2011. augusztus 31.

Nincsen veszély, csiga…


Az alapanyag, ami általában megment a hideg ebédtől-vacsorától, az a félkész, hűtött leveles tészta. Jolly joker, időspóroló és nagy maradék-elnyelő, általában lepénynek készítve használjuk fel.

A sütőt előmelegítem 200 fokra, előveszek egy akkorka tepsit, amibe belepasszol a kihajtogatott tészta, ha kis pereme lesz, attól nem lesz rosszabb, sőt…

Innentől gyakorlatilag úgy működik, mint a pizzatészta, mehet rá tejföl, vagy paradicsomszósz, feltétnek a sonkától a szőlőig bármi. A legkedvesebb variációinkról teszek fel később részletes leírást, most csak képek, meg egy újabb csigusz.

2011. augusztus 29.

Lángos


A legtöbbször, ha készítek valami újdonságot, nagyon jól sikerül először. Másodjára általában halványabb a produkció, harmadszor meg biztosan változtatok rajta valamit.
Ez az a recept, ami meglepett először, mert ezt a lángost kerestem. Nem a krumplisat, nem a kefireset, hanem azt a strandon meg piacon kapható egyszerűt. Bingo. Ráadásul a recept közlése előtt jó sok hasznos praktikát is megosztanak lángossütés-ügyileg.
Másodszor azért lepett meg, mert még jobban sikerült, mint először. Harmadszor meg azért lepett meg, mert még a Pepinke, a híresen rosszevő fiam is eszméletlen mennyiséget tüntetett el belőle. Ezek után eszembe sem jutna változtatni a recepten J

2011. augusztus 19.

Zserbócsiga


Volt nekem egy jó, mi több, isteni kakaós csiga receptem, de elveszett. Viszont találtam egy egészen hasonlót Gabojszánál, és ezt sütöm egy ideje, még sosem hagyott cserben.
Ezúttal a standard kakaós mellett készült ez a remek sárgabaracklekváros-diós, csokival a tetején.

2011. augusztus 10.

Túródesszert



Nem túró rudi, de valami olyasmi. Nagyobb, mint az óriás, és nem rudi.

Körte-szeder lekvár

Körteszezon van minálunk, a kert egyetlen gyümölcsfája hajlott kora ellenére is szép gyümölcsöket ad.
Babakaja készül belőle minden mennyiségben, de a maradékból nem lehet minden nap tortát sütni, itt az ideje a lekvár-projektnek, gondoltam.

Még a régi lakásban abszolváltam az idén két menetes eperlekvár-főzést, de az új terep még lekvárszűz volt. Tegnapig.

A körte ugye adott volt, de én meg nem enném a körtelekvárt úgy magában, kellett hozzá valami, ami feldobja, mondjuk, nagy kedvencünk, a szeder. Már csak fel kellett hajtani egy kilónyit. Nem volt egyszerű.

Van itt ez a nagyon frankó becsületkasszás rendszer, cserébe viszont nincs rendes zöldséges. Mész az utcán, valahol ki van téve jóféle háztáji zöldség, gyümölcs, és ha arra van szükséged, és épp van nálad aprópénz, akkor megveszed. Ha nem, akkor szívás van. Mert van ugyan három zöldséges, egyiknek az áruja nem túl vonzó, második méregdrága, a harmadik meg messze van, és nincs nagy választék egyik helyen sem.

A tegnapi babakocsis séta alkalmával viszont szerencsém volt, szeder is volt, olcsó is volt, szép is volt, indulhatott a lekvár-hadművelet.



Hozzávalók:

1 kg szeder
1 kg körte (nettó súly, tisztítás, darabolás után)
750 g cukor
1 nagyobb fahéjrúd (nálam most csak ilyen darabolt volt, elkézműveskedtem a szebbeket)

A szedret szűrőben átöblítettem, a körtét hámoztam, daraboltam, majd a cukorral együtt feltettem főni.
Viszonylag nagy lángon kezdtem, csak az első negyedóra után vettem lejjebb picit a lángot, mikor habosodott a teteje a szirupnak. Ekkor dobtam bele a fahéj-rudakat is, amiket üvegbe töltés előtt kihalásztam a masszából.



Egy órán át főztem a lekvárt gyakori kevergetés mellett, majd sterilizált üvegekbe töltöttem. Az üvegekre fémtetőt tettem, majd fejjel lefele állítva plédbe csavartam, és egy kosárkába tettem hűlni. A nagyok ezt nevezik szárazdunsztnak.
Nem tettem bele semmi adalékot, anélkül is jó masszív lekvár-állaga lett szerencsére, mert igyekszem kerülni az efféle trükköket a konyhában, megéri a tiszta késztermékért plusz félórát állni a tűzhely mellett.

Uzsonnára teszteltük a fél üvegnyi maradékot, jó sűrű lett, és kellemes nyárvégi íze van. Kívánkozik alá ez a tökéletes kalács, nálunk majd legközelebb, most épp tojásválságot élünk, jobb híján toronyi kenyérrel is finom volt.


2011. augusztus 9.

Csokis banánkenyér

Nyár két nap után tegnap balra el, ismét egész napos esőzés és hűvös, sütőt bekapcsolni, szénhidrátbomba rulez. 

2011. augusztus 7.

Csúsztatott palacsinta

P. régóta emlegette, hogy már nagyon rég nem evett csúsztatott palacsintát.
Mindkettőnk családjában a nagymama volt a konyha ura gyerekkorunkban, hisz szüleink dolgoztak, a nagymamáink, akikkel együtt laktunk, pedig vezették a háztartást.
Ez a recept viszont kivételesen az édesanyjához kötődik, ő szokta ezzel az étellel a családot kényeztetni amolyan „anya-étel”.
Sajnos ő már nem tudja megsütni a fiának a csemegét, mert évek óta nincs köztünk, így rám várt a nagy feladat, vajon tudok-e valami olyat alkotni, ami nyomokban idézi a régi ízeket?

2011. augusztus 4.

Kőszegi kisir

...azaz bulgursaláta minálunk



Ez a nyár nem kedvez a fogyókúrázóknak. Az évben a nyári meleg pár hete az, amikor mindenki könnyebben fogy, tisztítókúrázik, mert egyszerűen nem kíván enni, csak maximum valami könnyűt, és lehetőleg hideget.

2011. augusztus 1.

Talán tatin (körtés torta)

Megvan a tiramisu vetélytársa a kedvenc süti kategóriában. Függő lettem egy pillanat alatt, a kiváltója pedig ez a körtés-karamellás-vajas csoda.



Eredetileg almából készült, becsületes neve a jól csengő tarte tatin, és egy bakiból született.
Az eredet és a feltét receptje itt, a tésztát hirtelen felindulásból én követtem el.
Nem egy bonyolult sütemény, azoknak az elvetemülteknek (mint például én), akik a nutellás kenyeret is vajjal eszik, telitalálat.

Csepp a tengerben

azaz a kis konyhasziget a nagy facebookra is kimerészkedett, várlak Benneteket itt is szeretettel.
Az arckönyv a gyeses anyukák drogja, engem is megfertőzött, s tulajdonképp ott született a nagy ötlet, hogy én is blogoljak.
Azért is szeretem azt az oldalt, mert különféle játékokkal lehet elütni az időnket, ahol van némi nyerési esélye is az ember fiának/lányának.
Az izgalmakból mostantól a konyhasziget kedvelői sem maradhatnak ki. Ha elérjük a bűvös harmincas számot, valaki közületek gazdagabb lesz egy csomag saját sütésű keksszel, mondjuk, egy ilyennel:



A sorsolási bizottság elnöke Pepinke lesz, ő húzza ki a nyertes nevét a Pötyi játékosdobozából.
Képzeljétek, én nem vagyok egy nagy nyereményhalmozó, viszont eddig ahányszor nyertem, az mindig valami kajaféleség volt, szóval hajrá, segítsetek szaporítani a lájkokat!