Juhtúrós sajtos rúd

Már csak pár óra, és itt az éjféli sms-csúcs J Ebből következik, hogy ezt a receptet sem tudtam időben közzétenni, de mentségemre szolgáljon, hogy legalább időben megsütöttem…

Karácsony-kiflik

Van, akinek bejgli nélkül nem karácsony a karácsony, másnak a halászlé vagy a lazac, esetleg a Sacher-torta jelenti az ünnepi ételt. Nekem a vaníliás kifli.

Gyerekkoromban a Szenteste után a legjobban a december 27-ét vártam. Ekkor mentünk a távolabbi rokonokhoz, köztük Annus nénihez, nagymamám sógornőjéhez.
Annus néni amolyan ízig-vérig nagymama volt, fehér hajjal, kötényben, remek sütiket alkotott és gyönyörűen hímzett.

Inspiráció bejglisütéshez

Mert én még soha, ezt mindig az anyukám. Aki ma itt volt nálunk, mert jó fej, és segített az utolsó rohanós napokon gyerekcsőszködni, plusz megbeszéltük a Nagy Karácsonyi Logisztikát. Panaszkodott, hogy a hátralévő három napban mennyi dolga van még, köztük a bejglisütés is, ugye…

A terv szerinti vaníliás kifliket hamar megsütöttem, volt másfél szabad órám az iskolai karácsonyi ünnepségig.  Mivel napok óta ott zakatolt az agyamban ez a recept és fotó, úgy döntöttem, nagykorúsítom magam bejgli-fronton. Mit mondjak, a nap legjobb döntése volt. 

Na jó, a második, mert délelőtt egy olyan piros bundás bakancsot szereztem, amit a Mikulás is megirigyelne J

Ügymenet és hozzávaló-lista itt és itt is, első körben szó-betű szerint követtem, újítani csak annyit mertem, hogy a mákoshoz citromhéj helyett narancshéjat, víz helyett facsart narancslevet tettem. Ez lesz kedvencem, meghozta az áttörést bejgli-fronton: az első szép ÉS jó, amit ettem.

Szóval, elsőzők, bátorság, ha nekem sikerült olyat alkotni, amitől az anyukám is el volt ragadtatva, nektek is menni fog!

És ha még a bejglirecepttől sem kerültetek kellően karácsonyi hangulatba, vagy last minute ajándék/dekorációötlet hiányzik, nézegessétek mondjuk ezt az oldalt, én rengeteg jó ötletet szereztem innen. Jó készülődést, kevés görcsölést a finisben! J

Mézeskalács

Terápiás célzattal pötyögök most, talán segít valamit a hangulatomon, hogy egyről kettőre jutok legalább itt. A nagy karácsonyi készülődést nem kicsit vetette vissza a hétfő óta tartó betegséghullám kis családunkon. Most épp rajtam a sor. Mindjárt megyek is a puha ágyba egy jó fűszeres forralt bor után, de előbb az ígéret.

Pont egy hete tizenhatan voltunk az immár nem kicsi (csak randa) konyhánkban, és a női szekció a karácsonyi mézeseken dolgozott gőzerővel. 10 tepsi sült ki, családonként 2-2, a visszajelzések és a saját tapasztalat alapján is mondhatom, nem karácsonyra :)

Lazsálós- kókusztejes-ananászos muffin

A hangulat és a konyha-üzem is, gyűjtöm az erőt a hétvégi mézeskalács- és az azt követő aprósüti-sütésre.
Az elmúlt héten recepteket gyűjtöttem, kutattam, és folytatom is, a költözés ugyanis megtréfált. 
Hiányzik egy kézzel írt receptes füzetem. És egy doboz karácsonyfadísz. Feltéve, ha lesz hová feltenni, ugyanis a két évet és a költözést is túlélt cserepes ezüstfenyőnk nincs túl jó bőrben.

Egyszóval reményhal és egy archív, nem túl karácsonyi hangulatú recept (cserébe mondjuk a szilveszteri buliba el tudom képzelni), a múltkori sütis pakkban is helyet kapott ananászos-kókusztejes muffin.

Ha akarom, macaron...

ha akarom, nem. Inkább nem, szerintem. Most még.

Az első próbálkozás egész jó lett, de többet és jobbat akartam. Így készült ma is egy adag, illetve két fél. Egy kávés-csokis és egy mákos-citromos, ez itt:

Ízre, állagra tökéletesek, illetve fogalmam sincs, milyen a tökéletes, ugyanis a sajátjaimon kívül nem kóstoltam továbbra sem mást. Amerre jártam, ott vagy nem lehetett macaront kapni, vagy eddig negáltam a kis édest, végül is mindegy is... de feltétlen szerveznem kell egy túrát rá a közeljövőben, beszippantott a dolog rendesen, na.

Lényeg, hogy az enyémek kívül lágyan roppannak, belül krémesek, a natúrnak eszméleten jó mandulaíze van, étcsokival istenkirály, a mákos citrommal megint csak ütős darab, a kávés-csokis meg olyan, hogy komolyan nem bántam, hogy sok selejt lett, mert sütőpapírról felvakarászva is nagyon jól tudott esni. Viszont szépséghibásak.

Plusz gyanús, hogy a sütőm kerge kicsit, illetve az egyik sütőlap viccel meg már másodszor. Vagy a sütési hőfok nem jó, vagy a sütőlap vastag, vagy x-faktor. Mindenesetre tegnap is és ma is az első adag ragaszkodott a sütőpapírhoz, a másik szépen lejött, ahogy kell.

A segítségre nem lehetett panasz, ilyen komoly support állt a projekt rendelkezésére:

Folyt.köv., mondjuk a januári uborkaszezonban, most már a karácsonyra kellene gyúrnom efféle kísérletek helyett. Ha kibírom addig J

Édes két semmiség

Abból tudják a körülöttem élők a legbiztosabban, hogy itt a tél, hogy két perc kint tartózkodás után úgy világít az orrom, hogy még.
Ha rénszarvasként születnék újra, tuti bevenne a Mikulás a csapatba, korrekt riválisa lennék Rudolfnak.
A Pötyi örökölte ezt a jó tulajdonságomat, meg a tél-undoromat is, de ugye a hideg ellenére kell a friss (?) levegő neki is, nekem is, így naponta minimum egy órán keresztül két Rudolf-orrú járja a város utcáit.
Utána vigasztalásul kell valami finomság is a forró leves, vagy tészta után J

Hamburger

Pizza, te tökéletes

Ma volt egy maratoni sétám a Pötyivel, átfagyva értem haza, kellett valami jó indok, hogy megint bekapcsoljam a sütőt, mint eddig a héten minden nap. Nálunk ezért hizlalós évszak a tél J

A minap kérdezte a nagyobb, mi a kedvenc ételem? Nehéz volt válaszolni (hezitáltam, ér vajon a tiramisut mondani? J), de győzött a nevelő énem, és végül a pizzára esett a választásom.

Szeretem, mert a diétástól a hedonistáig, évszaktól és hangulattól függően variálhatók a feltétek, szeretem, mert jó választás barátokkal töltött estéhez és romantikus vacsorához is. Ellentétben mondjuk a hamburgerrel, ami nem egy randikaja, ugye?

Szóval pizza lett, egy napokkal előbb kiszúrt recept alapján, tönkölylisztes, teljes kiőrlésű egészséges típus.

A megmentő- aszalt szilvás csoiktorta

Nem a könyv, a Frei-féle, hanem a süti, ami visszahozta a hangulatomat az elmúlt időszak eléggé mély gödréből.

Cukkinis rizottó

Ez volt az az étel, aminek egy egész napos MÁV-val terhelt budapesti kiruccanás után is nekiálltam. Mi több, ez tartotta bennem a lelket a hazatérésig.

Hatlapos

Most, hogy kedves barátaim lejöttek a diétáról, lassan adagolhatom a hardcore cuccokat :)

A hatlapos az elmúlt hétvége sztárja volt, és egyben a nagy kihívás. Ugyanis ez egy hagyományos vasi édesség, családunkban is gyakran készült, ezer anekdota fűződik hozzá, de én még sosem készítettem.

Gofri

Ismét egy Puffin-hack, gyerekeim nagy örömére. Mert már a Pötyi is beállt a sorba, a finom falatok pusztításánál teljes jogú versenyzőként kell számolni vele. Nagyétkű gyerekem is van végre, hurrá.

Házi tészta és zellerpestos-juhsajtos tortellini

Ha már hosszú hétvége, jöjjön egy ráérős időkre szánt blogra-való. Mert ez itt most nem a „két perc alatt vacsora” kategória, de talán pont ettől jó. Kiváló ráérős napokra, nosztalgiázásra, no meg akkor, ha egy igazán jót szeretnénk az asztalra varázsolni. Vigyázat, hosszú lesz, és mesélős.

1 tészta-2 keksz

Persze, igazából 50, mondja a könyv címe, de én most leragadtam kettőnél. Mindkettő saját kreálmány, egy álmos reggel hozadéka.

Diós-csokis baklava

Kóstoltál már Natúrparkot? :)

Ha szereted a sült gesztenyét, a forralt bort, a kézműves portékákat, akkor hétvégén Kőszegen a helyed, ugyanis hétvégén rendezik meg tizedik alkalommal a Natúrpark ízei-Orsolya napi vásár hosszú nevű, de annál jobb hangulatú eseményt.

Zelleres krumplikrém-leves

A zeller az egyik kedvenc zöldségem, a paradicsom és a cukkini mellett. Leggyakrabban leves készül belőle, mert P. csak módjával rajong érte, viszont egy jó krémes levesért cserébe hajlandó némi áldozatot hozni. Ez itt egy kényszer szülte, jól sikerült próbálkozás, mert nem volt itthon főzőtejszín, így a megszokott recept helyett keresnem kellett egy másikat. A régi megy a kukába, azt hiszem.

Spagetti zellerpestoval

Nagy tésztafaló banda vagyunk, hetente 2-3 alkalommal biztosan kerül valamilyen tésztaétel az asztalra.

Legtöbbször csak improvizálom a feltéteket, így mindig kicsit másképp készül egy-egy kreálmány. Viszont van pár kezdő, „márnemszingli” barátném, akik kezdenek rákapni a főzés örömére, így a legjobban sikerült, és dokumentált tésztaételek megmaradnak az utókornak. Köszi, csajok! J

Most egy kétperces, egyszerű és nagyszerű pestó került a teljes kiőrlésű spagettire, no meg parmezán helyett juhsajt, by Cserpes.

Diókrém a WAMP-ról

Kétévente összejön a családnak egy tatai kirándulás, most ezt fejeltük meg egy budapesti kitérővel. A főváros nekünk a Millenáris környékét jelenti, legalábbis az utóbbi látogatások statisztikáját nézve.
Van itt mindenféle család-kompatibilis program, most ráadásul WAMP is volt, ahová régóta vágytam már. Azt, hogy pontosan mit is vártam tőle, nem tudom, de hagyott bennem egy kis rossz érzést az egész. Viszont volt gasztro-szekció is, ami segített legalább semlegesbe billenteni a mérleget. Lett Pepinek ChocoMe-csokija, P-nek fügelekvárja, én meg néhány késztermék helyett inspirálódtam. A Pötyi meg aludt egy jót eközben :)

A Pepi kóstolt diókrémet is, nagyon ízlett neki. Lehet, hogy nem is rossz evő, csak egy született gourmet? Mindenesetre meg kellett ígérnem neki, hogy az lesz az első dolgom hazatértünk után, hogy valami hasonlót állítok elő itthon. Én még ilyet sehol nem láttam, nem hallottam, pedig nagy ötlet.

Ki szavatol a lady biztonságáért?

Szilvás-banános muffin, csak úgy vaktában.
Nagy banán-faló csapat vagyunk, több, mit fél év alatt alig volt olyan nap, mikor nem volt itthon banánunk. A szilva pedig az én nagy kedvencem, aszalva és simán, de még lekvárban is veszélyes mennyiségeket bírok eltüntetni belőle. A Pötyi születésnapjára kerestem tortaötletet, aztán rendesen elkalandoztam a torta-témától, és rátaláltam erre a receptre. Azért is örültem meg neki, mert rengeteg muffin-receptem van még régről, a margarin-érából, de mióta főleg vajat használok sütéshez, ezeket ejtettem, lusta voltam kísérletezgetni az arányokkal. Bár kedvesen figyelmeztetett a weboldal, hogy ők aztán nem vállalnak felelősséget a tartalomért, én bátor voltam, és nem bántam meg :) klassz kis süti, a tésztája levegős, mégis lágy a banánoktól.

Last minute nyár- gyömbéres citromos körtelekvár

Ez még a nyár egyik fénypontja, de még most sem késő legyártani. Körte még javában kapható, a gyömbérnek meg a citromnak pedig mindig szezonja van :)

Egy miniadag készült ezúttal is, nem vagyok a nagy mennyiségek gyártásához hozzászokva.

1,2 kg körte

400 g nádcukor

2 citrom leve

1 citrom héja

3 dkg gyömbér

A körtét hámozom, magházát kiveszem, és 8-10 darabra vágom, a citrom héját reszelem, vigyázva, hogy a fehér húsból már ne kerüljön bele. A gyömbért nagyon apró darabokra aprítom.

A körtét meglocsolom a citromlével, majd a cukorral felteszem főni. Miután levet eresztett, a lángot lejjebb veszem, beleteszem a citromhéjat és az aprított gyömbért, és még 40-45 percig főzöm. Dzsemfixszel tuti gyorsabb, de én meg nem szeretem a dzsemfixet, inkább keverem egy félórával tovább a cuccot. Szerintem megéri, az állaga nagyon jó lesz.

Sterilizált üvegekbe töltöm (nekem egy csatos közepes és egy bébiételes lett a megadott mennyiségből), az üvegeket lezárom, két-három percre fejjel lefelé fordítom őket, majd száraz dunsztba teszem, míg kihűl.

Az íze valami csoda. Az amúgy unalmas körteízt nagyon feldobja ez a páros, hideg téli estéken frissen sült kalácsra kenni de jó is lesz, feltéve, ha megéri a jövő hetet.

Van-e otthon sütőtök?

Ezzel az idei ősszel eddig nagy szerencsénk van, gyönyörű napokat élvezhetünk hetek óta. Aki hozzám hasonlóan hajnalban kel, az már érezheti, napról napra közelít a tél. Brrr... maximum a forralt boros, teázós, gesztenye-és sütőtök-sütős estéket várom. Meg a Karácsonyt.

Hétvégén nagyüzem volt  a konyhában, két sütemény között kisült az első tök-csemege, ezúttal uzsonnára, csak úgy magában.

Citrom-és gyömbérkrémes brownie

A brownie, Puffinka alap brownie-ja P. kedvenc süteménye, meglehetősen gyakran készül nálunk egy ideje.
Én ugyan próbálkozom (szerintem) jobbnál jobb gyümölcsös krémekkel feldobni, de ő újra és újra a sima, csak csokis verziót kéri. Én meg kis tálkában kikeverem a magam "feltétjét", és kb. felére-harmadára felkenem, és abból eszegetek. Kecske meg a káposzta esete, én most gyömbéres citromkrémmel kényeztettem magam.

SP-rajongás a köbön

Nem, nem őrültem meg, nem váltottam személyiséget, és ízlésficamom sincs, csak az újabb családi kedvenc kezdőbetűi is ezek.
Szóval a sós perec. Ez egy remek dolog, már tudtam akkor, mikor Levendulalánynál olvastam a receptet. A blogját is ajánlom figyelmetekbe, ugyan őt magát nem ismerem, de Paddington-medve rajongásban meg kreatív hobbijainkban mindenképp rokonlélek.
Ma családi kirándulás volt a Pepi újdonsült osztályával, adott volt tehát, hogy össze kell dobnom valami gyerek-és szállításbarát rágcsálnivalót. Nem okozott csalódást, finom, látványos, minden gyerek szereti, és az adag egy kisebb hadseregnek pont elég.

Hozzávalók:

fél liter langyos tej
1,5 dl étolaj
2 ek cukor
2 csomag szárított élesztő
1 kg finomliszt
1 ek só

A hozzávalókat a fenti sorrendben egy tálkába mérem, majd géppel kb. 20 percig dagasztom.
Meleg helyen duplájára kelesztem (kb 30-40 perc), majd gyúródeszkán kisujjnyi vastagságúra nyújtom. Kb. két centiméteres csíkokat hasítok belőle, hengergetem, és perecformára hajtogatom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd a felvert tojással megkenem őket.
230 fokos sütőbe teszem, 9 percnél csorgatom rá a sós mázat, ami így készül:


6 ek liszt
2 csapott ek só
1 dl víz (annyi kell, hogy folyékony, de ne túl híg halmazállapotot kapjunk, kb, mint egy jó forró csoki)

További 2-3 percre visszateszem a forró sütőbe, hogy szép színt kapjanak. Érdemes a sütőt itt is figyelni, a számok csak iránymutatók, változhat a sütési idő a tűzhely, de még a tepsi milyenségétől is.
Itt reklámoznám másik kedvenc Lidl-termékemet, a sütőpapírjukat. Míg nem találtam rá, a többi termékkel csak szívtam nagyokat, vagy levakarhatatlanul ráragadt a süteményre, vagy szakadt mindenhol, de ez nagyon tuti. Mióta megvan, a tepsitakarítás jóval egyszerűbb, időt, energiát spórol, lájk.

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon

A névadással bajban vagyok sokszor, a gyerekeimét is beleértve. Még jó, hogy túlhordtam mindkettőt, így megúszták az Anonymus1, ill Anonymus2 elnevezéseket :)
Ez itt egy bulgur-alapú, citromos, cukkinis, petrezselymes étel, amolyan köretféle, mi most csak úgy magában vacsoráztuk, a báránycomb nekünk nem kifejezetten hiányzott mellőle.
Arra már a nyár folyamán rájöttem, hogy a cukkini és a citrom szeretik egymást, általában gnocchi feltétjeként szerepeltek. Most bulgur volt, mert a Pepi rákapott a tejfölös-kakukkfüves bulgurra, így ezt kell nekünk is ehetővé variálnom egy ideje. A mostani verzió jól sikerült. Szerintem.

Schoko banane tortácska

A tökéletes napindító kávé mellé. Ünnepeltünk a minap, ezért akartam valami igazán finomat készíteni a reggeli kávé mellé. Muffint szerettem volna, de nem volt itthon tojásom, így módosítani kellett a tervet. Valami gyorsan elkészíthető, csokit is tartalmazó édességet szerettem volna, mert amiben csoki van, az csak jó lehet, ugye?

A Good Food sorozat desszertes könyvében jó pár leveles tésztával készült édesség szerepel, gondoltam, ezennel meghasonlok önmagammal, és jó lesz most édesen az egyik kedvenc konyhai alapanyagom..

A feltét impró, itthon található alapanyagokból erre futotta, de kiválóan sikerült a kísérlet.

Máglyarakás

Szegény konyhasziget. Mostanság robotpilóta üzemmódban vagyunk, nem fotózni, meg közzétenni, készíteni is alig van időm az eleséget. Az iskolakezdés jobban megvisel, mint a Pepit. Szerencsére. Ő élvezi, mi meg úszunk a tennivalókban, de még mindig jobb, mint fordítva.

Most itt egy kényeztetős kaja, leckeírásban megfáradt szülő örömére.

Nincsen veszély, csiga…

Az alapanyag, ami általában megment a hideg ebédtől-vacsorától, az a félkész, hűtött leveles tészta. Jolly joker, időspóroló és nagy maradék-elnyelő, általában lepénynek készítve használjuk fel.

A sütőt előmelegítem 200 fokra, előveszek egy akkorka tepsit, amibe belepasszol a kihajtogatott tészta, ha kis pereme lesz, attól nem lesz rosszabb, sőt…

Innentől gyakorlatilag úgy működik, mint a pizzatészta, mehet rá tejföl, vagy paradicsomszósz, feltétnek a sonkától a szőlőig bármi. A legkedvesebb variációinkról teszek fel később részletes leírást, most csak képek, meg egy újabb csigusz.

Lángos

A legtöbbször, ha készítek valami újdonságot, nagyon jól sikerül először. Másodjára általában halványabb a produkció, harmadszor meg biztosan változtatok rajta valamit.

Ez az a recept, ami meglepett először, mert ezt a lángost kerestem. Nem a krumplisat, nem a kefireset, hanem azt a strandon meg piacon kapható egyszerűt. Bingo. Ráadásul a recept közlése előtt jó sok hasznos praktikát is megosztanak lángossütés-ügyileg.

Másodszor azért lepett meg, mert még jobban sikerült, mint először. Harmadszor meg azért lepett meg, mert még a Pepinke, a híresen rosszevő fiam is eszméletlen mennyiséget tüntetett el belőle. Ezek után eszembe sem jutna változtatni a recepten J

Zserbócsiga

Volt nekem egy jó, mi több, isteni kakaós csiga receptem, de elveszett. Viszont találtam egy egészen hasonlót Gabojszánál, és ezt sütöm egy ideje, még sosem hagyott cserben.

Ezúttal a standard kakaós mellett készült ez a remek sárgabaracklekváros-diós, csokival a tetején.

Túródesszert

Nem túró rudi, de valami olyasmi. Nagyobb, mint az óriás, és nem rudi.

Körte-szeder lekvár

Körteszezon van minálunk, a kert egyetlen gyümölcsfája hajlott kora ellenére is szép gyümölcsöket ad.

Babakaja készül belőle minden mennyiségben, de a maradékból nem lehet minden nap tortát sütni, itt az ideje a lekvár-projektnek, gondoltam.

Még a régi lakásban abszolváltam az idén két menetes eperlekvár-főzést, de az új terep még lekvárszűz volt. Tegnapig.

A körte ugye adott volt, de én meg nem enném a körtelekvárt úgy magában, kellett hozzá valami, ami feldobja, mondjuk, nagy kedvencünk, a szeder. Már csak fel kellett hajtani egy kilónyit. Nem volt egyszerű.

Van itt ez a nagyon frankó becsületkasszás rendszer, cserébe viszont nincs rendes zöldséges. Mész az utcán, valahol ki van téve jóféle háztáji zöldség, gyümölcs, és ha arra van szükséged, és épp van nálad aprópénz, akkor megveszed. Ha nem, akkor szívás van. Mert van ugyan három zöldséges, egyiknek az áruja nem túl vonzó, második méregdrága, a harmadik meg messze van, és nincs nagy választék egyik helyen sem.

A tegnapi babakocsis séta alkalmával viszont szerencsém volt, szeder is volt, olcsó is volt, szép is volt, indulhatott a lekvár-hadművelet.

Hozzávalók:

1 kg szeder

1 kg körte (nettó súly, tisztítás, darabolás után)

750 g cukor

1 nagyobb fahéjrúd (nálam most csak ilyen darabolt volt, elkézműveskedtem a szebbeket)

A szedret szűrőben átöblítettem, a körtét hámoztam, daraboltam, majd a cukorral együtt feltettem főni.

Viszonylag nagy lángon kezdtem, csak az első negyedóra után vettem lejjebb picit a lángot, mikor habosodott a teteje a szirupnak. Ekkor dobtam bele a fahéj-rudakat is, amiket üvegbe töltés előtt kihalásztam a masszából.

Egy órán át főztem a lekvárt gyakori kevergetés mellett, majd sterilizált üvegekbe töltöttem. Az üvegekre fémtetőt tettem, majd fejjel lefele állítva plédbe csavartam, és egy kosárkába tettem hűlni. A nagyok ezt nevezik szárazdunsztnak.

Nem tettem bele semmi adalékot, anélkül is jó masszív lekvár-állaga lett szerencsére, mert igyekszem kerülni az efféle trükköket a konyhában, megéri a tiszta késztermékért plusz félórát állni a tűzhely mellett.

Uzsonnára teszteltük a fél üvegnyi maradékot, jó sűrű lett, és kellemes nyárvégi íze van. Kívánkozik alá ez a tökéletes kalács, nálunk majd legközelebb, most épp tojásválságot élünk, jobb híján toronyi kenyérrel is finom volt.

Csokis banánkenyér

Nyár két nap után tegnap balra el, ismét egész napos esőzés és hűvös, sütőt bekapcsolni, szénhidrátbomba rulez. 

Csúsztatott palacsinta

P. régóta emlegette, hogy már nagyon rég nem evett csúsztatott palacsintát.
Mindkettőnk családjában a nagymama volt a konyha ura gyerekkorunkban, hisz szüleink dolgoztak, a nagymamáink, akikkel együtt laktunk, pedig vezették a háztartást.

Ez a recept viszont kivételesen az édesanyjához kötődik, ő szokta ezzel az étellel a családot kényeztetni amolyan „anya-étel”.

Sajnos ő már nem tudja megsütni a fiának a csemegét, mert évek óta nincs köztünk, így rám várt a nagy feladat, vajon tudok-e valami olyat alkotni, ami nyomokban idézi a régi ízeket?

Kőszegi kisir

...azaz bulgursaláta minálunk

Ez a nyár nem kedvez a fogyókúrázóknak. Az évben a nyári meleg pár hete az, amikor mindenki könnyebben fogy, tisztítókúrázik, mert egyszerűen nem kíván enni, csak maximum valami könnyűt, és lehetőleg hideget.

Talán tatin (körtés torta)

Megvan a tiramisu vetélytársa a kedvenc süti kategóriában. Függő lettem egy pillanat alatt, a kiváltója pedig ez a körtés-karamellás-vajas csoda.

Eredetileg almából készült, becsületes neve a jól csengő tarte tatin, és egy bakiból született.
Az eredet és a feltét receptje itt, a tésztát hirtelen felindulásból én követtem el.
Nem egy bonyolult sütemény, azoknak az elvetemülteknek (mint például én), akik a nutellás kenyeret is vajjal eszik, telitalálat.

Csepp a tengerben

azaz a kis konyhasziget a nagy facebookra is kimerészkedett, várlak Benneteket itt is szeretettel.
Az arckönyv a gyeses anyukák drogja, engem is megfertőzött, s tulajdonképp ott született a nagy ötlet, hogy én is blogoljak.
Azért is szeretem azt az oldalt, mert különféle játékokkal lehet elütni az időnket, ahol van némi nyerési esélye is az ember fiának/lányának.
Az izgalmakból mostantól a konyhasziget kedvelői sem maradhatnak ki. Ha elérjük a bűvös harmincas számot, valaki közületek gazdagabb lesz egy csomag saját sütésű keksszel, mondjuk, egy ilyennel:

A sorsolási bizottság elnöke Pepinke lesz, ő húzza ki a nyertes nevét a Pötyi játékosdobozából.
Képzeljétek, én nem vagyok egy nagy nyereményhalmozó, viszont eddig ahányszor nyertem, az mindig valami kajaféleség volt, szóval hajrá, segítsetek szaporítani a lájkokat!

Csokis meggyes süti

Egészen tavaly őszig volt egy balatoni házunk, udvarral, az udvaron meg a fő kinccsel, egy régi meggyfával, ami csak úgy roskadozott a rengeteg édes gyümölcs alatt.

Az egyik kedvencem a meggy, szeretem fáról leszedve csak úgy magában, szeretem süteményben, fagyiban, kompótnak, kivéve, ha konyakmeggy formájában kerül elém. Ezt a desszertet az évek során egyre kevésbé szeretem, biztosan a konyak a hibás a kompozícióban, mert a meggy és csoki remek páros.

Ez a remek recept évek óta a család kedvence, de csak most találtam rá az eredeti forrásra: macikonyha oldalán akadtam rá az első sütésnél. Azóta minden évben legalább egyszer elkészül.

Spenótos nokedli

aka parajos galuska, de mi már csak ilyen egyszerű népek vagyunk…

A recept családi, de import is egyben, Ausztriában élő rokonainktól tanulta anyukám évekkel ezelőtt, és rögtön az egyik házi kedvenccé vált. Illetve, enni nagyon szerettem, de készíteni…

Nagy kudarcaim voltak az ügy kapcsán, így félve álltam neki a minap a vacsora-alkotásnak. Ott figyelt a hűtőben egy kisadag jobb sorsra érdemes, helyi piacon vásárolt spenótlevél, szóval belevágtam, és siker!

Anyukám receptjét nem tudtam megtanulni, mert ő nem használ mérleget szinte soha, én meg saccra nem tudok főzni, a kényszeres méricskélők táborához tartozom., ergo nem mondott sokat a „kell bele liszt, egy tojás, meg kis víz, hogy nokedlitészta-állagot kapjunk”.

A net jó barátom, ez alól eddigi két nokedlis próbálkozásom volt csak kivétel, mert mindkét recept becsődölt nálam, így jött a receptmixelés a saját ötletekkel, mert nem vagyok az a kudarctűrő fajta.

A nálam működő recept így szól:

Tonhalas tésztasaláta

Ismét villámgyors vacsora, csak jó előre eltervezni, mert pár óra a hűtőben sokat dob rajta.

Tészta volt ebédre a gyerkőcnek, mert azt legalább megeszi, de engem meg lassan sírba lehet kergetni a pestós tésztával, így salátát kreáltam a feleslegből. Mert lehet hidegen enni, maradékeltüntetésre és szükségmegoldásokra kiváló, egyszóval joker.

Költözős kaja- vol 2.- Light dog

Ez a költözés egy agyrém, egy hónapja tart, és még nincs vége az otthon rendezgetésének. A konyha már többé-kevésbé üzemképes az új helyen, és az alábbi gyors vacsora lett az elmúlt időszak kedvence, hetente minimum egyszer elkészült.

Kell hozzá:
leveles tészta
virsli
mustár vagy pesto szósz

Borzasztó bonyolult elkészíteni, olyan 2 perc, kezdőknek.
A sütöt előmelegítem 200 fokra, a virslit előveszem a hűtőből, a műbelet, ha van, lehántom. A Füstliről még azt sem kell, nálunk ezért ezzel készül, aztán a 2 cm-es csíkokra vágott leveles tésztát megkenem kiskanálnyi mustárral vagy pestóval rátekerem spirál alakban a virslire, tepsibe teszem, és 10-12 percig sütöm. A leveles tésztából én Lidl-ből származó nem mélyhűtöttet használok, az olvadási időt is megspórolom ezzel, ajánlom mindenkinek.

A leveles tészta maradékából pestós csigát készítettem. A tésztát a következő töltelékkel kentem meg: egy evőkanál túró, egy evőkanál tejföl és pesto jól kikeverve, ízlés szerint kicsit sózva, majd feltekertem, és csíkokra vágva kész is lett a csigusz. Reszelt sajttal lehet bolondítani kívül-belül. Nekem 5-6 darab szokott sikerülni egy fél adag tésztából.  Hamarabb elfogyott, minthogy le tudtam volna fotózni, Pepinke (nagyfiam) tüntette el mind egy szálig, mert ő húst sose...

Költözős kaja- vol 1.- Bruschetta

Épp költözés előtt állunk, pakolászunk, a fél konyha dobozokban, alapanyag csak a legszükségesebb, és éhes a csapat. Valamit bűvölni kell tíz perc alatt, erre Férj áll elő a nagyszerű ötlettel. Bruschetta, mi más? Maradunk tehát az olasz vonalon, saját ízlésünkre hangolva az original receptet.

Első

A tiramisu a kedvenc édességem. Logikus, hogy ez az első recept itt, ahogy a kis füzetemben is volt sok évvel ezelőtt. De még valamiről nevezetes. Ez volt az első recept, amit tudtam fejből. Általában laptop, vagy szakácskönyv/füzet mellett, rosszabb esetben hevenyészett cetlik nyomán főzök, sütök. Néha már sikerül ezek nélkül is boldogulnom, ami nagy szó, de az még nagyobb, hogy tiramisut bekötött szemmel, álmomból felébresztve is tudok alkotni. Mindig, minden körülmény közepette, feltéve, ha adva van az alapanyag.

Veni...

azaz jöttem, én is itt vagyok kismilliomodiknak a blogoszférában.

Hogy kerültem ide? Hosszú sztori, a toszkán Vinciben, egy étteremben kezdődött, ahol olyan íz-élmény ért, mint még soha. Teljesen véletlenszerűen ültünk be egy vendéglőbe az esőfelhők elől, és olyat ettünk, de olyat... Azóta keresem az ízek harmóniáját tudatosan. A nyaralásunkból hazatérve rendszeres gasztroblog-olvasóvá váltam, és főzni szerető emberke lettem. Korábban is alkottam ezt-azt a konyhában, de általában a napi rutin része volt, míg mostanában inkább örömforrás, kikapcsolódás, kalandozás. Van, hogy siker, de akad totális kudarc is, ahogy kell. Ez itt a kedvenc ételeink, a legjobban sikerült próbálkozások és megmentett régi családi receptjeink gyűjteménye, ajánlom szeretettel.

Vinci, utcakép