-gondola

Recept recycling, a legjobból. A blog egyik legkedveltebb receptje, a pizzatészta új alakot öltött. Ugyanolyan finom, de többet és főleg többfélét lehet belőle készíteni, ami kis családunknál például egyáltalán nem hátrány.
Kiváló finger food (haha, tanultam az új Stahl magazinból ezt-azt :)), tévé-fixált urak kezet csókolnak érte, főleg ha sör is jár mellé.

Cukkini-krémleves

Az idei nyár egyik (ha nem a legnagyobb) favoritja nálunk. Hatalmas adagok tűnnek el egyik napról a másikra. Szerencsére cukkini van, saját, bio, ha meg elfogy, lesz olcsó a boltban még egy darabig, szóval hetente egyszer biztosan készítek, akkora szerelem lett.

Cukkinis-tonhalas frittata

Ezek az olaszok még egy rántottát is képesek éttermi koszttá emelni :)
Húzós napok nagyszerű vacsorája, most cukkinivel, mert kezd beérni az első termés a mini kertünkben. Annyira jó érzés kisétálni a kertbe és a saját biozöldségeket használni a vacsihoz. Így végezte be az első két saját termelésű cukkini:

Hozzávalók:

1 fej vöröshagyma
2 kicsi cukkini
1 tonhalkonzerv
maréknyi aszalt paradicsom
só
bors
bazsalikom/ petrezselyemzöld/zellerzöld
10 tojás
0,5 dl tejszín
10 dkg keménysajt reszelve (opcionális)

A sütőt előmelegítem 200 fokra.
A vöröshagymát kevés olajon üvegesre pirítom, majd az apróra vágott cukkinit átfuttatom a hagymás olajon. 3-4 perc múlva elzárom alatta a lángot, összekeverem a lecsepegtetett tonhallal, a felaprított paradicsommal és a zöldfűszerrel, majd jénai tálba vagy tepsibe kanalazom az anyagot.
A tojást a tejszínnel felverem, sózom, borsozom, a zöldséges tonhalra öntöm. A forró sütőbe tolom és 20 percig sütöm.
A sütőből kivéve reszelhetek rá sajtot (ha pl. előtte elmaradt, ilyenkor szépen ráolvad), majd szobahőmérsékletre hűtve tálalom.

Egy könnyű rozéfröccsel kísérve, a teraszon/erkélyen tálalva tuti nyáresti vacsora. Fenti mennyiségből 6 kisebb, 4 kiadósabb adag készül.

Most hogy hozzánk már megérkezett az enyhítő eső, itt a szám, amelyet dúdolgattam magamban ma egész nap (hurrá, működik a ráolvasás, holnap lehet, seprűnyélen megyek a dolgozóba :)):

Banános-málnás joghurt

Az egyik legjobb, ami történhet egy hajtós irodai napon, az egy ilyen kis csoda. A másik a fizetésemelés, de arra általában többet kell várni :)
Ez két perc alatt megvan, akár félnomád környezetben is elkészíthető, ráadásul egészséges és finom.
Nagyságrendekkel jobb, mint a furcsa állagú és drága kész gyümölcsjoghurtok.

Mascarponés málnatorta

Cseresznyés cobbler

Sokkal rövidebb idő alatt elkészül, mint memorizálni a nevét :)

Szóval cobbler. Trükkös amerikai eredetű édesség, kezdőknek kifejezetten ajánlott.

Ajváros tekercs

Almás minipalacsinta

Libanoni joghurtos spagetti

Ma ugyan teljesen véletlenül keveredtem Libanonba, egy jó kis tésztareceptet keresve, de a minap említettem már, hogy szeretnék kalandozni szerte a világban. Legalább virtuálisan.
Felemás nap volt a munkahelyen, ami ugyan a rémes reggel után kifejezetten javuló tendencia, de gondoltam, az este legyen még jobb. Főzzünk.
Férj persze tésztát rendelt, én meg valami könnyűt akartam. Tele van a hűtő joghurttal, gondoltam, egy próbát megér, rákerestem, vajon nagyon elvetemült dolog-e joghurtos tésztaszószt gyártani? Naná, hogy nem. Az első pár találat között volt az a kiinduló recept, amelyből igencsak kellemes vacsorát sikerült varázsolni az itthon rendelkezésre álló alapanyagokból.

Mogyoróvajas-kávés pohárkrém

Variáció tiramisura, csak sokkal jobb. De tényleg. Maradék-felhasználásnak indult, kedvenc-címkét kapott, még a ház gourmet-jétől is, nagy szó ez nálunk :)
A hétvégén kicsit túlvállaltam magam sütemény-ügyben, lett brownie, meg epres-mascarponés torta is, de túltoltam a mascarponés krémet, helyet kellet neki keresni. Élvezem nagyon ezeket a kihívásokat, ilyenek nyomán születnek mostanában a legnagyobb sikereim.

Egyszerű epres torta

Mondhattam volna nagyszerűnek is, mindkettő igaz. Elfoglalt anyukák tortaimádó kölykeinek meg egyenesen ász. Nem túl édes, elrejthető benne bármilyen gyümölcs (mert torta formában az egyébként negált gyümi is menő), és tényleg pikk-pakk megvan, tehát még azelőtt fogyasztható, hogy kitörne a szénhidrát-megvonásos hiszti.